Interjú Medgyessy Péterrel

- Önt eddig ismeretlen szerepben, a Bagi-Nacsa-showban láthatta legutóbb a tévénéző. Mit keres egy kabaréban egy miniszterelnök?
- Állítólag sajtótörténeti unikum, ami velem történt: aktív miniszterelnök még nem szerepelt ilyen műsorban.
- Miért vállalta?
- Azért, mert jobb, ha nemcsak a hátam mögött, hanem a jelenlétemben is humorizálnak rólam és velem. Minden közszereplőnek tudomásul kell venni, hogy időnként pellengérre állítják. Én például jókat mosolyogtam, mikor karikírozva viszontláttam saját gesztusaimat. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ha valaki közszereplést vállal, akkor minden mozdulatát és mondatát figyelik. Magamon mosolyogni pedig már nagyon régen megtanultam: bölcs édesanyám tanított arra, hogy humora igazán annak van, aki nemcsak másokon, hanem saját magán is tud nevetni.
{p}- Május elseje után is lesz kedve mosolyogni? Az ország nagyobbik része tart az uniós csatlakozás következményeitől.
- Nem fog május másodikán másként felkelni a nap attól, mert az Európai Unió tagja lett Magyarország. Ugyanakkor tény, hogy lesznek változások az életünkben. Megértem az emberek kétségeit. A legtöbben félnek az uniótól, mert alapvető tulajdonságunk, hogy féljünk az ismeretlentől, a bizonytalantól. Hogy mi lesz velünk? Egyet tudok mondani: eddig nem volt ország, amelyik ne nyert volna a közösséghez történt csatlakozással. Kedvenc példám erre Burgenland: 1995-ben az osztrák csatlakozás előtt e terület olyan volt Ausztriában, mint mondjuk most nálunk Battonya. Ma már virágzó vidék, jól használták fel az uniótól kapott és elnyert támogatásokat. Említhetném azonban Írországot, Portugáliát, Spanyolországot, Görögországot, amelyek egyáltalán nem voltak fejlettebbek az unióhoz történő csatlakozásuk idején, mint ma Magyarország. Nézzük meg, hogy hol tartanak napjainkban. Bízom a magyar leleményben, a tartásban, a képességeinkben, akarásunkban.
{p}- A rendszerváltás óta eltelt időben sok hazánkfiának rosszabbodtak az életkörülményei. Ők jogosan kérdezhetik: miniszterelnök úr, mikorra lesz jobb nekünk is?
- Lajosmizsén jártamban egy öreg parasztember mondta nekem, hogy vetni is fárasztó és aratni is nehéz, de legalább aratáskor tudjuk, hogy érdemes verejtékezni a termés betakarításával. Úgy vélem, fárasztó lesz ez az aratás is, amelyet uniós tagként fogunk elvégezni a következő években. Sok nehéz munkán már túl vagyunk, de jócskán van még hátra teendő. Senkit nem akarok áltatni: az uniós tagsággal nem jön el a Kánaán. De garantálom, hogy a következő két-három évben látványos fejlesztésekre kerül sor. Autópályák, autóutak, helyi elkerülő utak épülnek vagy újulnak meg, országszerte egy sor logisztikai központ nő ki a földből, megindulnak a beruházások. Várhatóan csak ezt követően kerül sor az életszínvonal mindenki számára érezhetőbb javulására. A sorrend nem cserélhető fel, azok az uniós országok, amelyek ezt betartották, ma már példát jelentenek nekünk.
- Sokan attól tartanak, hogy csatlakozásunkkal csökken az ország önállósága, szuverenitása.
- Nem vitatható, ebben van igazság. Én az európai uniós belépésünket egy házassághoz hasonlítom. Egy szoros életközösségben is "sérül" az egyes partnerek szuverenitása, vagyis a továbbiakban úgy kell élnie mindegyiknek, hogy az a másiknak is megfeleljen, de ezt a hosszú távú előnyök, az összekötött élet boldogságának reményében tegye. Tehát, ahogy egy házasságban a férj és feleség együttélése kompromisszumokon alapul, úgy lesz a csatlakozó Magyarországgal is. Ne feledjük: egy család a magányos embernél mindig erősebb, hatékonyabb. A belépés tehát érinti az ország önállóságát, de egyben erősíti is hazánkat.
