Ötvenezer forint hatvan év után

Anyagi kárpótlással sem lehet meg nem történtté tenni az elmúlt idők sorstragédiáit, csupán a pillanatnyi pénzzavarban segíthetnek az egyszeri juttatások. {p}
Ha ugyan megkapják a fájdalomdíjat, akik jogosultak rá.
Váratlanul toppanunk be levélírónkhoz, aki Kecskeméten, a kertvárosi övezet szomszédságában meghúzódó, valamikor árvízkárosultaknak épített lakások egyikében lakik. Nemrég költözött oda, ám hiába akarta, hogy gyerekei is vele tartsanak, a szűkös garzonban nem fértek volna el, még úgy sem, hogy azóta hozzátoldottak egy előszobát.

{p} Mészárosné Teréz néni régi iratokat és fényképeket keres. Közben elmeséli, hogy édesapját, az 1916-os születésű Pesti Józsefet Szegedről vitték el a frontra, a Don-kanyarnál tűnt el, 1942. szeptember 15-én nyilvánították holttá. Nincs róla valami sok emléke, hiszen még csak hároméves volt, amikor utoljára látta. Megsárgult fotográfiák, féltve őrzött levelek - ennyi maradt utána.
Az életnek mennie kellett tovább. De már semmi sem volt a régi. Érzéketlen nevelőapa, mérhetetlen szigorúság, folytonos nélkülözés... Teréz néni elmondása szerint lelkileg teljesen csonkán, úgy nőtt fel, hogy más keze-lába volt, nem tanulhatott tovább, pedig érdekelte a vegyészet. Sokfelé dolgozott, leghosszabb ideig egy varrodában.

{p} Harminc év munkaviszony után arcpirítóan kevés a nyugdíja.
Túl a hatodik ikszen, nemrég elvégzett egy számítógépes tanfolyamot, de tisztában van vele, hogy sehol nem alkalmaznák. Ha lesz is komputere, azt csak saját kedvtelésére nyitja ki. Hivatalos okmányokat nézegetünk, bennük az olvasható, hogy a hadigondozottak pénzellátását 1949. január 1-je után politikai okokból megszüntették. A rendszerváltást követően lehetőség nyílt a régi sérelmek orvoslására, egyebek közt volt hadiárvák, hadigyámoltak és hadigondozott családtagok egyöszszegű anyagi kártérítésére. Teréz néni figyelmét a Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége (HONSZ) hívta fel a lehetőségre. Ennek ismeretében 1995-ben nyújtott be először kérvényt a kecskeméti városházán egyszeri ötvenezer forint járadék igénylésére. {p}Jogosultságát korabeli dokumentumokkal kellett igazolnia, de hiába kilincselt, nem sikerült minden okiratot beszereznie. Kérelmét elutasították, és fellebbezésének sem adtak helyet. Tavaly februárban ismét próbálkozott, ugyanazokat a papírokat vitte magával, és sikerrel járt. {p}Az önkormányzatoknak a jogosultság megállapítása és a határozat meghozatala a feladatuk, az egyszeri járadékot a társadalombiztosítás fizeti ki - válaszolja érdeklődésünkre Hausmann Jánosné, a kecskeméti polgármesteri hivatal népjóléti osztályának vezetője. Az 1994-es hadigondozási törvény igen szigorú feltételeket szabott, csak eredeti dokumentumok alapján hozhattak döntést, ezért sok ügyfelüket kénytelenek voltak elutasítani. Az évekkel később történt törvénymódosítás könnyített a feltételeken, a tényállás rögzítéséhez elegendő volt a kérelmet benyújtó nyilatkozata. Egyébként mára megfogyatkozott az érdeklődők száma, hiszen az évek során majdnem minden érintett hozzájutott az egyszeri járadékhoz. Sokan arra számítanak, hogy minden évben megkapják, ám a törvény csak egyszeri kifizetést ír elő. Akinek viszont eddig nem volt tudomása erről a lehetőségről, még most is felkeresheti lakóhelyének polgármesteri hivatalát.

{p}Ahogyan cikkünk elején jeleztük, Mészáros Jánosné abban kéri közbenjárásunkat, hogy megkaphassa az időközben négyszázezer forintra felemelt járadék különbözetét. Sajnos félreértésről van szó, és e téren többen is rosszul tájékozódtak. Amint azt Nagy Istvántól, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek, Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetsége helyi elnökétől megtudtuk, valóban felemelték az összeget, és pótolják a hiányzó részt, de az a deportáltakra, a malenkij robotra elhurcoltakra vonatkozik. Ilyen esetben annak idején a kárpótlási hivatalhoz kellett benyújtani kérelmet, melynek elbírálása után határozatot hoztak a járandóság kifizetésére.

{p}A tavalyi intézkedés - a korábbi összeg felemelése négyszázezerre - nem jár újabb hivatali eljárással, a különbözetet automatikusan megkapják az érintettek. Mészárosné édesapja katonaként került a frontra, tehát nem erőszakkal hurcolták el, így az imént említettek rá nem vonatkoznak. Pedig jó helyre került volna az a háromszázötvenezer forint, hogyha a kompenzáció a hadiárvasági járulékra is vonatkozna. Teréz néninek - megannyi sorstársához hasonlóan - sok-sok megaláztatásban volt része élete során, pusztán azért, mert édesapja a Donnál lelte halálát. Erről jó ideig csak suttogva lehetett beszélni. Ma már nincs benne félelem, ám ösztönszerűen minden rezzenésre felfigyel. Éveken át visszavárta édesapját. Reménykedett benne, hogy egyszer csak betoppan rongyos ruhában, hosszú úttól fáradtan. De nem jött, soha többé...