Belépő

Volt abban valami csoda, hogy Kádár János országában valaki valami ilyesmit kimond (kimondhat) és másnap sem történik vele semmi. Ugyanakkor volt az emberben valami rossz érzés is, hiszen a mi hazánk mindig is Kompország volt (hallasz-e minket, Ady?), és az akkor éppen aktuális hazai és nemzetközi viszonyok között legalábbis illúziónak tunt a mi szerves beépülésünk a világ talán leghumánusabb és gazdaságilag is eredményes nemzetközösségébe.
Azóta csaknem másfél évtized telt el. Május 1-jével a mi hazánk a "hivatalos Európa" részévé válik. Veszítünk vagy nyerünk holnaptól érvényes új helyzetünkkel? Nincs ember, aki pontosan megmondhatná. Én mindenesetre optimista vagyok.
{p}Európa egész története jogosít fel erre. A modern EU kialakulásában ugyanis kézzelfogható, minden döntésben nyomon követhető elemmé vált a szolidaritás, a kevésbé tehetős társadalmi csoportok életvitelének biztosítása. A német polgár évek óta elviseli, hogy állama afféle "fejőstehénként" létezik ebben a közösségben, hogy adója esetleg - persze egy nagyon bonyolult és az utolsó centig pontos rendszeren keresztül - egy portugál vendégfogadóst gazdagít. Nem örül neki, de elviseli. Fontos üzenet ez számunkra.
Mi most persze - így órákkal az ország történetének egyik legfontosabb aktusa előtt - azon tanakodunk, vajon nekünk személyesen mit is hoz az a sokat emlegetett csatlakozás. Tudunk napszámosról, aki éppen az elmúlt napokban csináltatta meg az unióban elfogadott személyi igazolványát, és ő már biztosan Burgenlandban szedi majd júliusban a barackot. Hallottunk nagyvállalkozóról, aki viszont megcsinálta a maga "nagykasszáját", és úgy döntött, hogy az egyik német bankba viszi át az összes betétjét, mert ott kedvezőbbek a kamatok és a számlavezetési feltételek. Más - külföldi - cég viszont éppen a legnagyobb hazai pénzintézettel tárgyal, mert neki éppen nálunk, a most éppen taggá váló országban kínálnak jobb feltételeket. Sokáig attól tartottunk, hazánkban a csatlakozás után drasztikusan megnő majd az élelmiszerek ára, ezzel szemben immár világosan látszik, hogy egyik majd drágul, a másik meg olcsóbb lesz.
A világ kinyílik, s néhány hónap múlva mindaz, amiről eddig szót ejtettünk, már egy furcsa, ködös, bizonytalan múlt része lesz, nem egyéb.
{p}Magyarországon az uniós csatlakozás egy új rendszerváltozással lesz egyenlő, s ez többé-kevésbé azt is jelenti, hogy a régi immár befejeződött. Egy EU-tagállamban társadalmi és gazdasági "játékszabályok", vagyis súlyos és áthághatatlan erkölcsi-jogi alapelvek mentén zajlik az élet. Ezek betartása belépő-feltétel. Hiszem, hogy mi ennek (is) megfelelünk.
Mint ahogy minden egyéb kihívásnak történelmünkben. A magyar nemzet tehetséges, egészséges önfenntartó adottságokkal megáldott nép, amely egy új közösségbe nyugodtan léphet be. Nem kell attól tartanunk, hogy elveszítjük hagyományainkat, nyelvünket, vagy bármit is, mi bennünket hazánkhoz köt. Az uniós közösség éppen ezek továbbélését teszi lehetővé - gondoljuk meg: Brüsszelben holnaptól hivatalos adminisztrációs nyelv lesz a magyar! Ki gondolta volna ezt akár csak tíz évvel ezelőtt?
El nem tagadható, azoknak is igazuk van, akik saját boldogulásuk szempontjából aggódva tekintenek a holnaptól ránk köszöntő - de kézzel foghatóan még egyelőre alig érzékelhető - új világra.
De hosszú távon számukra is csak hasznot hozhat e belépő. Ünnepeljük hát meg nyugodtan.