Pompás lepel a réten

Vérharmatfűnek, vérszopókának, érfűnek is emlegeti az őszi vérfüvet (Sanguisorba of­fi­ci­nalis) a nép nyelve. Nevét minden bizonnyal azért kapta, mert a hajtásaiból főzött teát már az ókor óta vérzések kezelésére, csillapítására használták. Ez a gyógynövény a rózsafélék családjába tartozik, kedveli a nedves területeket, mint például a lápréteket vagy a mocsárréteket. Vérszínű virágai júliustól szeptemberig díszítik a tájat, azon gyönyörű vörös takarót alkotnak. 

A növénynek a gyökértörzsét és annak elágazó gyökereit, illetve virágzó hajtásait használják fel. Hatóanyagai a cserzőanyagok, a fla­vonoidok és a triterpén glikozidok. A vérfű gyulladáscsökkentő hatással bír, alkalmazható bőr- és bélnyálkahártya-gyulladás ellen. Cserzőanyagai emellett antibakteriális hatással is rendelkeznek, éppen ezért minden olyan jellegű hasmenésre javasolható, amely valamilyen fertőzés következtében alakult ki. 

A népi gyógyászat szerint ez a sokoldalú növény alkalmas vérzéscsillapításra is, ezért azoknak a hölgyeknek is javasolható a használata, akik rendszeresen erős menstruációs vérzéssel bajlódnak. Önmagunkat azonban addig semmiképpen és semmivel nem érdemes gyógykezelni, míg a probléma okát ki nem vizsgálták. A vérfű főzetéből készíthetünk borogatást aranyeres panaszokra, de borogatás készülhet a pépesített növényből is, ez esetben sebeket és fekélyeket kezelhetünk a segítségével – írja a gyogyszernelkul.com. 

A gyulladásos bélbetegségben szenvedők csak óvatosan alkalmazzák a vérfüvet, mivel nagyobb adagban nyálkahártya-irritációt okozhat. A gyógyszerek hatását megváltoztathatja, így alkalmazása előtt mindenképpen kérje ki kezelőorvosa véleményét. Hosszabb távon sem javasolt a fogyasztása, mert emésztőrendszeri panaszokat és székrekedést válthat ki. 

Az őszi vérfű nem csupán gyógyászati célokra használható fel, fiatal leveleiből és hajtásaiból salátát is készíthetünk. Íze az uborkáéra emlékeztet.