Anyanyelvi őrjárat

Mielőtt olvasóim elandalodnának az ismert örökzöld melódián, jelzem, hogy amiről e cikkben lesz szó, nem valamilyen zenei rovatba, hanem pontosan ide, az Anyanyelvi őrjárat rovatba tartozik. Vízváry Katalin levélírónk kérdésére válaszolok, aki a következő tömören, velősen megfogalmazott kérdést tette föl: "Miből ered az Óperenciás-tenger kifejezés?"

EgyébGrétsy László2004. 04. 30. péntek2004. 04. 30.
Anyanyelvi őrjárat

Válaszomat két népmesei idézettel kezdem. Elsőnek A papucsszaggató királykisasszonyok című, Benedek Elek által közreadott mese első mondatát idézem: "Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt, hetedhét országon túl, az Óperenciás-tengeren innét, volt egyszer egy király." Második idézetem A halhatatlanságra vágyó királyfi című, Udvarhelyszéken följegyzett népmese ugyancsak első mondatának kezdete: "Egyször volt, hol nem volt, hetedhét országon, még azon is túl, még az Óperencián is túl, bédőlt kemencének kidőlt oldalában..."
{p} Azért mutattam be mindjárt két népmesekezdetet, hogy érzékeltessem: mind a cikkem címében is szereplő Óperencia, mind az Óperenciás-tenger forma megvan meséinkben. Hozzáteszem: még csak időrendi különbséget sem tudunk tenni közöttük. Mindkettő a XVIII. század harmadik harmadában tűnik fel először, attól kezdve viszont számos adatunk van mindkettőre.
Szavunk magyarázatához azonban nincs is szükség arra, hogy pontosan tudjuk, melyik bukkant fel előbb. Így is a legnagyobb valószínűséggel állíthatjuk, hogy az Óperencia német eredetű: vagy Felső-Ausztria egykori Ober-Enns elnevezésének, vagy esetleg a Habsburg-monarchia idejében hivatalosan használt "Österreich ob der Enns" tartománynév második felének átvétele s hangalakjában a magyarhoz igazított változata. Az -ia végződés alighanem más ország- vagy tartománynevek (Anglia, Dánia, Karintia stb.) latinos végének másolása.
{p} Az Enns a Duna jobb oldali mellékfolyója, amely az ugyanezt a nevet viselő városnál ömlik a Dunába. Az Ober-Enns jelentése: 'Felső-Enns', az Österreich ob der Enns kifejezésé pedig: 'az Enns folyón túli Ausztria'. Mindkét kifejezés Felső-Ausztriára vonatkozik. A korai Árpád-korban az Enns folyó volt a több napi járóföldre terjedő lakatlan gyepűelvének (= gyepűn, határmezsgyén túli területnek) a nyugati széle. A 'Felső-Ausztria'Ő 'távoli, mesebeli ország, tenger' jelentésfejlődés azzal magyarázható, hogy az osztrák hadsereg magyar legénységű alakulatainak általában Felső-Ausztria lehetett a hazájuktól legtávolabb eső állomáshelyük. A tengerre vonatkoztatás eszerint már csupán népmesei elem, bár elképzelhető, hogy maga az Enns folyó is hozzájárult valamelyest ennek a tenger-szemléletnek a kialakulásához.

{p} Gondoljunk csak Petőfinek A Tisza című gyönyörű versére, amelyben a költő, néhány versszakkal azután, hogy érzékletesen lefestette előttünk a legmagyarabb folyónak parttalan medrében való szelíd, békés ballagását, egyszer csak így folytatja: "Pár nap múlva fél szendergésemből / Félrevert harang zúgása vert föl. / Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék, / S tengert láttam, ahogy kitekinték."
A lényeg számunkra az, hogy akár az Óperenciás-tenger-t, akár csupán az Óperenciá-t emlegetik a népi mesemondók, az mindig az irdatlan nagy messzeséget jelenti. Csakúgy, mint a hetedhét ország hangoztatása is, ugyanis a finnugor nyelvekben csak az első hat szám neve közös. A hét már csak az ugor nyelvekben van meg, s valószínűleg ugor kori iráni átvétel. Ennek emléke s egyúttal következménye, hogy a hét az ugor nyelvek népköltészetében - s így a mi népmeséinkben is - igen gyakran a sokaságot, a nagyon sokat jelenti, pl. ebben: hét országra szóló lakodalmat csaptak. A hetedhét pedig? Az olyan sok, hogy emberi ésszel már fel sem lehet fogni.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek