Sms-ek

Ma pedig: több millió zsebben ott lapul a kis kezebeli készülék, s - amit leírni is jólesik - ott éberkedik parányi varázsszemével sok-sok falusi, sőt magára maradt tanyai ház kredencén is. Jelentősége úgyszólván fölmérhetetlen. Ahogyan a használhatósága is. Már ma is küldhető rajta betűkkel írt üzenet, sőt fénykép is, a közeli jövőben pedig - úgy hírlik - már hivatali ügyintézésre is alkalmas lesz, miután pici kártyája nyomán azonosítani tudnak bennünket.
{p} Minden csodatalálmány sok-sok áldást hoz ránk, meghozza azonban az átkot is. Nem szólunk most a sok-sok vadhajtásról, amely idegborzoló lehet. Ki ne rémülne meg, amikor azt látja, hogy a vele szemben autózó "laza pasas" egyik kezével fülén tartja a mobilt, a másikkal sebességet vált, a kormány pedig önmaga intézi az úttartást, ha tudja? Efféle élményekből százat sorolhatnánk. Maradjunk most csupán az ártatlannak hitt sms-eknél (a betűkkel összerakott üzeneteknél), amelyek már politikai botrányt is kavartak. Várható volt. Régen "vadházasságra" lépett már az sms a médiával. Rengeteg tévé- és rádióműsorban buzdítják a nézőt-hallgatót: küldjön sms-t, küldjön sms-t, a legszerencsésebbek zenélő krumplitörőt nyernek, vagy még annál is többet: megküldjük nekik a műsor emblémájával díszített pólót!
{p} A néző-hallgató pedig küldi az üzeneteket számolatlanul, mert így estendőn amúgy is rettentő olcsó... Nemcsak szavazatát juttatja el így a telefontulajdonos valamely blőd produkció kérésére, hanem véleményét is, mert erre is buzdítják. No, tönkre is teszik vele a különféle műsorokat, mert - miközben a képernyőn két okos ember beszélget, akikre figyelni szeretnénk - a kép alatt végtelen vibráló sorokban futnak-futnak az sms-ek. De milyenek! "Bunkók vagytok, ha elhiszitek, hogy a ti vezéretek a kiráj... " Majd a válasz: "Ti vagytok a bunkók, mert még a hejesírást se tanultátok meg!"  "X.Y. egy hazudozó féreg!" Majd pedig: "Z. egy lapostetű, mert már a harmadik pártban domborít..." S folytatódik ugyanígy, elkülönülve természetesen az éppen látható műsortól, olykor ellene is mondva az ott elhangzó bölcselkedésnek.

{p} Elszomorítóan földszintes "viták" bontakoznak az ilyen fórumokon. A buta magamutogatás oltárán könnyedén áldoznak sokan több száz forint plusz áfát. S még csak nem is a hírnévért és dicsőségért, hiszen legtöbben ilyen aláírásokkal jelentkeznek: Bubu, Facipő, Tinky-Vinky, Sundy, Jessy... Akkor hát heccből, passzióból teszik? Igen. Az álnévvel (valójában tehát névtelenül) üzengetők gyáva emberek. Mintegy lesből támadnak, s miután rejtve maradnak, bátorságuk egyre nő. Nem különbek az éjszaka leple alatt ténykedő utcai falfirkálóknál. Mondjuk ki nyugodtan: kisstílű szellemi terroristák, akik álarcban bűnöznek, egyelőre "csak" a jó ízlést és a magyar nyelvet öldökölve.
{p} Miért is lett (s lehet még) botrány az sms-ekből? Alighanem a véleménymondás szabadságának megítélésével lehet a baj. Demokráciában valóban mindenki elmondhatja, miről mit gondol. Nagy baj van azonban, ha a nyilvános megszólalásnak már semmiféle írott (és főként íratlan) szabálya nem marad érvényben. Ép ésszel könnyű belátni, hogy másként fest egy mondat kocsmaasztalnál, s másként egy újság lapjaira nyomtatva, tévéképernyőre vetítve, mikrofonba olvasva. A szerkesztő természetesen politikai megfontolásból ma már nem cenzúrázgat, de az emberi méltóság és a jó ízlés védelmében az otromba és gyűlölködő fröcskölést bízvást kigyomlálhatná az sms-ekből, s azok őséből, az olvasói levélből is.

{p} Ezt sem mindenütt teszik meg, pedig a kéziratgondozó szakembernek joga, sőt kötelessége védeni a leírt szó és a magyar nyelv becsületét! (Valamikor ismertük ezt a minősítést: "nyomdafestéket nem tűrő kifejezés." Ma? Ember ki nem találhat olyan ocsmányságot, amit nyomtatva ne láttunk volna már.) Színvonalas és korrekt újságoknál működik levelezési rovatvezető, aki a lapba kerülő sorokat megjelenésre előkészíti. Csinosítja, ha kell, rövidíti technikai okok miatt, ahogyan más rovatvezető a munkatársak írásával teszi. Ez a dolog természetes rendje. Komoly fórum nem is engedi meg magának, hogy felületesen odadobott ostobaságokkal terhelje olvasóit-nézőit-hallgatóit, éppen saját közönsége és a közösség érdekében.
{p} Sajnos, manapság nem csak komoly fórumok léteznek. Virágzik számtalan újság, tévé- és rádióműsor, amelyekben felelőtlenül ömlesztik be (ha nincs, akkor mesterségesen előállítják) a józan ésszel ellenkező "közvélekedést", rombolva ezzel kultúránkat, jó ízlésünket, s persze majdnem mindig sárba rángatva az emberi méltóságot is. Igen, mert a cél nem ezek megóvása, hanem a minél magasabb bevétel, a Szent Haszon!
Csinálhatunk újabb meg újabb médiatörvényt, mindegyik kijátszható a cél érdekében. De egy kis táblácska azért jó lenne, amely ott állna az úgynevezett médiapiac minden standján ezzel az intelemmel: "Megszólalni lehet: tisztességes hangon és - magyarul!"