{p}- Vizsga előtti drukként fogható-e föl az utóbbi hónapokban tapasztalható félelem? A tanulók általában készülnek a vizsgákra, mégis, amikor ott állnak a tanár szobája előtti folyosón, úgy érzik, mintha semmit sem tudnának.
- Jó a hasonlat. Magam is megtapasztaltam mindezt. Habár annak idején rendesen készültem a vizsgákra, rajtam is előjött ez a félelem. Akkor viszont, amikor elolvastam a tételt, a kérdéseket, megnyugodtam. Eszembe jutott, mit is tanultam, s képes voltam jól felelni. Biztos vagyok benne, hogy így leszünk az uniós csatlakozással is. Jól tud válaszolni majd a magyar társadalom. Felkészült. Bár az is igaz, hogy mindenre nem lehet felkészülni. E térségben ezer éve tudtunk megmaradni, nyelvünket megőrizni, azaz jó válaszokat adni a kérdésekre. Az uniós csatlakozáshoz képest sokkal nehezebb helyzeteket voltunk képesek helyesen megoldani. Higgyék el, most sem lesz másként.
- Elegendő-e ehhez a mostani tudásunk? Elég képzettek-e a magyarok ahhoz, hogy megállják helyüket a közösségben, amely egyben a mostaninál nagyobb versenyhelyzetet teremt?
- Az Európai Unió elhatározta, hogy néhány éven belül a világ leggyorsabban fejlődő térségévé akar válni, megelőzve az Egyesült Államokat, Japánt. Ezért a fejlesztést, a képzést állította elsődleges célként minden ország elé. Mondhatnám azt is, hogy magyar értékeket célzott meg, amikor a tanulásra, az alkalmazkodóképességre helyezte a hangsúlyt. Ugyanakkor igaz, hogy az Európai Unióban az Egyesült Államokhoz és Japánhoz képest sokkal kevesebb pénzt fordítottak eddig a kutatásra-fejlesztésre, a képzésre. Mi az EU-átlaghoz képest is kevesebbet szántunk eddig erre a célra. Nem véletlen, hogy a kormány prioritásként kezeli az egész életen át tartó tanulás, a felnőttképzés és a kutatás-fejlesztés támogatását. Ezért hoztuk létre az Innovációs Alapot, amely úgy működik, hogy a vállalatok által erre a célra fordított forintok mellé ugyanannyi támogatást ad az állam pályázatok segítségével. Európai szinten is felvetődött egy ilyen alap létrehozása, s én a legutóbbi brüsszeli uniós csúcson elmondhattam, hogy Magyarországon már törvény szabályozza a vállalati szintű kutatás támogatását. A felnőttképzésre különböző programokon keresztül 22 milliárd forint nyerhető el 2006-ig. Az egyetemeinken megindul a kétszintű képzés, amely elősegíti az elméleti tudás gyakorlatban való minél hatékonyabb alkalmazását.
{p}- A hírek szerint ön Brüsszelben azért lobbizik, hogy szabad legyen a magyar polgárok uniós országokbeli munkavállalása. Nem fél attól, hogy így éppen a legkiválóbb szürkeállomány távozik az országból?
- A csatlakozással kinyílik a piac. Természetes dolog, s nem bűn, ha valaki úgy dönt, néhány évig máshol akar boldogulni. A felmérések szerint a legtöbb ember, már azok közül, akik egyáltalán más országban akarnak dolgozni, csupán két-három éves külföldi munkát vállalna, majd haza akar térni. Magyarország érdeke persze az, hogy a kiművelt fők, a jól képzett szakemberek itthon maradjanak. Nem véletlenül emelte meg a kormány még 2002-ben ötven százalékkal a közalkalmazottak bérét. Én legjobban az ápolónőket és az orvosokat féltettem: ha nem tettük volna meg ezt a lépést, ma nagyon komoly ápolónő- és orvoshiány lenne az egészségügyben.
- És mi vár a Magyarországon munkát vállaló külföldiekre?
- Megint egy személyes példát említek. Kiskunfélegyházán az M5-ös továbbépítése kapcsán egy cégnél tettünk látogatást. Megszólítottam egy szakmunkást, aki erre szemmel láthatóan nagy zavarba jött, s mint később kiderült, nem azért, mert egy miniszterelnökkel kellett volna szót váltania. Tört magyarságából kiderült, hogy szlovák vendégmunkás. Ma is itt vannak tehát köztünk a külföldi munkavállalók, és ez a kör bővülni fog, reményeim szerint legális formában. Romániából például a két állam közötti szerződés értelmében ma is évente nyolcezer ember vállalhatna munkát Magyarországon, de hivatalosan mindössze négyszázan vannak itt. Igaz, az idénymunkások száma ennél nagyobb.
{p}- Az Európai Unióban nem léteznek határok, szabad a "jövés-menés", az uniós állampolgárok ott telepednek le, ahol éppen akarnak. Ugyanakkor mindennaposan hallunk a terrorveszélyről. Nem romlik ezzel Magyarország és az itt élők biztonsága?
- Ahogy a gazdaság, a piacok, úgy a terrorizmus is globalizálódik. Amióta bekövetkezett a madridi tragédia, amikor közel kétszáz ember halálát okozták a terrorista robbantások, tudjuk, hogy Európát is elérte a terrorizmus. Éppen ez bizonyítja, hogy európai és világösszefogásra van szükség ennek megfékezésére. Ebben szerepe van a magyar rendőrségnek, határőrségnek és nemzetbiztonsági szervezeteknek is. Fontos az országok közötti információcsere. A szabad határátlépés pedig azt jelenti, hogy egy nagyobb térségben kell az eddiginél nehezebb munkával szavatolni a lakosság biztonságát.
- Ennek az összefogásnak volt köze az izraeli elnök budapesti látogatása előtti szinte demonstratívnak tűnő intézkedéshez, mikor egy régóta megfigyelt, évtizedek óta Magyarországon élő palesztin fogorvost letartóztattak, mert vélhetően terrorcselekményt akart végrehajtani?
- A terrorcselekmény veszélye fennállt, ezért kellett megelőző, preventív intézkedést hozni. Ahogy köszönettel tartozunk, és ez már az európai összefogás példája is, a lengyel biztonsági szervezeteknek, hogy letartóztatták azt a férfit, aki vonaton Budapestre indult volna két kiló robbanóanyaggal a csomagjában.
{p}- Beszéljünk más, de legalább ilyen fontos és az uniós csatlakozással összefüggő ügyekről is. A közvélemény és a szakértők is azt mondják, hogy a bővítés a mezőgazdaság számára okozza majd a legtöbb problémát. Mit szól ehhez?
- A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium jó gazdája a magyar vidéknek. Óriási munkát végzett két év alatt, borzasztóan nagy lemaradást kellett behoznia. A csírája sem volt meg kormányzásunk elején az agrár-intézményrendszernek, nem létezett az Élelmiszer-biztonsági Hivatal, nem voltak regisztrációs rendszerek, amelyek alapját jelentik az uniós és hazai támogatások kifizetésének. Ma eljutottunk oda, hogy nagyjából sikerült megfelelnünk a brüsszeli elvárásoknak. A mezőgazdaság másik nagy problémája az eladósodottság, ami miatt sem a jelene, sem a jövője nem volt kiszámítható az ágazatnak. Ezért kezdtük a kormányzás első hónapjait egy hatvanmilliárd forintos adósságátvállalással, aszálykármérsékléssel, amelyet folytatunk ma is. Pénz kellett az agrárium műszaki állapotának javítására, s a gazdák partnerek voltak ebben: az elmúlt két évben olyan gépi, műszaki fejlesztés történt, amire nem volt példa 1989 óta. Az idén beindított európai fejlesztési hitelprogram mutatja, hogy ez sem volt elég: az eredetileg százmilliárdos keretet időközben hatvanmilliárddal ki kellett egészíteni, de az igények szerint 220 milliárd forintra lenne szükség. Nem tudom hogy, de meg fogjuk oldani, hogy mindenki hozzájuthasson ezekhez a pénzekhez. A mezőgazdaság óriási problémája, hogy nem működtek érdekérvényesítő, értékesítő szervezetek. Kétezerkettő óta közel száz közös értékesítést és beszerzést végző tész és bész jött létre. Biztos, hogy ezek összefogása is megvalósul. Az előző és a mostani kormány felfogása lényeges különbséget mutat e téren: míg 2002-ig a kabinet csupán a családi gazdálkodókra koncentrált, addig mi úgy véljük, nem elég a magángazdaságot erősíteni. Pénzt kell adni az ezek összefogására alapozó szervezeteknek is.
