Egy hét hordaléka

Mocskos és megbízhatatlan. Ráadásul zabálja a pénzt. Mi az? Hát persze, hogy a Magyar Államvasutak. Néhány nappal ezelőtt utaztam utoljára vonattal, s ugyanazt tapasztaltam, mint évekkel ezelőtt: a járat késett, a vécéről pedig jobb nem is beszélni. De miért kell ennek így lennie az idők végezetéig? Tavaly nyáron volt szerencsém vonatra ülni Ausztriában, s a különbséget – ahogy mondani szokták – zongorázni lehetne. Az ÖBB járata csendes, megbízható és tiszta. Talán nem véletlen, hogy a magyarországinál kétezer kilométerrel rövidebb vasutat háromszor annyi utas veszi igénybe, mint nálunk. Titkuk az említetteken kívül még az összehangolt menetrend, valamint a kis kihasználtságú járatok buszra cserélése. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Ausztriában eltartaná magát a vasúti közlekedés, ez talán a világon sehol sincs így, legalábbis ami a személyszállítást illeti. Viszont az adófizetők pénzével mintaszerűen gazdálkodnak. Ezért gondolom, hogy nálunk sem az volna a megoldás a vasút dolgainak rendbetételét illetően, hogy nem önt az állam több pénzt a zsákba – hanem, hogy bevarrja végre a zsák alját. Egyszerűbben fogalmazva: elzavarja a vasúttársaság alkalmatlan vezetőit, s olyanokat ültet a helyükre, akik végre rendbe tudnák tenni a magyarországi vasúti közlekedést.

Tud hírekkel szolgálni a másik nagybetegünk, az egészségügy is. A nagy tiltakozások ellenére a HospInvesthez került néhány kórház, ám a történet máris baljós, a cég csődeljárást kért maga ellen. Bizonyára köteteket lehetni írni az okokról, én inkább egészen máshonnan, a beteg felől közelítenék: mi van akkor, ha valóban kikapcsolják a gázt, s emiatt nemcsak, hogy az ételt nem lehet megmelegíteni, de műtét is elmarad, s a beteg – akitől mellesleg egész életében vonták az egészségügyi hozzájárulásokat – egyszerűen meghal. Ezért ki vállalja a felelősséget? S még egy apróság: az rendben van, hogy aki tartozik, az fizessen. De az biztosan jól van úgy, hogy amíg a CIB Bank a HospInvest tartozása fejében leemelhette a cég számlájáról az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól származó 1,2 milliárd forintot, addig 900 beszállító gazdasági társaság nem férhet a HospInvest számlájához, hanem vár szépen a sorára, míg kifizetik?

Megható, amikor egy szülő minden követ megmozgat gyermeke érdekében. Most éppen egy francia–orosz kislány, Elise került az újságok címlapjára abból az alkalomból, hogy francia édesapja magánnyomozót fogadott gyermeke hollétének kiderítésére. Valójában persze tudta, hol tartózkodik a kislány: az orosz származású édesanyjánál, aki korábban az édesapától csente el a gyereket. Most végre feltartóztatták őket, s az apa már el is vitte magával Franciaországba. Mielőtt azonban a könnyeinket törölgetnénk a szülői szeretet ily mértékű kinyilvánítása okán, érdemes azon is elgondolkodni, hogy vajon nem sérelmeikért állnak-e bosszút egymáson a gyerek ráncigálásával?

S ha közlekedéssel kezdtem, avval is fejezem be, csak nem vasútival, hanem hajózással. A történet talán még abszurdabb, mint a MÁV-sztori. A szomáliai kalózok lassan minden nap elrabolnak egy hajót. Az események vélhetően csak romlani fognak, az egyik kapitány ugyanis ugyancsak hősiesen magát ajánlotta a legénységéért cserébe, ám elrablóit végül kilőtték. A kifejletre bizonyára nem kell sokáig várni, a sérelmet szenvedett államok összefognak – de kik ellen is? A kontinens ezen része ugyanis csak papíron tartozik Szomália fennhatósága alá, a valóságban kiskirályok uralják, akik a maguk törvényei – elfoglalni és kirabolni a teherszállító hajókat – szerint tartják kezükben a térséget. Vélhetően olcsóbb lesz hadihajókkal kísértetni a szállítmányt – ami viszont a hajózási társaságok költségeit növeli.