Egy hét hordaléka

Döntöttem: felmondom az ősszel megújított lakásbiztosításomat. Rájöttem ugyanis, hogy teljesen felesleges. Kifizetek havi több mint kétezer forintot rá, de minek? Ha ugyanis kár érne, enélkül is kapok térítést. Legfeljebb nem a biztosítótól, hanem az önkormányzattól, az meg az államtól, az meg az adófizetőtől. Tudom, hogy a hétvégi nyírségi vihar biztosítás nélküli károsultjai számára kegyetlennek hatnak ezek a mondatok. Nem is gondolom én ezt komolyan. Amikor valaki bajba jut, azon segíteni kell, s nem azt mérlegelni, hogy megtett-e mindent azért, hogy elkerülje a rászorultságot. De utána… Utána át kellene gondolni, miképpen lehetne rávenni azokat, akiknek nincs biztosításuk, hogy kössék meg, s abból részesedjenek baj esetén. Mi lehet az orvosság? Talán kötelezővé kellene tenni? Van példa a kötelező biztosításra, ilyen a nyugdíj vagy az egészség. Mégsem gondolom, hogy az obligát módszerek vezetnek célhoz. Akiknek nincs biztosításuk, azt mondják, azért nem kötötték meg, mert szegények. Nincs munka, nehéz a megélhetés. Elhiszem. Talán ezen kellene elsőként segíteni.

Hányszor volt munkanélküli, s hatással volt-e ez az egészségi állapotára? Egyebek között ezzel a kérdéssel keresik meg hétezer honfitársunkat 449 településen a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai még ebben az évben. Nem tudom, mennyibe kerül a felmérés, amelyet egyébként az unió ír elő, de gondolom, nem két fillér. Általában nem vitatom a felmérések hasznát, csupán azon gondolkodom, hogy a mai, mindent összekötő számítógépes világunkban mennyi értelme van még. Érdemes-e olyan kérdések megválaszolására pénzt adni, mint hogy volt-e orvosnál az utóbbi fél évben. Hiszen minden orvoslátogatást regisztráltak - nem volna elég egy számítógépes program, hogy az adatok összefussanak? A munkanélküliség és a betegség összefüggéseire vonatkozó kérdés meg egyenesen naivnak tűnik. Igen, a munkanélküliség általában befolyásolja az egészségi állapotot – s nem éppen kedvező irányba. Fogadjunk, hogy ez lesz az eredmény! De akkor miért pénzt adni érte? Szerintem bármelyik orvos ingyen megmondja.

Még mindig gondolkodnak a magyar vasúttársaság első emberei, hogy nyilvánosságra hozzák-e az [origo] hírportál újságírója által kért adatokat 32 vezetőjük fizetéséről, jutalmairól, felmondási feltételeiről, a céges autóiról és egyéb juttatásairól. Pedig az állampolgári jogok biztosa az adatok kiadására régen felszólította az állami céget, a héten pedig a Fővárosi Bíróság kötelezte ugyanerre az ítéletében. A MÁV vezetői most éppen azon gondolkodnak, éljenek-e a tizenöt napos fellebbezési jogukkal. Bár tudnám, miért a szégyenlősségük! Csak nem érzik ők is úgy, hogy a több tízmilliós éves juttatásaik nem állnak arányban avval, amit a társaság nyújt az utazónak?

Erdőégetés, elsivatagosodott tájak, az ember által átalakított, roncsolt Föld. És tömegek, amelyek felülről nyüzsgő hangyabolyként hatnak. Ez látható a Yann Arthus-Bertrand operatőr légi felvételeiből összeállított nagyszerű filmen, amely az elmúlt héttől tölthető le az internetről. De nemcsak a felvételek megdöbbentőek, hanem a kísérő szövegként olvasható mondatok is: a Föld javainak nyolcvan százalékából lakóinak húsz százaléka részesedik. Vagy: egymilliárd ember nem jut naponta egészséges ivóvízhez, közülük naponta ötezren halnak meg a fertőzéstől. A Föld történetében már ötször halt ki az uralkodó, túlszaporodott faj. Bolygónk élővilága előbb-utóbb (egy-kétmillió év) mindig megújult, ám a kihalt fajok maradványai ma már csak az őslénykutatók vizsgált tárgyai. Ha nem változtatunk gyökeresen az életmódunkon, az ember is csupán egy lenne a tárlók tárgyai közül – ha volna még, aki fenntartsa a múzeumokat…