Kis magyar bankügyletek

Egyszerre hozta a két levelet a postás. Az egyik arról szól, hogy pénzt adok X banknak, a másik arról, hogy pénzt kapok Y banktól. Ahol fizetőként jelenek meg, az gyakorlatilag egy bürokráciamentes folyamat. A pénzintézet egy röpke levélkében tájékoztat, hogy mennyit szíveskedjek leperkálni havonta, s mellékeli a csekkeket. Semmi utánjárás, igazolás, tanú, kezes, telekkönyvi kivonat és oltási bizonyítvány. Nem érdekli őket a vagyoni helyzetem, a hálószobám tapétája, a nemzőképességem, s én is vagyok olyan rendes, hogy nem firtatom, tuti helyen lesz-e náluk a zseton.  A másik szitu az egy másik szitu. Ugyanakkora összegről van szó, de itt én tartom a markomat. Igaz, hogy a kérdéses lé felét előtakarékossággal - négy éven át - már belepakoltam a perselyükbe, de lehet, hogy mégsem vagyok megbízható...
{p} Ez a boríték vaskos. Hatféle, négypéldányos nyomtatványt tartalmaz, a bank kereseti igazolást, tanút, kezest, közüzemiszámla-másolatot és egyéb mellékleteket kér. Az űrlapokon gyakran kérdezgeti a nevemet. Én is gyakran emlegetem az övét. Már csak mosolyogni tudok azon, ahogy oldalról oldalra érdeklődik bankszámlaszámom felől. Gyerekek, tudjátok melyik az! Amelyikről ötven hónapon át lehívtátok a részleteket! 
{p} Több mint egy évtizede építjük a demokráciát. Mi is ennek a társadalmi formának a lényege? Az esélyegyenlőség. Az, hogy egyforma megítélés alá esik polgár és polgár, polgár és cég, polgár és hivatal. Akit én nem ugráltathatok, az engem sem ugráltathat. Aki tőlem számon kérhet, attól én is számon kérhetek. Aki felül az uniós expresszre, az nem nézhet le rám, mert mellette ülök. Ha igaz...