Nimfából gyógynövény

A menta eredete egy mitológiai történet szerint Plutóhoz, az alvilág istenéhez kötődik, aki szerelembe esett egy nimfával, Minthével. Pluto felesége erre féltékenységében növénnyé változtatta Minthét. 

A friss ízű, kellemes illatú menta gyógyhatásával már az ókorban éltek, és mindvégig fontos szerepet játszott az orvoslás története során, alig találni olyan betegséget, amelyen ne vették volna igénybe a segítségét. Már a régi időkben is ajánlották fogínyproblémákra, de máj- és lépbetegségek ellen vagy emésztési problémákra is előszeretettel használták. 
Számos jótékony tulajdonsága között szerepel, hogy görcsoldó, antibakteriális hatású, segíti az emésztést, gyorsítja az anyagcserét, enyhíti a fejfájást és az irritábilis bél szindróma (IBS) tüneteit, javítja az alvás minőségét, sőt még stresszoldó is. Az epehólyag és az epevezeték gyulladásos betegségeinek kezelésére is alkalmazható, a kezelőorvossal azonban meg kell beszélni a menta alkalmazhatóságát. Illóolaja külsőleg a meghűléses betegségek, köhögés esetén jótékony hatású. 

A kisgyermekeknél kerüljük a mentoltartalmú készítményeket – orrcseppet, orrkenőcsöt vagy illóolajos inhalálást –, mert a mentol a rá érzékenyeknél allergiás reakciót válthat ki.