Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Talán a (rosszmájú) kételkedőket is megingathatta újabban makacs előítéleteikben A kígyó árnyéka, Rakovszky Zsuzsa nagydíjas könyve, hogy nőírónak, ha ráadásul lírikusi alkat (s netalán, esetleg még határon túlra vezetnek is életének-történetszövésének bármiféle szálai), nem sok keresnivalója lehet a prózában. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra a Magvető két első prózakötettel is előrukkol, méghozzá olyan szerzőktől, akiknek egyike korábban versekkel próbálkozott, másikuk ungvári illetőségű. S mind a kettő - nőíró.
Bánki Éva Esőváros című regényéből tavaly nyár óta több folyóirat is közölt feltűnést keltő részleteket, s azóta maga a könyv is piacra került, fogadtatása egyöntetűen a hódolaté. A többgenerációs, felvidéki szálakat magában foglaló családregény a történelemben szétfeslő és minduntalan egybefonódó sorsokat örökít meg élvezetesen, sodró erővel.
Berniczky Éva A tojásárus hosszúnapja címmel egybegyűjtött 15 novellájának az abszurditás szorongató szomszédságában is megőrzött üdeségét, a szürkeség részletezésén átütő mondatvarázsát helyezik előtérbe az ismertetők. A parttalan magyar nyelvű prózaírás nem jelentéktelen patakja tehát, meglehet, nem Ádámtól-Évától, hanem - Évától és Évától ered, Budapesten... Prózájuk láthatólag köszönőviszonyban van a való világgal, amiről alkotásaik olvasói is meggyőződhetnek majd. Lapunk azt kérdezte a két fiatal írótól, meséjüket nagyszülőjük értené-e? És érti-e majd az unokák nemzedéke?
{p} Bánki Éva: - Első regényemet gyerekkori történetekből, a nagyszülők emlékezetének teréből alakítottam, abból a világból, amit nagyon kicsi lányként egy képzelt mesevilágnak hittem. Nem a történelemről, nem a két világháborúról, nem Trianonról, a kitelepítésekről szól az Esőváros, hanem olyan emberekről, akiket tönkretett, fojtogatott és megalázott a történelem. A nagyanyámat tulajdon műveltsége, érzékenysége, amely inkább illett volna egy városi úriasszonyhoz, mint egy nagygazda, majd egy téeszelnök feleségéhez, összetörte. A nagyapám boldog lett volna, hogy valaki, nem a fensőbbséges politikusi vagy történészi fensőbbséggel, a felvidéki gazdagparasztság küzdelmeiről, felemelkedni vágyásáról, aztán a szülőföld kényszerű elhagyásáról, a keserves magyarországi újrakezdésről beszél. Regényemben ugyanakkor reménytelen szerelmek, nosztalgiává enyhülő vágyakozás, vaskos babonák s légies misztika színezik át a küzdelmeket.
{p} Olyannyira, hogy azt nagyapám mindenképp túlzásnak tartotta volna. De én a Csallóközt, a kísérteteket, a szellemeket, "a régi szép asszonyokat", a nagy katasztrófák idején ismeretlen okból robbanó masinákat, a földből felfakadó, mindenkit vigasztaló csodaforrásokat az ő meséiből ismerem. Persze ez csak magántörténelem volt, a képzelet, az önkifejezés és a mesemondás szabadsága, az egyetlen igazi szabadság, amit a XX. századi történelem a parasztoknak meghagyott. Szüleim nemzedéke titkolni akarta a felvidéki származást, a paraszti múltat, a holdakat és a holtakat - noha egyetlen örökségük a szüleiktől örökölt tartás, küzdeni tudás, életszeretet volt. Nagyapám vagyonának roncsaiból vett kis pesti lakásomban mégis mintha a csallóközi diófák vagy a somogyi akácok lombja védelmezne most is.
{p} Berniczky Éva: - Ha élnének a nagyszüleim, nem tudom, hogyan értelmeznék, amit írok. Ezen soha nem gondolkoztam, szerintem éppen fordított a viszonyunk. Inkább magamat tekintem az ő gyámoltalan olvasójuknak. Mióta a halál nemes egyszerűséggel átköltötte alakjukat, gyakran kapom rajta magam, hogy gesztusokra, színekre, szagokra bontom figurájukat, és gátlástalanul emelem el belőlük, amire csak képes vagyok, az irodalomba. Nekem kell megértenem őket. Legalábbis megkísérlem, mert egyre bonyolultabbak, nem adják könnyen magukból a megírásra érdemeset. Néha megkönyörülnek rajtam, hagyják, hogy kedvemre játsszam belőlük, velük.
{p} Így vagyok a nagyanyáimmal és nagyapáimmal, beköltöztek az írásaimba, ahelyett, hogy buzgó olvasóimmá váltak volna. Hogy kísérletezésemből mi marad az utódaimnak? Talán egy könyv, talán egy bekezdés, talán egy mondat, talán egy szó, talán egy betű, még az is meglehet, hogy semmi. Ilyen közelről értékesnek tűnhet az értéktelen. Semmiképpen sem vállalnám el a becsüs vagy a jós szerepét, bízzuk ezt az utókor ítéletére. Annak azért örülnék, ha leendő unokáim úgy tudnának használni engem, mint én a felmenőimet.
{p} Tizenhét országból. A lapunk megjelenésével egy időben zajló XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválnak Németország és egyik Nobel-díjas írója, Günter Grass a díszvendége, aki átveheti a 2004-es Budapest Nagydíjat. A programban szerepel pódiumbeszélgetés a Nobel-díjas Kertész Imrével. Az eseményre tizenhét országból több mint ötven vendég érkezik. Negyedszer rendezik meg az európai elsőkönyvesek fesztiválját. A Budapest Kongreszszusi Központ mellett kiegészítő programokat tartanak a Goethe Intézetben, a Lengyel Intézetben, a holland kulturális központban, a Spinoza Házban, az Olasz Kulturális Intézetben is.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu