Ahol kisimul a lélek

Milyen megnyugtató hang a patak csobogása. A nedves avarban óvatosan leguggolok, hogy kezeimet a hűs hullámai közé mártsam. Tágra nyitom ujjaimat, ha­­gyom, hogy a lefelé igyekvő víz játékosan keresztülszaladjon köztük. Kapaszkodva rálépek a közepén kiemelkedő jókora kőre, és ismét pancsolok egyet a vízben. A tarkómra, az arcomra teszem a hideg kezeimet. Lassan átmelegednek, majd egész forróvá válnak, ahogyan a vérkeringés felserken bennük. Jó érzés. Lecsukom a szemeimet, így engedem be magamba a természet erejét. 

De kezdjük inkább az elején! A patakon átívelő fahídon lépünk be a fák birodalmába. Némítsuk le a telefont, csak az itt és mostra koncentráljunk – kéri túravezetőm. A patak mellett megáll, tenyerét az ég felé fordítja, majd szemeit lehunyva átadja magát a tavaszi napfény simogató ölelésének. Hosszú percek telnek el így, segítve a lelki megérkezést, az erdőre való teljes ráhangolódást. 

– Mit érzel, ha a kezeidbe veszed? – kérdezi, miközben átnyújt egy ásványt. 
A vágyott nyugalmat fedezem fel a követ megtapintva. 

Judit így fogalmazza meg érzeteit: – Másként tekintek most rá. Figyelmes lettem a színére, az árnyalatára, megragadott a szabálytalansága, a sima és a göcsörtös felületek váltakozása. Melegséget érzek a kezeimben általa – mondja, majd némi instrukcióval szolgál az erdőfürdőhöz. Tanácsolja, hogy érezzük meg a levegő mozgását, fókuszáljunk az illatokra, a hangokra, a bennünk kiváltott hatásukra. 

Befelé húz az erdőbe a lelkem, lépjünk hát beljebb – invitál az egészségmegőrző, stresszoldó, relaxációs sétára. Elárulja, hogy nem gyalogolunk sokat, mert az erdőfürdő a nagy távolságok helyett a mély kapcsolódásokról szól. Bátorít, hogy tegyek úgy, ahogyan a szívem diktálja. 

Őt követve, kissé még bátortalanul megölelek egy megdőlt, de szilárdan az anyaföldbe kapaszkodó, élettel teli fát – jóleső érzés. Majd beletúrok a méregzöld, hűs mohába. Az enyhén felfelé emelkedő ösvényen sétálva a szívem gyorsabban ver, ezért megkapaszkodom egy vastag fatörzsbe. A vezetőm mögött lépkedek, aki a rövid beszélgető­köröket leszámítva nem sokat szól. Nem véletlen, hiszen a természetterápia a szavak helyett az elcsendesedésről, a befelé figyelésről szól. 

A csobogó patak fölött meghúzódó ösvényen haladunk, az erdőfürdő csúcspontján legyalogolunk mellé, elidőzünk itt egy darabig. Kezeimet a hűs vizébe mártva, megélem a legmélyebb kapcsolódást a természettel. Majd túravezetőm kakukkfűteával és kekszre kent fenyőrügysziruppal kínál. Visszafelé bandukolva kérdezem őt az erdőfürdősétákhoz kötődő személyes indíttatásairól. 

Alföldi lányként költöztem Gyöngyösre, közel negyven éve. Boldogságot jelentett számomra, amikor először mentünk gombászni a férjemmel. Rendszeresen eljártunk túrázni, kirándulni. De vágytam arra, hogy még több időt töltsek a természetben. Egy trauma után – autóbalesetben elveszítettem az egyik gyermekemet – gyógymódot kerestem. Ösztönösen ráéreztem, hogy az erdő megadja a támaszt, a lelki jobbulást. Olvastam szakirodalmat, részt vettem képzett erdőfürdő-vezetők sétáin, hogy a saját bőrömön érezzem, tapasztaljam meg, mit ad ez a relaxációs módszer – meséli. 2019 decemberében indította el a Mátrai Erdőfürdő (ezen a néven megtalálható a közösségi oldalon) sétákat családoknak, felnőtteknek, gyerekeknek. 

A kicsik még zsigerileg képesek kapcsolódni az erdőhöz, hiszen rögtön a kezükbe fognak egy botot, belegázolnak a patakba, illatozni akarnak, tapintani, felfedezni. Nyitottak mindenre, ami körülveszi őket. Lejt, emelkedik, szúr, göcsörtös – ezek az érzetek az idegrendszerre is jótékonyan hatnak. Pedagógusként fájlalom, hogy iskolai keretek között a gyerekeknek nincs lehetőségük elegendő időt tölteni a természetben, holott az életünk, a jóllétünk forrása a természetbe való visszatalálás. A régmúlt embere is ezt tette: kiment az erdőbe és elsírta búját-bánatát – benne lakozik ez a népdalokban is. 
A módszer hatása tudományosan alátámasztott: az erdőfürdőt követően nyugodtabban, jobban alszunk, a vérnyomásunk, a pulzusunk, az agyi aktivitásunk pozitív változást mutat. A számokban kifejezhető jótékony hatásokon túl sokatmondók a résztvevői tapasztalatok. Több szívmelengető személyes példát őriz Judit. 

Egy hölgy, aki részt vett az erdőterápián, eleinte kételkedve fogadta a módszert, kontrollált maradt, erősnek látszott. Majd a sétánk vége felé – utólag elmondta – hívást érzett, hogy megöleljen egy fát. Akkor hangos zokogásban tört ki, s kiderült, hogy pár éve elveszítette a férjét. Sosem engedte meg magának, hogy elgyengüljön, de egyszeriben kitört belőle az érzés és megkönnyebbült – mesél egy megható esetet. 

A beszélgetőkörök során a résztvevők nemcsak a természethez, egymáshoz is jól tudnak kapcsolódni – vallja a tapasztalt vezető, aki a korábban vállalkozás formájában vezetett erdőfürdősétákat, jelenleg pedig szívbéli kötelességből, térítésmenetesen nyújt segítséget másoknak. Jelen sorok szerzője szintén a saját bőrén érezte, hogy az erdő azt és annyit tud adni, amit és amennyit igénylünk. Ott senki sem marad megérintetlen, aki kellőképp nyitott és befogadó, csak jó élményekkel távozhat.