Másokon segíteni a legszebb hivatás

Egy pohár víz, egy ágyneműcsere, egy megnyugtató, kedves szó – apró gesztusok ezek, mégis sokat számítanak a kiszolgáltatott helyzetű betegnek. Noha a gyógyítást közvetlenül az orvosok végzik, a felépülésünk azoknak az embereknek is köszönhető, akik a munkájukat segítik. Erőt adó támogatásukról ennek ellenére kevés szó esik a hétköznapokban. A Házi­pa­tika internetes portál ezért hirdette meg 2024 év végén is a Egészséghősök pályázatot, amely öt kategóriájának díjazottjait személyes jelölés, szakmai zsűri döntése, il­­letve közönségszavazat alapján választották ki. 

Az Év ápolója címet ez alkalommal az abonyi Majorné Bukor Edit kapta meg. Édesanyja segédápolóként dolgozott, ezért már kiskorától látta, hogy mennyi lehetőséget, szépséget rejt ez a hivatás. Általános iskolában alsó tagozattól fogva járt egészségügyi szakkörre, ahol betekintést nyert és némi gyakorlatot is szerzett az alapszintű betegellátásban, például: hogyan kell egy kisbabát bepelenkázni, vagy stabil oldalfekvésbe fordítani egy sérültet. Már tízévesen megfogalmazódott benne, hogy ő is a segítő szakmát választja. 
Frissen végzett ápolóként nem elégedett meg a szakmai alaptudással. Munka mellett, esti tagozaton szerezte meg az érettségi vizsgát. Később jelentkezett felsőfokú ápolói képzésre, amely, mint mondja, ma már nélkülözhetetlen az egészségügyi ellátásban dolgozóknak. Említést érdemel, hogy szintén önszorgalomból tette le az angol középfokú nyelvvizsgát. Fontosnak tartja, hogy folyamatosan frissítse, bővítse ismereteit. Szeretne a kö­zel­jövőben transzfúziós (vagyis vérátömlesztéses), illetve egy nef­rológiai (jelentése: vese belgyógyászata) osztály asszisztensi képzést elvégezni, hogy még sokrétűbben tudjon segíteni a pácienseknek a mindennapi betegellátás során. 

A szolnoki Hetényi Géza Megyei Kórház Általános sebészeti osztályán állt munkába 1996-ban, később hét évig a MÁV Kórház és Rendelőintézetben az urológián dolgozott. Ez a szakterület abban hasonlít jelenlegi feladatköréhez, hogy szintén a kiválasztásért felelős szerv egészségével foglalkozik. Vesekőtörésben, kisebb műtéti beavatkozásokban segédkezett az ápolónő. A második gyermeke születését követően visszakerült a legelső munkahelyére. Jelenleg a nef­rológiai osztályon találkozhatnak a betegek a kedves, mosolygós, jó kedélyű nővérrel. 

Mesél arról, hogy amikor ápolóként elhelyezkedett, még nagyobb tisztelet, megbecsülés övezte a szakmát. De nincs oka panaszra, mert sok hálát, kedves szót kap a pácienseitől a gondoskodásáért cserébe. Hivatása megkívánja az empátiát és a sok türelmet, mert a betegek általában kiszolgáltatott helyzetben érzik magukat, ha orvoshoz kell menniük, s ilyenkor érzékenyebben élnek meg minden egyes gesztust. Olykor persze az ápolónak sincs könnyű napja, de akkor is feltétlen emberséggel igyekszik fordulni a fiatalok és az idősebbek felé egyaránt. Nagyfokú alkalmazkodás szükséges munkájához, mert a betegek jelleme, hangulata sem egyforma. 

A szakmájának akadnak napsütéses és árnyoldalai is. Az ápolónő napjai rendkívül változatosak, mert bár sok egészségügyi probléma hasonló, mégis mindegyik eset egyedi. Az ünnepi időszak megterhelőbb, olyankor mindig több a gond. De a nehézségekre jön a derű, amikor a páciensek egy vesemedence-gyulladás vagy húgyúti megbetegedés miatt végzett antibiotikum-kúra vagy kezelés után gyógyultan távoznak. Rendszerint arról számolnak be, hogy biztonságot jelent számukra a közeg, amit Edit és kollégái teremtenek a rendelőben. 

A mostani munkaköre némileg nyugodtabb a korábbiaknál, jól megfér a kétgyermekes édesanyai kötelezettségek, a sportolás mellett. A helyi rendezvények alkalmával időnként felkérik egészségügyi szakembernek, illetve másodállásban a ceglédi városi ügyeleten dolgozik. Heti egy-két napon még mindig szereti azt a pörgést, amit a sürgősségi betegellátás megkíván. Az ügyeleti rendszer átalakulása óta, huszonnégy óra leforgása alatt rengetegen megfordulnak náluk. A legkülönfélébb problémák ellátásából sokat tud tanulni, és tapasztalatait átülteti a másik munkakörébe. 

Kevesen választják manapság ezt a hivatást, mert sokakat elrettentenek a negatív történetek, amiket tucatjával olvasni az internetes portálon. Edit mégis azt vallja, hogy akiben benne lakozik a segítő hajlandóság, annak érdemes megpróbálnia. S ha valaki meglátja a szakma szépségét, értelmét, akkor egy életre elköteleződik. 

Segítséget nyújtani másoknak a magánéletében sem teher számára. Mindig készséggel áll rendelkezésre, ha értelmezni kell egy laborleletet, vagy otthon beadni egy orvos által felírt injekciót. Átérzi, hogy a nem a szakmában dolgozó embereknek milyen nehéz feladat ez, neki ellenben nem okoz nagy gondot. 

Rengeteg inger éri a munkája során, ezért tudatosan figyel arra, hogy ne fásuljon bele a mindennapi rutinba. Szabadidejében rendszeresen sportol. Tagja a lakóhelyén, Abonyban működő Fergeteg Triatlon Sport Egyesületnek. Több országos versenyen dobogós helyezést ért el. A legnagyobb öröm számára mégis az, hogy alkalmanként gyerekeivel (fia 15, lánya 8 éves) együtt állhat rajthoz. Emellett heti egyszer eljár a fővárosba társastánc-órákra. A mozgás, a családjával töltött idő segíti őt abban, hogy mindig feltöltődve tudjon bemenni a munkahelyére. Mosolyából, jókedvéből a betegek is sok erőt merítenek.