{p}- Ennek ellenére sok tízezer ember számára szűnhet meg a mezőgazdasági munkahely. Ők viszont már túl idősek ahhoz, hogy átképezzék magukat, szinte egyáltalán nem mozdulnak el falujukból, nem vállalnak néhány megyével arrébb munkát. Mi lesz velük?
- Nagyok ebben is a térségi különbségek. Embere válogatja, ki mit vállal fel megélhetése érdekében, de tény: sokan nem fognak új szakképzettséget szerezni közülük. Ezért próbálja a kormány hitellel, támogatással megteremteni az esélyt azoknak, akik képesek alkalmazkodni az uniós viszonyokhoz. Az idősek számára adott a földet életjáradékért program, már több ezren adták el földjeiket a nemzeti földalapnak, s részesülnek havonta életjáradék-ellátásban. Ezt a folyamatot gyorsítani akarjuk. A vidékiek közül sokan vannak, akik tudnának alkalmazkodni, de nincs hozzá sem szellemi, sem pénztőkéjük. A korábbi és az idén indított programokkal a kormány számukra próbál új munkaalkalmakat teremteni.
- Hogyan?
- A modern Magyarország kialakításának négy pillére van. Az első az úthálózatok fejlesztése, amellyel új területek kapcsolhatók be a gazdasági vérkeringésbe. Nagy szolgáltatóközpontok, logisztikai bázisok kialakítását kezdjük meg az ország keleti felében. A második az egészségügy átalakítása annak érdekében, hogy a vidéki lakosok ugyanolyan szintű egészségügyi ellátásban részesülhessenek, mint például a fővárosiak. Május 5-én a kormány tárgyal az egészségügyi reformról, amelyet 2005-től akarunk elindítani. Folytatódnak a kórház-rekonstrukciók, felújítások. Harmadik pillér a felnőttképzés. Mindennapjainkban tapasztaljuk, hogy sok embernek új szakmára van szüksége a boldoguláshoz, például azoknak, aki az agráriumból kerülnek ki. Pénzügyi forrásokat hoztunk létre, amelyeket szeretnénk, ha képzési centrumokban, piaci alapú képzés során használnának fel. Kecskeméten, Nyíregyházán már működnek ilyen központok. Azokban az országrészekben ugyanis, ahová majd eljutnak az autópályák, és ennek hatására megtelepednek új vállalkozások, szükség lesz jól képzett szakemberekre. Az ország fejlődésében a negyedik "lábat" az uniós támogatások jelentik, azok között is kiemelkedő szerep jut a regionális területfejlesztési forrásoknak. Itt viszont egy-egy kistérség polgármestereinek, vállalkozóinak, civil szervezeteinek összefogására van szükség, hogy együtt gondolkodjanak, együtt találjanak ki fejlesztési programokat, együtt pályázzanak. Vannak már jó példák erre Tokajban, Cigánd környékén, Békéscsabán, Orosházán, hogy csak néhányat említsek.
- Ön tehát optimista?
- Természetesen.