Tegyük meg magunkért!

Magyarországon 1993 óta dr. Dollinger Gyula sebészprofesszor, ortopéd szakorvos születésnapja a Nemzeti Rákellenes Nap. Pesten látta meg a napvilágot, 1849. április 10-én. Iparos családból származott, édesapja kocsikészítő volt. Középiskoláit a pesti piaristáknál, orvosi tanulmányait Pesten, Bécsben és Berlinben végezte. 1875-ben Pesten orvos- és sebészdoktori, majd 1877-ben szülészmesteri oklevelet szerzett. Közben már 1874 júniusától tanársegéd a kórszövettani tanszéken, majd 1876–77-ben műtőnövendék a Sebészeti Kórodában. 1882-ben külföldi tanulmányútra indult német, francia és angol sebészeti és ortopédiai intézetekbe. Ugyanezen évben Budapesten a testegyenészet (ortopédia) tárgykörében magántanári képesítést szerzett. 1889 áprilisától az Irgal­masrend budai kórházának műtője, 1891-től ugyanitt a sebészeti osztály kinevezett műtőorvosa, tanár a budapesti Orvoskaron, egészen 1919-es nyugdíjba vonulásáig. Az ortopédia hazai megalapozója, külföldön is elismert szaktekintély volt.

Dollinger professzor iskolát teremtett a sebészeti tevékenység fejlesztése és az újabb technikák bevezetése terén, segítette az egyetemi oktatást és az orvostovább­képzést. Korának minden újításával lépést tartott. Klinikáján a hassebészet, az agysebészet, a mellkassebészet, az urológia és a modern ortopédia a mindennapi tevékenységek körébe tartozott. Nevéhez fűződik az önkéntes ápolónői intézmény megszervezése a Vöröskereszten belül és az első magyarországi epekőműtét. Az I. világháború alatt kórházat, utókezelőt és művégtaggyárat szervezett. Több éven át volt elnöke a Budapesti Orvosegyesületnek, a budapesti, majd az Országos Orvosszövetségnek. 

Ugyancsak Dollinger Gyula nevéhez fűződik az Országos Rákbizottság megalakítása 1902-ben, a dohányzás és rák összefüggésének hangsúlyozása, illetve a rák-regiszter, azaz a magyarországi rákmegbetegedések tudományos szempontból történő orvosi feldolgozásának elindítása. 

„Engem akkoriban a rákbetegség kérdése vonzott. Az angol és a német rákstatisztikák után érdeklődtem a rákbetegségnek hazánkban való elterjedése iránt. Az ügynek megnyertem Vargha Gyula dr.-t, az Országos Statisztikai Hivatal igazgatóját, és ő kieszközölte az Országgyűlés engedélyét, hogy a vezetése alatt álló intézet az erre vonatkozó adatgyűjtést felvehesse hivatalos programjába. A beérkezett adatok táblázatos csoportosítását a hivatal végezte, számomra pedig fennmaradt azok tudományos feldolgozása orvosi szempontból. Ez a munka a rákbetegséggel kapcsolatos többirányú működésre indított. Ezek egyike volt a magyar rákkongresszus, amelyet, mint annak elnöke rendeztem és a budapesti királyi orvosegyletben egy állandó rákbizottság szervezése. Ez irányú működésem folytán kerültem összeköttetésbe a Nemzetközi Ráktársasággal, amelynek később alelnöke lettem, amely úgy, mint több nemzetközi tudományos társaság, a háború folytán megszűnt” – írta egyik visszaemlékezésében. 
Orvosi hitvallásáról pedig így vallott: „Az orvos és így a sebész is szakmájának művészeti magaslatára akkor emelkedik, hogyha tudományának jó megalapítása után minden egyes betegének gyógyítása közben nem sommásan jár el, hanem tudva, hogy minden egyes individuum különbözik a többitől, és hogy azért a beteg elváltozások is minden egyes esetben részleteikben különböznek, gyógyító beavatkozásait ezen individuális eltérések szerint módosítja. Élvezni a munkáját csak a művész tudja, a napszámosnak a munka nyűg." 

Dr. Dollinger Gyula 1937. március 2-án hunyt el, sírját a Fiumei úti temetőben találjuk.