Kerti naptár

A gyökérzöldségek vetési ideje is elérkezett. A sárgarépának 30-40 centiméteres sortávolságot válasszunk, a soron belül a magot másfél-két centiméter mélyre vessük. A későbbiekben - a fajtától függően - 30-40 növényt nevelünk folyóméterenként, a végleges tőszámot majd egyeléssel kell beállítanunk. Mivel a sárgarépa rosszul kel, a kívánatos tőszámhoz szükséges vetőmag mennyiségének a kétszeresét célszerű elvetni folyóméterenként.
{p}A rossz szerkezetű, kötött talajon a sárgarépa rendszerint gyengén fejlődik. Az úgynevezett bakhátas művelésben azonban ilyen körülmények között is jó, sőt kiváló minőségű répa termeszthető. A módszer lényege, hogy vetés előtt 25 centiméter magas és 15-20 centiméter koronaszélességű bakhátakat alakítunk ki egymástól 30 centiméterre. Ekkor az egyes bakhátak koronájának középpontja megközelítőleg 70 centiméterre esik egymástól.
A kész bakhátakba két sor répát vetünk, egymástól hat centiméteres távolságra. A bakhátban fejlődő sárgarépa gyorsabban fejlődik, mert a bakhát hamarabb átmelegszik, mint a sima föld, és a bakhát laza szerkezete ideális fejlődési lehetőséget nyújt a növény számára.
{p}A petrezselyem termesztése sokban hasonlít a sárgarépáéhoz, azonban a talajjal szemben valamivel igényesebb, a betegségekre is fogékonyabb, ezért nagyobb körültekintéssel válasszuk meg a termőhelyét. A vetés módja, valamint az ajánlott sortávolság a répáéval megegyező. A petrezselyemnek két fajtatípusa ismert: a gyökér- és a levélpetrezselyem. A gyökérpetrezselyem jellemzője, hogy a gyökér mellett felhasználható levelet is ad, ezzel szemben a levélpetrezselyem nem terem fogyasztásra alkalmas gyökeret.
A levélpetrezselyem (vagy metélőpetrezselyem) - ellentétben a gyökérpetrezselyemmel - nagyon meghálálja a szerves trágyát. Tápanyagban gazdag talajon erős lombozatot és elágazó, dús (de, mint említettük, nem fogyasztható) gyökérzetet fejleszt. Magját déli lejtőre, gyorsan melegedő talajba érdemes vetni.
{p}Ha vetés után a magágyat letakarjuk használt fóliával, meggyorsítjuk a magvak kelését, illetve a növény fejlődését, ami egy héttel korábbi szedési időpontot eredményez. A levélpetrezselymet 25-30 centiméteres sortávolságra vessük, kelés után három centiméterre ritkítsuk ki az állományt.
A vöröshagyma fajtái két csoportra oszthatók. Az egyikbe a tárolásra alkalmas, a másikba az erre alkalmatlan, friss fogyasztásra való hagymafajták tartoznak. Tárolásra alkalmas a Makói bronz, a Makói 104, a Pannónia, a Favorit, az Aroma és az Alsógödi. Frissen kell fölhasználni a következőket: Sonka hagyma, Fertődi ezüstfehér, Barletta, Tétényi rubin és Braunschweigi. Jó szerkezetű, tápdús talajban magvetéssel szaporíthatjuk a vöröshagymát, kiszáradásra, cserepesedésre hajlamos földben viszont dughagymáról eredményesebb a szaporítás.
{p}A fokhagyma termesztésekor különösen ügyeljünk a vetésforgóra. A növény négy-öt évnél korábban ne kerüljön ugyanarra a területre, mert veszedelmesen fölszaporodnak a kórokozói és a kártevői. A fokhagymának két fajtacsoportja ismert, mégpedig a tavaszi és az őszi vetésű. A tavaszi ültetésű fajtára (mint például a Makói tavaszira) jellemző, hogy alacsonyabbra nő, mint az őszi, és a hagymái is kisebbek.
A fokhagyma szaporítóanyaga a hagymafej szétbontásával kapott gerezd, amelyet - a talaj kötöttségétől függően - 3-6 centiméter mélyre ültessünk. Laza talajban mélyebbre, kötött talajban sekélyebbre. Sortávolságnak 30, tőtávolságnak 10 centimétert ajánlunk.
{p}Hogy mihamarabb friss zöldséghez jussunk a kertből, érdemes fóliaalagúttal takarni az őszi vetésű spenótot, az évelő sóskát, az áttelelt salátát és kelkáposztát. Fontos, hogy csak egészséges növényállományt fedjünk így, mert a takarás nemcsak a zöldség fejlődését segíti, de ténylegesen melegágya a kórokozók fölszaporodásának is.