Hol van a határ?

Az egészséges ételektől való függőséget, az orthorexia nervosát (ON) 1997-ben írták le először, de szakmai körökben továbbra is vitatott kórkép, leginkább valahol az evészavarok és a kényszerbetegségek közé helyezhető el. Jellemzője, hogy a betegek kizárólag általuk egészségesnek vélt alapanyagokat és ételeket fogyasztanak. Választásaik azonban, melyek általában teljesen szubjektívek, dietetikai szempontból nem feltétlenül megfelelőek. 

Ha valaki egyfajta alapanyagot, például csak halat, zöldséget, vagy éppen zöld színű, nyers vagy kizárólag szénhidrátmentes ételt fogyaszt, ugyanúgy hiánybetegségek léphetnek fel nála, mint az ételek mennyiségét korlátozó evészavaroknál, hiszen nem visz be elegendő tápanyagot, vitamint, ásványi anyagot, fehérjét vagy szénhidrátot – magyarázza dr. Bogár Nikolett, aki szerint egyes szakmákban és társadalmi rétegekben az egészséges ételfüggőségre való hajlam még gyakoribb. 
A Semmelweis szakemberei divatmodellek körében vizsgálták az erre való hajlamot. A kutatásba bevont női manökenek több mint 35 százalékánál mutattak ki ON-ra utaló jeleket, de a főleg fiatal egyetemistákból álló kontrollcsoport tagjainak több mint egyötöde is hajlamos volt az ilyen típusú függőségre. 

– Kutatásunkban a kérdések egy része az egészséges étkezéshez köthető pozitív érzelmekre fókuszált. Ebben mind a modellek, mind a kontrollcsoport tagjainak 95 százaléka magas pontszámot ért el, mely azt jelenti, hogy az egészséges étkezés olyan normatív társadalmi elvárássá vált, mint például a karcsú testalkat. Éppen ezért az ilyen függőség sokszor rejtve marad, hiszen egy társadalmilag fontosnak tartott és elfogadott jelenséghez, az egészséges életmódhoz köthető – teszi hozzá a kutató, aki korábban maga is divatmodellként dolgozott. 

Figyelmeztető jel lehet, ha valaki annyira elkötelezett az egészséges étkezés mellett, hogy az életének más területeire is negatívan hat. Ilyen például, ha a programjait az egészséges étkezés köré szervezi, ha kimaradoznak baráti találkozók, nem megy el egy családi ebédre, vagyis, ha nincs rugalmasság az étkezésében vagy a megszokott rutinban való változtatás stresszt okoz. 

Dr. Bogár Nikolett szerint az étkezés nem csupán tápanyagforrás, hanem társasági és kulturális esemény is. A barátokkal közös főzésnek vagy egy éttermi kiruccanásnak nemcsak funkcionális, hanem érzelmi dimenziója is van, ezért fontos, hogy ne kategorizáljuk a jó és rossz ételeket, és az étkezés ne váljon önsanyargatássá.