Megszelídíthető betegség

Ha nem alszunk eleget, ha állandóan stresszelünk, ha az interneten reklámozott legújabb hangzatos étrend-kiegészítőtől várjuk egészségünk helyreállítását, az olyan, mintha ragtapasszal próbálnánk összetartani két méretes be­­tontömböt. Genetikailag megpecsételt hisztamin-intolerancia fennállása esetén is némi odafigyeléssel elérhető a tünetmentesség, a jó életminőség. Sőt, egyeseknél a teljes gyógyulás sem csak vágyott állapot – foglalja össze tapasztalatait Heiduk-Szabó Csilla hiszta­min­fókuszú természetgyógyász a Nor­san támogatásával megtartott előadása alkalmával. 

A szóban forgó probléma azt jelenti, hogy bizonyos enzimek (DAO és a HNMT) száma túl kevés ahhoz, hogy a szervezetünkben táplálkozás útján bevitt, úgynevezett exogén hisztamint, illetve bizonyos behatások (például méhcsípés, vírusfertőzés) által felszabaduló endogén hisztamint lebontsa. A betegség egyik válfaját jelenti, amikor az említett enzimek genetikailag csökkent mennyiségben vannak jelen, de azok számát az állandó gyógyszer (például béta-blokkolók) szedése is alacsonyan tarthatja.

Bélhisztaminózis esetén hisztamint termelő baktériumok szaporodnak el a bélrendszerben. A hízósejt­be­teg­ségek: a koronavírus óta nagyobb figyelmet kapott MCAS, továbbá a masztocitózis (lényege: magas számban fordulnak elő hízósejtek, amik hisztamintartalma például stresszhatásra felszabadul) erős tünetekkel járhatnak együtt. 

Bár a genetikai faktorok befolyásoló hatásúak, elsősorban életmódbeli tényezőknek tulajdonítjuk a hisztaminérzékenység kialakulását. A rendszeres alkoholfogyasztás, a cigarettázás, az állandó stressz, az alváshiány, a megerőltető sport mind negatív ingerként hatnak. A környezetünkben jelen lévő toxinterhelés is vezethet a problémához: a lakásunk falán a penész, vagy a fodrász által használt kozmetikumok szintén hisz­ta­min­felszabadulást okozhatnak a szervezetben. 

– A diagnózishoz önmagában a DAO enzim vizsgálata nem elegendő, ahogy a hisztaminszint mérése sem, mert az a nap folyamán ingadozhat. A genetikai vagy a Prick (allergia)-teszt úgyszintén csak támogató eszközként, a feltételezés megerősítésére használhatók. Nehéz a betegség beazonosítása, ugyanis az ideg-, gyomor-, bél-, légző-, hormon-, bőr- és nyálkarendszerben jelentkező tünetek (például orrfolyás, bőrkiütés, hasmenés), nem specifikusak, számos más probléma velejárói lehetnek. A diagnózis kritériuma jelenleg a három jellemző tünet megléte, illetve, hogy azok a hisztamin­meg­vonás esetén változnak-e. A legtöbb érintett évek alatt jut el a diagnózisig. A negatív laborleletek miatt gyakran kapják azt a választ, hogy pszichés eredetű a problémájuk, ezért sokan öngyógyításba fognak – taglalja a betegséget érintő kihívásokat a természetgyógyász. 

– Nincs két egyforma hiszta­min­érzékenység, ezért a kezelésnek is mindig egyénre szabottan kell történnie. Sok a hibás ajánlás az étkezésre vonatkozóan. Már önmagában az probléma, hogy a hisz­ta­minbevitel mennyiségét nehéz egy napra vonatkozóan kiszámítani. Az interneten fellelhető, szakmai alátámasztást nélkülöző diétajavaslatok beszűkíthetik az étkezést, ami tápanyaghiányhoz, a bontóenzim még rosszabb működéséhez vezet, míg a végeláthatatlan tiltólista szorongást, orthorexia kialakulását okozhatja. Az ebben szenvedő betegek jellemzője az eltúlzott törekvés az egészséges (vagy egészségesnek hitt) táplálkozásra. A cél az, hogy minél színesebben étkezzünk, mert a jó baktériumok akkor tudnak felülkerekedni a káros hatásúa­kon – figyelmeztet a szakember, a hisztamin.info oldal írója, a Hisz­ta­minbarát konyha receptkönyvek szerzője. 

Annál, akinél a hisztamin-in­to­le­rancia oka az alacsony DAO-enzimszint, segít, ha étkezés előtt beviszi azt a szervezetébe kapszula formában. Bélhisztaminózis esetén azonban ez a módszer hatástalan. Antihisztamin szedése enyhíti a tüneteket, jól használható a betegségtudat elmélyülése ellen, viszont nem jelent hosszabb távú megoldást. Általában átfogó, egységes kezelés, teljes körű életmódváltás szükséges a vágyott eredmény érdekében. A cél az, hogy a DAO és a HNMT bontóenzim­számot feljebb, az endogén és exogén hisztamin szintjét pedig lejjebb vigyük, vagyis, hogy visszaállítsuk a szervezet egyensúlyát. 
Fontos lépcsőfok a hisztamin­diéta, illetve az ételek fokozatos visszavezetése. A „hisztamin­blok­ko­lónak” nevezett étrend-kiegészítők hatástalanok, ellenben az alapvető vitaminok, ásványi anyagok (többek között a C-, B2-, B6-, B9-, B12-, A-vitamin, réz, cink, vas, mag­­nézium, ómega-3) pótlása elengedhetetlen az egészségünk érdekében. Azt is tudomásul kell venni, hogy a javulás nem megy egyik napról a másikra, kitartást és odafigyelést igényel az állandó jó közérzet helyreállítása, az állapot fenntartása, vagy az esetleges teljes gyógyulás elérése.