Hiánypótló ellátás
Egyre több család számára jelent kapaszkodót a Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai telephelyén működő Serdülőkori Evészavar Részleg, amely 2022-ben jött létre. Azóta folyamatosan nő a hozzájuk fordulók száma, a terápiás csoportok pedig rendszerint telt házzal működnek.
Kép: Az állatasszisztált terápia bizonyítottan pozitív hatással van a fizikai és mentális egészségre, Fotó: Darnay Katalin, Forrás: Szabad Föld
Az ambulancia több szinten nyújt segítséget: gyermekpszichiátriai vizsgálat, pszichológiai diagnosztika, egyéni terápia és rendszeres szülőkonzultáció segíti a családokat. A súlyosabb esetek számára egy intenzív, héthetes nappali kórházi program áll rendelkezésre, amely strukturált csoportterápiákból – művészetterápia, meseterápia, verbális fókuszú szocioterápia – épül fel. A fiatalok hetente három napon vesznek részt a foglalkozásokon, a lelki megterhelést pedig egy úgynevezett „foglalkoztató nap” oldja, ahol kötetlenebb, kreatív tevékenységek során kapcsolódhatnak egymáshoz.
A részleg nemcsak a betegekkel, hanem a szülőkkel is foglalkozik: heti rendszerességgel tartanak edukációs csoportokat, ahol a családok megérthetik a betegségek működését, sorstársi támogatást kapnak, és felkészülhetnek a későbbi családterápiára.
Kulcsfontosságú a család szerepe
A nemzetközi kutatások szerint gyermek- és serdülőkorban a családterápia az egyik leghatékonyabb módszer az evészavarok kezelésében. A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben ez az ellátás egyik alappillére. A terápia nem hibást keres, hanem a családi működés egészét vizsgálja: segít felismerni a berögzült mintákat, és támogatja, hogy a gyermek ne a testén keresztül „beszéljen”, hanem szavakkal, kapcsolódással fejezze ki a szükségleteit.
Az igény óriási: a családterápiás alkalmak száma egy év alatt több mint 60 százalékkal nőtt. A terápiás palettát kiegészítő módszerek is színesítik, például az állatasszisztált terápia vagy a zeneterápiás csoportok, amelyek az önmagukhoz és másokhoz való kapcsolódást erősítik.
A működést pályázati források is segítik, többek között a MOL – Új Európa Alapítvány támogatása és a Magyar Újszülött- és Gyermekgyógyászati Egyesület Kozma Imre Gyermekgyógyító Plusz Programja. Ennek ellenére a várólisták továbbra is hosszúak.
Egyre fiatalabb, egyre súlyosabb esetek
A szakemberek szerint riasztó tendencia figyelhető meg: egyre fiatalabb páciensek és egyre súlyosabb állapotok jelennek meg az ellátásban, miközben az evészavarok különböző formái is gyakoribbá válnak. Ezért a gyógyítás mellett a megelőzésre is nagy hangsúlyt fektetnek, például pedagógusok, az edzők edukációjával és más intézményekkel való együttműködéssel.
Bogár Nikolett evészavar-kutató, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének PhD-hallgatója szerint a családi környezet jelentősen befolyásolhatja a betegségek kialakulását. „Ha a gyerek azt látja, hogy a szülők állandóan diétáznak, mérik magukat, vagy épp erőltetik az étkezést, az később szélsőséges ellenreakciót válthat ki” – nyilatkozta a qubit.hu internetes oldalon. Az anorexia és a bulimia leggyakrabban a 15–24 éves lányokat érinti: előbbiben a világ lakosságának mintegy 0,5 százaléka, utóbbiban 2-3 százaléka szenved.
Média, testkép és algoritmusok
Az evészavarok kialakulása összetett folyamat, amelyben biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők egyaránt szerepet játszanak. A média – különösen a közösségi média – hatása megkerülhetetlen. A történelem során a testideál folyamatosan változott, ám a XX. század végétől a vékonyság és az izmos test vált uralkodó eszménnyé. Kutatások sora igazolja, hogy ezzel párhuzamosan drámaian nőtt az evészavarok száma.
A fiatalok jelentős része naponta órákat tölt médiafogyasztással, és minél több ilyen tartalommal találkoznak, annál elégedetlenebbek a testükkel. A közösségi platformok algoritmusai ráadásul könnyen beszippantják a felhasználókat: aki egyszer rákeres a diétakultúrához vagy a „fitspiration” tartalmakhoz, hamar egy szélsőséges visszhangkamrában találhatja magát.
A szakértők ugyanakkor hangsúlyozzák: a közösségi média kétélű fegyver. Amilyen káros üzeneteket közvetíthet, akkora szerepe lehet az edukációban, a hiteles minták bemutatásában és a gyógyulást támogató közösségek létrejöttében is.
Az evészavar tehát nem divathóbort, nem „akaraterő kérdése”, hanem komoly betegség. Minél előbb felismerjük, annál nagyobb az esély arra, hogy a fiatalok visszataláljanak nemcsak az egészséges étkezéshez, hanem önmagukhoz is.
