Rágcsálók terjesztik a kórt

A hantavírusok természetes gazdái elsősorban rágcsálók, mint például patkányok, egerek és más apró emlősök, a kórokozót az ő vizeletük, székletük, nyáluk, illetve az elpusztult állatok maradványai terjesztik. Az emberek akkor fertőződhetnek meg, amikor közvetlenül kapcsolatba kerülnek a rágcsálók által szennyezett anyagokkal, vagy belélegzik a vírus által fertőzött porokat. 

A fertőzés kétféle súlyos megbetegedést is kiválthat. Ezek egyike a hantavírusos tüdőszindróma, ez vezetett Betsy Arakawa halálához. A fertőzés influenzaszerű tünetekkel kezdődik, lázzal, fejfájással, izomfájdalommal és szédüléssel. Ezt követően súlyos tüdőproblémák léphetnek fel, légszomj, gyors légzés és folyadékfelhalmozódás a tüdőben, ami akár fulladáshoz is vezethet. A hantavírus tüdőszindróma gyakran nagyon gyors lefolyású, a fertőzött állapota néhány nap alatt súlyosan romolhat. Az intenzív kezelést igénylő betegség halálos kimenetelű lehet, ha az érintett nem kap megfelelő ellátást. Ha már légzőszervi panaszok is jelentkeznek, a halálozási arány közel 40 százalékos. 

A másik szövődmény a vese­károsodással járó vérzéses láz (Hantavírus nefropátia). A betegség kezdetben magas lázzal, hidegrázással, fejfájással és hasi fájdalmakkal jár, majd veseelégtelenséghez vezethet, ami hemodialízist igényelhet. Hosszabb lefolyású, mint a tü­dő­szindróma, de szintén súlyos és halálos kimenetelű lehet, ha nem kezelik. 
A hantavírus fertőzésére jelenleg nincs specifikus antivirális gyógyszer, így a terápia elsősorban a tünetek enyhítésére irányul. A betegek intenzív orvosi ellátásra szorulnak, különösen a tüdőszindróma esetén, ahol az oxigénpótlás és a folyadékkezelés kulcsfontosságú. 

A megelőzés legfontosabb elemei a rágcsálók távol tartása, a fertőzött területek takarítása és a megfelelő védőfelszerelés használata.