Új telepítési szabadalom Cserkeszőlőn

A hagyományos simavesszős homoki szőlőtelepítéskor 45-50 centiméter hosszú szőlővesszőket használnak. A függőlegesen elültetett vessző legalján, vagyis a legalsó két-három rügyből képződnek a járulékos gyökerek.
Ezzel szemben Rónyai Ernő eljárása szerint százötven centiméteres sima vesszőt fektetnek az egy méter hosszú árokba hatvan centiméter mélyre. A vesszőn, mielőtt a földbe helyeznék, minden rügy alatt bemetszést végeznek ék alakban, és gyökérserkentő szerrel kezelik.
{p}A másfél méteres szőlővesszőből 80-90 centiméternyi vízszintesen a talaj alatt mint gyökérfejlesztő serénykedik. Az ültetvényben minden egyes tőkénél oszlopot helyeznek el, és a hosszú vesszőt felvezetik az oszlop mellett függőlegesen, a talaj felszínéig. A vessző így olyan derékszöget alkot, amelynek hatvan centiméteres szakasza függőleges, a többi vízszintes helyzetű.
A föld alatti részen levő valamennyi rügynél járulékos gyökerek erednek meg. Minthogy a gyökérzet így sokszorosa a hagyományos telepítésű szőlőének, két-három évvel hamarabb fordul termőre a simavesszős ültetvény Rónyai Ernő módszere szerint.
Igen ám, de ahhoz, hogy a tőkék bírják ezt a tempót, megfelelő "üzemanyag", vagyis tápanyag és víz kell. A dinnyetermesztésnél jól bevált, úgynevezett fészektrágyázást alkalmazzák tehát a szőlőnél is. Hogy a gyökerek elérhessék a szerves trágyát, az első évben műtrágyázással és öntözéssel serkentik a növekedést.
{p}A földből felfelé hajlított hosszú vessző csúcsán levő rügyből fejlődik a hajtás. Fokozott védelemre szorul. Nehogy a zsenge hajtás letörjön, minden egyes vessző földből kiálló végére egy-egy kiürült kétliteres műanyag flakont kell elhelyezni oly módon, hogy az alját levágjuk és a zárókupakot eltávolítjuk. Ez a parányi "fóliasátor" védi meg a fejlődő szőlőt például a homokveréstől és a szél szárító hatásától.
Rónyai Ernő háromméteres sortávot és 1,2 méteres tőtávot javasol. A telepítéskor 40-50 centiméter széles, 60-70 centiméter mély árok ásását írja elő szabadalmában szőlősoronként. Az árok aljára kell elhelyezni a szerves trágyát, tőkénként legalább ötven kilogrammot. Nem javasolja a trágya arányos szétszórását az egész területen, mert az például a gyomok fejlődését is segítené. A fészekszerű trágyázás a szőlő gyökérzetére koncentrál.
{p}Javasolja, hogy ültetéskor a szőlő leendő gyökérzónájába, tehát a lefektetett vesszők alá vízmegkötő anyagot is juttassunk a trágyazóna fölé, hiszen a laza homoktalajokon könnyen leszalad a víz. A tőzeg és más vízmegkötő adalékok fokozzák a hatékonyságot. A tápanyag-utánpótlásra szerves trágyát és kiegészítésképpen műtrágyát javasol. A szervestrágyázást háromévenként célszerű megismételni. A folyamatos öntözésről is gondoskodni kell, hogy gyorsan nagy lombfelület alakuljon ki, és ezzel együtt a termés is kifejlődhessen.
Rónyai Ernő részletesen szól a szabadalmi leírásban a metszésről és a tőkeforma kialakításáról is. Füzérrendszerű tőkeforma kialakítását írja le (ez látható a felvételen is), de nyilvánvaló, hogy más tőkeformák kialakítása is lehetséges, például az Alföldön elterjedt egyes függöny tőkeforma, amely jól bevált módszer, és kevés zöldmunkát igényel.
{p}A füzérszerű tőkeformát úgy éri el, hogy az első évben a kifejlődött vesszőn minden rügyet meghagy. A második évben a tizedik levél után visszacsípi az oldalhajtásokat. A hamadik fakadáskor egy-két rügyes csapokat alakít ki, a kordonkarok kialakítását nem sietteti.
Rónyai Ernő úgy összegzi találmánya előnyét, hogy a gyökérzet az öntözésnek és a fészektrágyázásnak köszönhetően függőleges irányban fejlődik, nem kell harmatgyökerezni, és a hatvan centiméter mélyen levő vesszőből a szokásosnál kétszer több gyökér fejlődik. Ez pedig megteremti a növényélettani alapját annak, hogy a fenti módszer segítségével hamarabb termőre forduljon az új típusú szőlőültetvény. Érdemes felkeresni a hetvenhat éves mestert, és személyesen meggyőződni róla, mit tud az új magyar szabadalom.