Pillangó a nyakunkban
Január a pajzsmirigy-tudatosság hónapja, ez jó alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet a pajzsmirigy-betegségek gyakoriságára. A tünetek könnyen összetéveszthetők a stresszel vagy kimerültséggel, ezért figyeljünk a jelekre!
Kép: medicine, healthcare and medical exam concept - doctor or nurse checking patient's tonsils at hospital. Endocrinologist examining throat of young woman in clinic, Forrás: Shutterstock
A pajzsmirigy egy kicsi, pillangó alakú, belső elválasztású mirigy a nyak elülső részén. Közvetlenül a légcső előtt helyezkedik el, és bár mérete szerény, a szervezet működésére gyakorolt hatása rendkívüli. Olyan hormonokat termel – a trijódtironint (T3) és a tiroxint (T4) –, amelyek az anyagcserét, a növekedést és gyakorlatilag az összes sejt működését szabályozzák. Amennyiben ez az érzékeny hormonális egyensúly felborul, és a mirigy túl sok vagy túl kevés hormont termel, annak számtalan tünete lehet, ami jelentősen megnehezíti a felismerést és a pontos diagnózist.
Magyarországon a pajzsmirigybetegségek népbetegségnek számítanak: a lakosság 10-15 százalékánál kimutatható valamilyen pajzsmirigy-rendellenesség. Prof. Balázs Csaba endokrinológus a WEBbetegnek nyilatkozva elmondta, hogy az esetek mintegy 75-80 százalékában nőknél jelentkezik a betegség.
A pajzsmirigy működési zavarai számos, első látásra egymástól független tünetet okozhatnak.
Kulcsszerepben: a jód
Hosszú tudományos út vezetett a pajzsmirigy működésének felfedezéséig. Már Kr. e. 2700 körül Kínában, Sen Nung császár feljegyzéseiben javasolják a tengeri alga használatát a pajzsmirigy megnagyobbodásának, a golyvának a kezelésére. Bár a hatásmechanizmussal akkor még nem voltak tisztában, a tengeri algák magas jódtartalma valóban segíthetett a javulásban. A pajzsmirigy tudományos megismerése a reneszánsz idején kezdett igazán kibontakozni: 1543-ban Andreas Vesalius, a modern anatómia atyja először rajzolta és írta le részletesen a pajzsmirigyet, ezzel gyakorlatilag reflektorfénybe állítva ezt az addig háttérbe szorult szervet. Ahogy a Weborvos is felidézi, Vesalius munkája alapozta meg azokat a kutatásokat, melyek később választ adtak arra, miért ennyire fontos ez az apró mirigy.
1811-ben Bernard Courtois francia vegyész felfedezte a jódot a tengeri alga hamujának kénsavval történő oxidálása során. A jód később alapvető szerepet kapott a pajzsmirigy működésének szabályozásában és a különféle pajzsmirigyműködési zavarok kezelésében. A XX. század elején David Marine amerikai patológus tudományos bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy a jód elengedhetetlen a pajzsmirigy megfelelő működéséhez: több ezer iskolás lány vizsgálatát követően bebizonyította, hogy a jódpótlás hatékonyan csökkenti a golyva kialakulását. Végül 1923-ban megalakult az Amerikai Pajzsmirigy Társaság, amely azóta is a pajzsmirigybetegségek és a pajzsmirigyrák kutatásának, megelőzésének, diagnózisának és kezelésének előmozdítását szolgálja. A nemzetközi szervezet ma több mint 1600 tagot fog össze 43 országból, támogatva a tudásmegosztást és a betegek ellátásának fejlődését.
Alulműködés esetén gyakori a testsúlynövekedés, az állandó fáradtság, az aluszékonyság, a fázékonyság, a bőr kiszáradása és a hajhullás, míg túlműködéskor felgyorsult beszéd és gondolkodás, hasmenés, remegés, fokozott izzadás és nyugtalanság jelentkezhet. Ezek a panaszok azonban nem specifikusak, vagyis más betegségekhez is köthetők, sőt sok esetben az érintettek nem is gondolnak betegségre, mivel a tüneteket a stresszes életmóddal, a mozgáshiánnyal, az egészségtelen táplálkozással vagy a kevés alvással magyarázzák. A valóságban azonban előfordulhat, hogy a legkörültekintőbb diéta és edzésprogram sem vezet látványos eredményre, ha a hormonális folyamatok akadályozzák a változást, és pajzsmirigy-alulműködés esetén akár napi tíz óra alvás mellett is állandó nappali fáradtság jelentkezhet.
A pajzsmirigy betegségei komolyabb, összetett kórképek kialakulásában is szerepet játszhatnak. Összefüggésbe hozhatók a meddőséggel és a vetéléssel, a magas koleszterinszinttel, a szívritmuszavarokkal, a potenciazavarokkal, de a látásromlás, az elhízás, valamint a pánikrohamok és a depresszió kialakulásának kockázatát is növelhetik. Bizonyos életszakaszokban különösen gyakran fordulnak elő pajzsmirigyproblémák: a 45–60 év közötti nők körében a menopauzát kísérő hormonális változások miatt, de serdülőkorban, a terhesség idején és a szülést követő időszakban is nő a kockázat.
A pajzsmirigybetegségek kialakulásában az öröklődés is jelentős szerepet játszik. Amennyiben a családban előfordult endokrin vagy immunológiai betegség, indokolt az évenkénti, komplex kivizsgálás, amely nem csupán laboratóriumi vizsgálatokat foglal magában. Súlyos stresszhelyzetek vagy fertőzések szintén elindíthatják a kóros folyamatokat, ezért ilyen esetekben is célszerű kontrollvizsgálaton részt venni. A jó hír ugyanakkor az, hogy megfelelő diagnózis és személyre szabott kezelés mellett a pajzsmirigy működési zavarai jól kezelhetők, és az érintettek teljes, aktív és egészséges életet élhetnek.
Tükörrel a kézben
Önvizsgálattal észrevehetjük a pajzsmirigy-elváltozásokat. Ehhez célszerű kézi tükröt és egy pohár vizet használni. Koncentráljunk a nyak elülső, alsó részére, ahol a pajzsmirigy elhelyezkedik. A fej enyhe hátrahajtása mellett nyeljünk le egy korty vizet, miközben figyeljünk bármilyen esetleges kidudorodást. Ha gyanús eltérést észlelünk, konzultáljunk szakorvossal, mivel ez a pajzsmirigy-megnagyobbodás (strúma) vagy pajzsmirigygöb jelenlétére utalhat.
