Mi lesz veled, Ibolya?

A tiszadobi intézeti lánynak, Oláh Ibolyának a tv2 Megasztár tehetségkutatóján hónapokon át szurkolt a közönség. Amikor énekelt, a zsűrit és a hallgatóságot egyaránt elkápráztatta. A rivaldafényben megmutatkozott valódi énje is, kiderült, nem válogatja meg úri kislány módjára a szavakat. A kulisszák mögött pedig előbújt belőle a legvadabb temperamentum, s "behúzott" egyet a vasajtónak.

EgyébBorzák Tibor2004. 04. 22. csütörtök2004. 04. 22.
Mi lesz veled, Ibolya?

Az utolsó pillanatig úgy tűnt, a versenyt ő nyeri meg. De persze Ibolya egyáltalán nem vesztes. A döntő utáni napokban beszélgettünk.- Annyi élmény ért az utóbbi időben, hogy szinte képtelenség feldolgozni. Jól gondolom?- Úgy nézek én ki, mint aki fel tudja dolgozni? Azt szoktam mondani: hirtelen jött siker hirtelen megy.- Ezzel tisztában vagy?- Csak azon múlik, hogy akarom-e vagy sem.- És akarod?- Hát hogy a fenébe ne akarnám! Mindenki azért küszködik, hogy fenn tudjon maradni.
{p} De ez Magyarországon nagyon nehéz.- Nincs is nálunk megasztár! Egyébként bosszant, hogy nem te lettél a győztes?- Dehogy bosszant! Figyelj ide, aranyom, ha bosszantana, már itt sem lennék. Nekem az fáj, hogy vége lett a műsornak. Sok jó embert ismertem meg, rengeteg barátot szereztem. Megszakad a szívem, hogy el kell őket hagynom.- Egyszer minden jónak vége szakad. Neked szerencséd volt, mert végig benn maradtál, talán éppen ezért nehezebb a búcsú is.- Nagyon-nagyon ragaszkodom a Megasztár stábjának tagjaihoz.- Volt, akit nem szerettél?- Nincs olyan.- Tudom, hogy az újságírókra haragszol...- Nem akarok ebbe belemenni. Mindenki végzi a saját dolgát.
{p}  Az utóbbi hónapok anynyira pörgősek voltak, hogy könnyen kifordulhattak magukból az emberek. De nem utálok senkit, nincs bennem harag. Amúgy sem vagyok haragtartó, és utálatos sem.- Viszont hirtelen felkapod a vizet?- Nagyon elfáradtam, iszonyú teher volt rajtam. Ha valami nem tetszett, azt azonnal közöltem.- Mindig megmondod a magadét?- Persze. De látod, hogy mi lett belőle.- Megjátszod a vagány csajt?- A fenét! Én ilyen vagyok. Amikor dühösnek láttál, az azért volt, mert vége lett a műsornak. Nagyon élveztem a show-t. Kivirultam, mosolyogtam.
{p} Most rettenetes űrbe kerültem. S hiába faggatsz erről, úgyis csak azt tudom mondani, hogy nehéz. Kérdezzél meg egy hónap múlva, hátha addigra megváltozik a helyzet.- Elég mélyről kerültél a csúcsra, most meg vissza kell menned a tiszadobi intézetbe.- Ezt magyarázom, aranyom. Nem értem, miért kérdezed újra.- Lesz folytatás?- Ősszel indul a Megasztár 2. Majd jelentkezem, hátha azt megnyerem.- Azt mondták rólad, hogy nagyképű vagy, elszállt az agyad, nem tűröd a kritikát...- Ne kezdd már... Megadom neked a választ: döntsd el te, hogy milyen ember vagyok. Jó? Ne ítélkezz első látásra! Én úgy gondolom, hogy nem változtam semmit. Megcáfolom: nem vagyok elszállva magamtól. S alázat is van bennem.
{p} Akik kirakták az újság címlapjára, hogy nincs bennem alázat, azok tehetnek egy szívességet. Rohadtul idegesít, ha valótlanságokat írnak rólam. Milyen jogon teszik?- Nincs joguk hozzá, ha nem ismerik a körülményeidet, a helyzetedet, a lelkivilágodat. Viszont a tanulság az: aki rivaldafényben áll, annak el kell viselnie a sajtóhadjáratot.- Tudod mit? Lehet pereskedni is!- És perelsz?- Nem.- Nemcsak téged, hanem a többieket is kikezdték.- Megmondom őszintén: tojok rá.- Mi lesz veled, Ibolya?- Olyat kérdezel, amire nem tudok válaszolni. Szerintem egyikünk sem tudja, hogy mit hoz a holnap.- Netán máris megvalósultak az álmaid?- Ne nyaggass már, össze kell szednem magam, rendeznem kell a gondolataimat.
{p} Addig nem vagyok képes egy újságírónak sem erről beszélni.- Vissza kell vonulnod egy időre?- Te nem érted, mit mondok?- Szerintem nyugalomra van szükséged...- Egy-két hét elég.- Utána megint pörögsz?- Nagyon-nagyon okosan kell csinálni a dolgokat.- Te okos lány vagy?- Nem vagyok hülye gyerek. Nem tartom magam okosnak, de az üzlethez értek. De a szélhámosok kerüljenek el nagy ívben, nem hagyom, hogy hasznot húzzanak belőlem. Ebben kemény vagyok. Meddig tart még ez az interjú? Fejezzük már be, kérlek. Szeretnék egy kicsit relaxálni...Befejezzük.
{p} Oláh Ibolya felhörpinti maradék sörét, rágyújt egy cigarettára, és hátradől a fotelban. Semmi különös nincs benne, hacsak az nem, hogy nevén nevezi a dolgokat, igen-igen nyersen fogalmaz (ha tudna, belepirulna a magnószalag). Máskülönben ugyanolyan huszonéves lány, mint a kortársai. Jól érzi magát a szakadt farmerban, színes pólóban. Szemében különös csillogás. Nem véletlenül, hiszen valamit mégis csak elért, méghozzá az énekhangjával. Sokan drukkolnak neki, hogy sikerüljön talpon maradnia. Én is remélem, nem fog elkallódni. Ilyen magasról ugyanis nagyon nagyot lehet esni. Hogy ne így történjék, arról leginkább maga tehet

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek