Kapjuk el a grabancunkat!

A bél és az agy anatómiailag, fizikailag, valamint számos további összetett rendszer, biokémiai folyamat (például az anyagcsere útvonala) által kapcsolatban áll egymással. A központi idegrendszer és a gyomor-bél rendszer az utóbbi falában elhelyezkedő kiterjedt idegsejthálózaton (en­­terális idegrendszeren) keresztül tud kommunikálni egymással. A közös munkában részt vesz továbbá a légzést, pulzust, emésztést szabályozó vegetatív idegrendszer, a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese (HPA) tengely, a bolygóideg, az emésztőtraktus idegei, a hormonok, a neurotranszmitterek és a peptidek, továbbá a bélflóra. Ebből következik, hogy a bél-agy tengely kulcsfontosságú szerepet játszik többek között az anyagcserében, az energiamérleg (homeosz­tázis) alakulásában, a stressz, az érzelmek szabályozásában, az agyi fejlődésben, a lelki jóllétünkben. 

– A központi idegrendszerünk mindent modulál a szervezetünkben az alapján, hogy folyamatosan pásztázza a környezetet, felveszi az érkező ingereket, amelyekre válaszreakciókat ad. Két lényeges részének egyike, a paraszimpatikus pálya a nyugalmi állapotot tartja fenn, amelyben például a megfelelő emésztés történik. A másik végpont a szimpatikus tónus, ami működési mechanizmusának középpontjában az életben maradás áll. Az üss vagy fuss állapotban a test blokkolja a belső szervek működését, a vért az izmok, a szív, az agy felé tereli, azaz minden erőforrását a túlélésre összpontosítja – közelít holisztikusan a témához Kardos Tímea Health Care manager, analitikus neuro­feedback-tréner (EEG-HRV), EEG-biofeedback-szupervízor. 

A pozitív stressz hajtóerőként funkcionál, azaz segít a koncentrációban, hatékonyabbá tesz minket. A tartósan negatív stressz azonban éppen ellenkezőleg hat: kifáradunk, érzelmi állapotunk a megterhelő érzések irányába tolódik, a testünk kevésbé képes fenntartani normál-homeosztatikus (belső környezeti) egyensúlyát. Az ember az egyetlen olyan élőlény a Földön, mely képes évekig „rágódni” olyan problémákon, élethelyzeteken, amelyek nem szolgálják a táplálócsatornája egészségét. Gondoljunk a gazellára, amely vígan legelészik, majd hirtelen megtámadja egy ragadozó. Ekkor lejátszódik nála a vészreakció (Cannon – Fight or fligh – harcolj vagy menekülj), de amint sikerül elmenekülnie, már nem mélázik a történteken. 

Az ember érzelmileg is képes mérgezni a tápcsatornáját destruktív érzésekkel: harag, bosszúság, megbocsátás, elengedés hiánya, félelem múltbéli vagy jövőbeni eseményektől, és ott motoszkál bennünk az állandó megfelelési kényszer. Emellett, persze, a mérgező, toxikus anyagok, az élelmiszer-intoleranciák, az alkalmazkodási képesség megborulása is szerepelnek a serpenyő elbillenésének okai között. Ennek következében az idegrendszeri működés sem ideális, hiszen nem tudjuk szabályozni a hangulatunkat, nincs normálisnak tekinthető cirkadiánritmusunk, és számos olyan funkció csődöt mond, ami az egészséges létfenntartáshoz nélkülözhetetlen. 

A bél-agy a boldogság állapotában működik megfelelően. Becsukva a szemeinket, előhívhatjuk azt a pillanatot, amikor örömöt éreztünk, és akkor egyszeriben eltűnik a gyomorideg. Nem véletlen, hogy a szerotonin – 5HT-receptoraink jó része ott üldögél a bélfalban, hozzájárulva annak „boldog” működéséhez, példának okáért az emésztési folyamatokhoz. A béltraktusban és az agyban lévő szerotonin két külön raktár, összekapcsolódásuk a bolygóideg segítségével történik, amely „végigbolyongja” az emésztőrendszerünket. Az utóbbiban lévő szerotonin és receptorai főleg jelátvivőként és hangulatszabályozóként funkcionálnak. A hangulatunk viszont nem csak úgy történik velünk, igenis döntő hatással lehetünk rá úgynevezett tudatosságtechnikákkal, rezgésszintünk emelésével, aktív pihenéssel/sporttal, kielégítő alvással, különféle gyógynövények használatával. A levendulát például a keleti gyógyászok több száz éve alkalmazzák idegi eredetű gyo­morpanaszok enyhítésére – mondja az energiagyógyászatban is jártas gyógynövény-tanácsadó szakember. 

Tímea hangsúlyozza az önmenedzselés fontosságát. Keressünk fel időben megfelelő szakembert, pszichológust, természetgyógyászt, hogy ne akkor eszméljünk fel, amikor a mentális lelki gondjaink „elemésztik” az életünket, és az már fizikai tünetegyüttesekben is megnyilvánul. Meg kell tanulnunk kezelni a saját érzelmi cunaminkat abban a közegben, amiből elmenekülni nem tudunk. Viselkedésanalitikai szempontból lényegtelen, hogy jó vagy rossz a reakció, ha általa kioldjuk magunkat a számunkra stresszt okozó helyzetből. Például csupán azzal, hogyha megfogjuk a mellkasunkat, a figyelmünket a légzésünkre fókuszáljuk. Ha az kissé lassabb és mélyebb a szokásosnál, pár perc alatt át tudjuk hangolni magunkat egy nyugodtabb állapotba – ez az úgynevezett HRV-légzés, amely a szív-ér rendszeri fiziológiánk megfelelő működésének egyik meghatározóját, a szívfrekvencia-variabilitási mutatónkat erőteljesen befolyásolja. 

Ha a bélrendszer üzenni tudna, azt tanácsolná: légy boldogabb – összegzi gondolatait. – Törekedni kell a szimpatikus-paraszimpatikus állapot közötti semlegességre, a jól vagyok létállapot elérésére. Elsősorban nem külső környezeti faktorok a probléma forrásai, hanem a velük kapcsolatos megéléseink, hogy tudjunk elvonatkoztatni önmagunktól, elkapni a saját grabancunkat, és semlegessé válni a zavaró ingerek felé. Tudatos programozással képesek lehetünk a tudatalatti (vegetatív idegrendszeri) jó működést bekapcsolni, amely pozitív ereje átjárja az egész testet.