Születésed története

A háborítatlan szülés olyan folyamat, amelyben az édesanya és a kisbaba saját ritmusukban, zavartalan körülmények között élhetik meg a születés élményét. Ez a szemlélet tiszteletben tartja a test és a lélek működését, valamint a család egységét. A vajúdás során az anya szabadon választhat testhelyzetet, a szülés után pedig természetes módon zajlik le a lepényi szakasz, és megvalósulhat az aranyóra, vagyis az újszülöttel töltött első, zavartalan, bőrkontaktusos időszak. Egy ilyen szülésnél az anyát kompetens, döntésképes személyként kezelik. Az orvos és a szülés körüli segítők tiszteletteljes, figyelmes kommunikációval kísérik végig a folyamatot, elkerülve a rutinszerű, szükségtelen beavatkozásokat. Renáta és Boróka is ilyen módon hozta világra gyermekeit. Tapasztalataikból született kötetük mögött – ahogy ők fogalmaznak – mély küldetéstudat húzódik: közelebb hozni az emberekhez a születés valódi jelentőségét. 

– Marosvásárhelyi gyökereink vannak, mindketten a helyi Művészeti Líceum diákjai voltunk – mesélik. – Reni zene-, én pedig pedig képzőművészeti osztályba jártam. Szellemileg, emberileg tápláló közeg volt, inspiráló tanárokkal, akik sokszor maguk is aktív alkotók voltak, támogatták a kibontakozásunkat, kísérletezéseinket. Ide vezetjük vissza a szabad kreativitásunkat, a sokoldalúságot. Elmélyült barátságunk azonban az egyetemi évek során kezdődött, amikor Budapestre költöztünk. 

Az egyetem után mindketten maradtak a művészeti pályán, Reni szabadúszó előadóművész és dalszerző. Több zenekarban klarinétozik, énekel, önismereti ének- és hangszerórákat ad felnőtteknek, édesanyákat kísér abban, hogy dalt írjanak a babáiknak, preventív pedagógiai munkát végez a Béla­mű­hely Sound Art fújósaként. Boróka végzettségét tekintve animációs tervező. Jelenleg szabadúszó illusztrátorként, vizuális művészként dolgozik. Kettőjük könyve egyszerre személyes vallomás, művészi vállalás és társadalmi üzenet. Mert nemcsak az számít, hogyan szülünk, hanem az is, hogyan beszélünk róla. 

– Összesen négy gyermekünk született, abszolút pozitív él­mé­nyeink­ voltak. Szerencsésnek mond­hatjuk magunkat, hiszen támogató közeg vett minket körül, alapos volt a felkészülésünk. Már a várandósság során is lelassulhattunk, kapcsolódni tudtunk a testünk és a lelkünk változásaihoz, így a kisbabához is. Intézményen kívüli szülést választottunk, bábáink és dúlai kísérőnk volt az első hónapoktól a gyermekágyas időszak végéig. Kimondhattuk a félelmeinket, elgyászolhattuk az anyaság előtti énünket, így készíthettünk teret mindannak a „nemtudomnak", ami várt ránk. Megtapasztalhattuk, hogy végig tudunk menni a vajúdás minden stációján, megvívva a legrejtettebb félelmeinkkel, a valaha tapasztalt legélesebb fájdalommal és ugyanakkor eufóriával. 

A kötet alapja 2018-ban jött létre, amikor Renáta elsőszülött kisfia, Samu első születésnapjához közeledve megírta saját vajúdásának történetét. Az írás először csak személyes élményfeldolgozásként készült, majd felkerült a blogjára. Olvasói azonban jelezték, mennyire fontos, hogy egy ilyen ritkán látható esemény végre őszinte, belső nézőpontból is megszólal. Ez indította el Renátát azon az úton, amely később a kötet megírásához vezetett. 

– Szerettünk volna egy olyan könyvet létrehozni, ami egy nagyon intim, személyes nézőpontból mesél a vajúdás folyamatáról, annak minden szépségével és nehézségével együtt. Én a szavak, Boróka pedig a képek szintjén. Magánkiadásban jelent meg, méghozzá a Brancsközösség támogatásával: a közösségi gyűjtéshez mecénások is csatlakoztak, hogy fedezni tudják a kiadás költségeit. A szerzőpáros szerint ez a közösségi összefogás is azt mutatja, hogy egyre több család igényli az alapos, hiteles tájékozódást a szülés témájában. A tudás biztonságot ad, különösen egy olyan életszakaszban, amikor az ember a legsebezhetőbb. 

Ugyanakkor – teszik hozzá – a hazai szülészeti gyakorlat még mindig túlnyomórészt medikalizált keretek között zajlik, ahol ritka, hogy a szülő nő kívánságait valóban meghallják és kísérni akarják. Sokkal gyakoribbak a rutin­beavat­kozások, a szokásrend szerinti irányítás, még akkor is, ha mindez jó szándékkal történik. 

A változás egyik kulcsa az édesanyákba vetett bizalom, a megfelelő kommunikáció. A szerzők szerint fontos látni, hogy a rendszeren belül is sok elkötelezett ember dolgozik a háborítatlanság üzenetéért, és nélkülözhetetlen a civil szervezetek munkája, valamint a családok visszajelzései is. Az elmondott történetek – a fájdalmasak és a felemelőek egyaránt – segítenek abban, hogy a szülészeti bántalmazás kilépjen a normalizált, megszokott állapotából, és megkezdődhessen a felismerés, ezen keresztül pedig a fejlődés. 

– A könyv fogadtatása pozitív, és úgy tűnik, hogy nagy szükség van rá – magyarázzák a szerzők. – Megérte belefektetni a sokévnyi munkát. Nagy öröm, hogy a kötet döntős lett a Szép Magyar Könyv díj „Az év illusztrátora” kategóriájában is.