Mondjunk nemet az aszpartámra!

Idén februárban a Foodwatch nemzetközi nonprofit szervezet, a francia Rákellenes Liga és a Yuka nevű mobilalkalmazás-gyártó cég petíciót indított az aszpartám európai betiltásáért, hangsúlyozva, hogy egy ennyi kockázattal járó adalékanyagnak nincs helye az ételeinkben és italainkban. 

Az aszpartám mesterséges édesítőszerként jelent meg a piacon, amelyet számos alacsony kalóriatartalmú és cukormentes élelmiszerben használnak. Kémiai szerkezetét tekintve két aminosavból, aszparaginsavból és fenilalaninból áll. Édesítőereje mintegy 200-szorosa a cukorénak, ezért kis mennyiségben is elegendő a kívánt édes íz eléréséhez. 

Édes volt a melléktermék 

A mesterséges édesítőszerek kezdetben a háborúk során váltak népszerűvé, válaszul a mezőgazdasági válság miatti lecsökkent cukortermelésre. Elsőként a szacharin robbant be a köztudatba, amelynek tulajdonságait 1879-ben véletlenül fedezte fel Constantin Fahlberg, amikor a laboratóriumi munka után kézmosás nélkül ült le vacsorázni, és egy zsemlébe beleharapva édes ízt érzett annak héján. Miután több szabadalmat is beadott a szacharin előállítására, 1886-ban New Yorkban elkezdte árulni. A szer hamar népszerű lett: az orvosok fejfájás, hányinger, kövérség ellen írták fel afféle csodagyógyszerként. 

A cukorhelyettesítők versenye az 1950-es évek elején indult el igazán, amikor a rohamosan fejlődő édesipart, valamint a gyorséttermi láncok felbukkanását egyre növekvő elhízás, és egyre súlyosabb egészségügyi kockázatok kísérték. Bár a diétás termékek iránti kereslet tovább nőtt, a szacharin, keserű utóíze miatt, fokozatosan elvesztette a népszerűségét, ezért új, javított alternatívát kellett találni. 

Fontos állomás volt ugyan az édesítőszerek történetében a cik­lamát megjelenése, amely nem hagyott keserű utóízt a szájban, ám az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) betiltotta a használatát az Egyesült Államokban, mert felmerült a gyanú, hogy rákot okoz. Ezt követően az asz­par­tám megjelenése igazi áttörésnek bizonyult. 
Az édesítőszert 1965-ben James M. Schlatter fedezte fel teljesen véletlenül, amikor a fekélyellenes gyógyszerek kutatásának melléktermékeként egy addig ismeretlen vegyület jelent meg, ő pedig a munkavédelmi előírások ellenére kíváncsiságból lenyalta az ujjáról a különleges szert. 

A vegyület élelmiszer-adalékanyagként való legalizálása kezdetben akadályokba ütközött, végül csak 1981-ben kezdődött meg a nagyüzemi gyártása. NutraSweet néven került forgalomba, ekkor fordult elő először az is, hogy a tejtermékeket diétásnak lehetett minősíteni. Az aszpartám a mai napig kulcsfontosságú édesítőszer Észak-Amerikában, Európában és Ázsiában. 

Íze nem azonos a hagyományos cukoréval, az aszpartamé hosszabb ideig tart, és jellemző utóízt hagy. Emberi fogyasztásra megjelölt napi bevitele Európában maximum 40 mg/testsúlykilogramm, míg az Egyesült Államokban 50 mg/kg, ez felnőttekre és gyermekekre egyaránt érvényes. 

Agresszív marketing 

Az Európai Unióban jelenleg több mint 2500 termék tartalmaz aszpartámot. Egy friss kutatás során, amelyben megvizsgálták a Magyarországon kapható 50 legismertebb üdítőt, egyértelműen kiderült, hogy a márkák italainak nagy részében megtalálható az E951néven szereplő édesítőszer. 
Ma szinte a világ összes iparilag fejlett országában nagy gondot okoz az elhízás. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint több mint egymilliárd felnőtt túlsúlyos, közülük legalább 300 milliót tekintenek elhízottnak, ami számos aggodalomra okot adó társbetegséggel jár, beleértve a magas vérnyomást, a szív- és érrendszeri betegségeket, a cukorbetegséget és a depressziót, valamint a mell-, méhnyálkahártya-, vastagbél- és prosztatarákot. Nem csoda, hogy az élelmiszeripari cégek agresszív marketingje következtében a mesterséges édesítőszerek szerepe megváltozott, már nem kimondottan cukorhelyettesítőként szerepelnek, hanem az egészséges táplálkozás sarokköveként. 
A kérdés csak az, valóban azok-e? 

Bár számos tanulmányt végeztek az aszpartám egészségre gyakorolt hatásának megállapítására, hosszú távú használatának eredményeit továbbra is nehéz megjósolni, és a gyógyszer- és élelmiszeripari termékekben való alkalmazása is ellentmondásos. A vele kapcsolatos komoly probléma inkább a szabályozatlan használatából ered. 

Datolya és kókuszcukor 

Felmerül a kérdés, ha egészségesen szeretnénk étkezni, akkor mit használjunk édesítőként az aszpartám helyett? 
Ma már a diatetikusok nagy része a természetben megtalálható cukrokat ajánlja a laboratóriumban előállítottakkal szemben. Magyarországon is egyre több alternatíva közül választhatunk, az agávé növényből kinyert szirup például ugyan viszonylag magas kalóriatartalmú, de alacsony glikémiás indexének köszönhetően nem emeli meg a vércukorszintet. A datolyából származó édesítőszereket különösen turmixokban, pékárukban, mártásokban, pácokban és salátaöntetekben használhatjuk fel. A kókuszcukor, amely a kókuszpálma nedvéből kivont természetes, finomítatlan édesítőszer is, egyre népszerűbb, de az, aki teljesen kalóriamentes változatot szeretne, még mindig a steviát részesíti előnyben. Előállítása a stevia növény leveleinek alkoholos forralásával és mosásával készül, ilyenkor a természetesen előforduló cukrok felszabadulnak, majd kikristályosodnak, ez kerül a kereskedelmi forgalomba. Sütéshez és hideg ételekhez egyaránt ajánlott.