Egy hét hordaléka

Nincs könnyű dolga a mindenkori kormánynak, amikor március 15-ét ünnepli, olvasom az egyik honlapon, s a cikk írójának kétségtelenül igaza van. Hiszen gondoljunk csak bele: a hatalmat éppen birtoklók azon örvendeznek, hogy jött egy csapat – ők a márciusi ifjak –, s elvették a hatalmat azoktól, akiké volt. Úgy kell tehát követendő példának állítani őket, hogy valójában nem ők a követendő példa. A dilemmát a mindenkori kormány több-kevesebb eleganciával – ami ez esetben sajnos az unalom rokon értelmű kifejezése – meg szokta oldani. A váratlan helyzetekben azonban hibázik a nem túl sok fantáziával megáldott karhatalom: most például két olyan férfit is előállították, akiket a rendőrség másnapi közleménye szerint sem lett volna szabad. Elvégre némi módosítással ugyan, de mégiscsak a tizenkét pont egyikét írták a transzparensükre: Felelős kormányt Pest-Budán!

Chávez venezuelai elnök – amúgy Dél-Amerikának az Egyesült Államokkal is szembehelyezkedő fenegyereke – csak addig volt a demokrácia nagy barátja, amíg a gigantikus olajbevételekből jól futott a szekér, s a nép őt ünnepelte. Mostanra fordult a kocka, s annak arányában veszíti el a tartományi választásokat, ahogy kevesebb jut a szociális kiadásokra. Ilyenkor egy demokrata fejet hajt a nép akarata előtt – elvégre annyit hivatkozik rá. Chávez evvel szemben a hadsereg irányítása alá vonta a reptereket és a kikötőket. Mi már ezt ismerjük, a háború után a választásokat egyébként elvesztő kommunisták legfőképpen a belügyminiszteri posztot követelték maguknak. Hamarosan az egész ország az övék volt.

Aztán majd elérkezik az idő, amikor Venezuelában is tiltani fogják a vörös csillag viselését mint önkényuralmi jelképét. Vélhetően hosszabb távon, mint nálunk, mert ott nincs beleszólása a törvénykezésbe a strasbourgi Emberi Jogi Bíróságnak, amely a szélsőbalos politikus, Vajnai Attila keresetére kimondta, hogy a vörös csillag viselése miatt őt nem szabad elmarasztalni, mert ezáltal sérül a szabad véleménynyilvánításhoz való joga. A Munkáspárt 2006 elnökhelyettese hat évvel ezelőtt tűzte a hajtókájára az önkényuralmi jelképet egy rendezvényen. Nem tudom, Strasbourgban milyen nemzetiségű bírák hozták az ítéletet, de félek, hogy olyanok, akik népe sohasem ismerte meg a gyakorlatban, mit is jelent az, ha a hatalmon lévőknek vörös csillag a jelképe.

A strasbourgi bíróságon egyébként egy év alatt 43-szor marasztalták el hazánkat, ebből 40-szer nem a bírósági ítélet, hanem éppen ellenkezőleg, annak elmaradása miatt. Ausztria viszont bizonyára nem fog rovót kapni ilyesmi miatt; legalábbis, ami az amstetteni rém ügyét illeti, bizonyosan nem. Jozef Fritzl 24 évig tartotta fogva a lányát, több mint háromezerszer megerőszakolta, hét gyereke született tőle. A férfi rettentő cselekedeteire tavaly áprilisban derült fény, s lám, a szakértői vélemények beszerzését követően hétfőn meg is kezdődött ellene a per, s pénteken már ítélet is várható. Nálunk pedig? Nem egy bírósági procedúra húzódik tíz év óta, vagy még régebben. Csak tudnám, kinek az érdeke a jogbizonytalanság.

Azt sem tudom, szokták-e vizsgálni a pályamunkások a Ménfőcsanak és Győrszemere közötti vasútvonal állapotát. Gyanítom, hogy csak nagyon hézagosan, különben bizonyára észrevették volna – ha másképp nem, az orruk által – azt a holttestet, amely már egy éve feküdt a töltés mellett. Ha nem néznek a körmükre a főnökeik, meglehet, hogy hamarosan egy egész szerelvénnyi hullát kell összeszedegetniük – a kisiklott vonat roncsai alól.