Egy hét hordaléka

Milyen országban is élünk? Ezen gondolkodom, miközben a híreket böngészem. Gyorsan hozzáteszem, hogy most nem is a magas politikára gondolok elsősorban, hanem a mindennapjainkra. Itt van mindjárt egy – sajnos – viszonylag hétköznapinak is tekinthető hír: Pécelen agyonvertek egy embert. A történet avval emelkedik ki a többi hasonló eset közül, hogy az illető, Lancsák József, gyepmester volt. Mégpedig igen rossz hírben álló gyepmester. Az állatvédők szerint a kutyák altatására kapott injekciókat elsikkasztotta, s maga vágta el a halálra ítélt ebek torkát. Mi természetes az ilyen esetben? Érvényt kell szerezni a törvénynek. Erre találták ki a bíróságot. Éltek is volna evvel az állatvédők, már 2002 óta szorgalmazták a szerintük korszerűtlen telep felszámolását. Mindhiába. Közben pedig a kutyák egyre-másra pusztultak. Ezt elégelték meg az állatok radikális barátai, s az Index internetes hírmagazin szerint viperával – amit, ugye, a törvény szerint már birtokolni sem szabad – alaposan helybenhagyták a gyepmestert, aki a hét elején belehalt sérüléseibe. Végül is mi történt? Az egyik törvénytelenséget – állatkínzás – egy másik törvénytelenséggel – önbíráskodás – orvosolták. Ahogy az a törvények alkalmazása nélküli országokban dívik.

Hasonlóan rémisztő hírek érkeztek Tiszaeszlárról. A faluban élő zsidók közül többeket avval vádoltak 1882-ben, hogy rituális okokból meggyilkoltak egy tizennégy éves szolgálólányt, Solymosi Esztert. Több szélsőjobbos csoport most ismét megjelent a településen, s az egykori eseményeket felelevenítve a szónok, ifjabb Schuster Lóránt a történelemből vett példával – a magyarok a turbánt ácskapoccsal illesztették az elfogott törökök fejéhez – előhozakodva tette fel a kérdést, hogy a jelenlévők el tudják-e képzelni ugyanezt a zsidók fejfedőjével, a kipával, illetve a miniszterelnökkel, akit nemes egyszerűséggel karóba húznának. A jelenlévők – körülbelül nyolcvanan – hangos igennel feleltek. Az ügy szerencsére a rendőrségnél is kiverte a biztosítékot, s vizsgálatot rendeltek el.

Mint ahogy a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi igazgatójának, Herke Tamásnak a tevékenysége sem ütötte meg azt a mértéket, amely által hivatalában maradhatott – hétfőn leváltották. A kérdés csak az, hogy miért. Mi sem egyszerűbb ilyenkor, csupán fel kell hívni az illetékes sajtóosztályt. Hiába azonban, a kolléga ezúttal elérhetetlen. Már ez is milyen furcsa… Egy osztály, amelyet azért fizetnek, hogy tájékoztasson – nem tájékoztat. Az is különös, hogy a felmentés indoklás nélkül történt. Legvalószínűbb azonban, hogy az enyingi bűnözői társaság siófoki vonulásával kapcsolatos erélytelen fellépés miatt kellett távoznia a főrendőrnek. Nem mellesleg a kompánia – amelynek létezéséről a megyei rendőrség összevissza adott ki tájékoztatást, néha még a létezésüket is tagadta – védelmi pénzt szedett a vállalkozók egy részétől, s prostituáltakat futtatott. Megtehették. Öt éven keresztül.

Ahol nem érvényesülnek kellőképpen a jogok, ott lépnek fel – nagyon helyesen – a jogvédők. Ilyen például a cigányság védelmére szakosodott Roma Polgárjogi Mozgalom. Erre mi történik? Dancs Mihályt, a mozgalom Borsod-Abaúj-Zemplén megyei elnökét egyebek mellett folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalással fogták perbe. Ez azonban még csak egy vád, amelynek helytállóságát a bíróság hivatott eldönteni jogerős ítéletben. Feltéve, ha van rá módja. Dancs ugyanis betegségre hivatkozva nem jelent meg a bíróság előtt – ezért a taláros testület kénytelen volt elrendelni a letartóztatását. Őt, a polgárjogi harcost, akinek a legfőképpen ügyelnie kellene a törvények betartására… Ezért kérdezem, milyen országban is élünk.