A felvidékiek kárpótlásáért

Nos, jó hírrel örvendeztethetjük meg olvasóinkat: a törvény tervezete elkészült, túljutott a közigazgatási államtitkári egyeztetésen is, így a kormány elé kerülhet. Bár, tudtuk meg Plankó Erikától, az Igazságügyi Minisztérium főcsoportfőnökétől, volt már ilyen...
- A kárpótlás folyamata a kilencvenes évek elején kezdődött, majd megtorpant. Mi ennek az oka?
- A kérdésre a politikusok, netán gazdasági szakemberek tudnának válaszolni. Én csak annyit mondhatok, hogy mi az újabb törvénynek eddig hét vagy nyolc változatát készítettük el, ám a törvényhozásig egyik sem jutott el.
- Hol akadtak meg?
- Volt olyan tervezet, amely a közigazgatási államtitkári egyeztetésen nem jutott túl, volt, amikor a kormány dobta vissza.
- Mégis, szakmai szempontból hogyan látja, mi okozza az új törvény megszületésének nehézségét?
- Talán az, hogy a kárpótolandók csoportja nem egységes, ellentétben a korábbiakkal. Az 1991-es törvény azokat kárpótolta, akiknek a tulajdonában az állam igazságtalanul kárt okozott, az 1992-es pedig azokat, akiket az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul fosztottak meg.
- Ezek szerint a mostani törvény nem csak a lakosságcsere-egyezmény által Magyarországra kényszerítetteket kárpótolja?
- Az ő kárpótlásuk csak az egyik szelete a javaslatnak. A második világháborút lezáró párizsi békeszerződés aláírásával az állam kötelezettségeket vállalt polgárainak kártalanítására, ám ennek ugyanúgy nem tett eleget, mint a jugoszláv-magyar egyezményben vállaltaknak.
{p} - A békeszerződés miféle kártalanítást ró az államra?
- A 29. cikkely szerint azok jogosultak a kárpótlásra, akiknek a javait a Szovjetunió, Nagy-Britannia, az Egyesült Államok, Ausztrália, Fehéroroszország, Kanada, Csehszlovákia, India, Új-Zéland, Ukrajna, a Dél-afrikai Köztársaság és Jugoszlávia területén a háborús jóvátételre lefoglalták.
- Mennyien lehetnek?
- Sajnos nem készült felmérés, így nem lehet pontosan meghatározni a jogosulti kört, talán néhány százan lehetnek. Csak egy bizonyos: az azóta már megszűnt Pénzintézeti Központban 366-an jelezték, hogy nekik Amerikában foglalták le a vagyonukat, 61-en, hogy Kanadában és 370-en, hogy Nagy-Britanniában jártak ugyanígy.
- És a többi említett államban?
- Nem tudok róla, hogy máshonnan is érkezett volna igénybejelentés.
- Ahonnan érkezett, onnan mekkora értékre szóló?
- Amerikából, Kanadából másfél millió dollárnyi, Nagy-Britanniából húszmillió forintnyi értékű.
- Ez tehát a békeszerződés által vállalt kötelezettségből fakadó kárpótlás.
- Csak az egyik fele. A 32. cikkely 2. pontja alapján ugyanis azok is jogosultak a kárpótlásra, akik a háború idején a szövetséges hatalmak részére átadták a javaikat vagy akiknek nem hadviselésből származó káruk keletkezett.
- Hogyan keletkezik valakinek kára a háborúban úgy, hogy az nincs összefüggésben a hadviseléssel?
- Ez a jogalkotóknak is fejtörést okoz, nyilván el fognak rajta vitatkozni. Mi mindenesetre bevettük a törvénybe, mivel a békeszerződés ezen cikkelyének is eleget kell tennünk.
- Nem volna mégis célszerű tisztázni és részletezni a kérdést, mielőtt törvényt alkotnak róla?
- Minél szűkszavúbb a törvény, annál nagyobb a jogalkalmazók mérlegelési lehetősége. Ez azért hasznos, mert teljesen eltérő sérelmeket és igényeket kell egy jogszabályba rendezni.
- A kárpótolandók legnagyobb csoportját a felvidéki kitelepítettek alkotják.
- Valóban az ő kárpótlásukat előzi meg a legnagyobb várakozás, hiszen az övéké a legnagyobb csoport, annak idején 76 ezren voltak, s átlagosan háromszor akkora vagyont voltak kénytelenek hátrahagyni, mint amekkorát Magyarországon kaptak.
{p}- Kevesebbet tudunk viszont a jugoszláviai magyarok kárpótlásáról.
- A két állam 1956 májusában egyezményt kötött a függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések rendezéséről. Ebben gyakorlatilag kiegyenlítettnek tekintették a követeléseket.
- Vagyis a magyar állam lemondott azokról a követelésekről is, amelyeket a polgárai támaszthattak volna Jugoszláviával szemben.
- Fogalmazhatunk így is. Hátrahagyott ingatlanokról, ingóságokról van szó elsősorban. Kárpótlásuk azonban elmaradt. A mostani törvény ezt is igyekszik orvosolni.
- Lehet tudni, hogy ők mennyien vannak?
- Sajnos ezt sem tudjuk. Annyi bizonyos csupán, hogy 1964-ben a kormány az utódállamokból áttelepített polgárokat részben már kárpótolta. Akkor tizenegyezer felvidéki és hatezer délvidéki jelentkezett.
- Úgy tudom, hogy azért ilyen kevesen, mert azokat a gazdákat, akik a hátrahagyott vagyonuk alapján a korábbi fogalmak szerint kuláknak minősültek volna, eleve kizárták a kártalanításból.
- Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Még becsülni sem lehet, hogy menynyien fognak most jelentkezni.
- Ezek szerint azt sem tudják pontosan, hogy mekkora összeget kell elkülöníteni a költségvetésből a kárpótlásra?
- Nem, de ez nem okoz gondot, mert a kárpótlás nem egyik évről a másikra fog megtörténni.
- Viszont magának a törvénynek az Alkotmánybíróság döntése értelmében idén június 30-ig meg kell születnie.
- Ezt a határidőt nagy valószínűség szerint nem lehet majd tartani, ám remélem, hogy az Országgyűlés az év végéig megalkotja a törvényt. A jövő év talán az igények benyújtásáé lehet, a kifizetések pedig 2006-ban kezdődhetnek meg. Azt ne kérdezze, hogy mikor fejeződnek be, mert az a bizonyítási eljárások tartamától is függ.
{p} - Azt viszont megkérdezem, hogy mekkora összegre számíthatnak a jogosultak?
- Az 1991-es törvény például kimondja, hogy kétszázezer forintig teljes a kárpótlás, ötszázezer forint fölött viszont már csupán tízszázalékos, a felső határa pedig ötmillió forint. Ettől bizonyára ez a törvény sem fog lényegesen eltérni; nem is volna méltányos.
- Hallani viszont olyan szervezetekről is, amelyek magát a kárpótlás rendszerét nem tartják méltányosnak, s újragondolását javasolják.
- Ismerem én is ezeket a véleményeket. Mivel azonban még nem válaszoltunk a beadványaikra, nem tartanám szerencsésnek, hogy a sajtón keresztül üzenjünk nekik. Mindazonáltal a kárpótlási elvek teljes újragondolását nehezen tartom elképzelhetőnek.
- A mostani törvény tervezete szerint ismét kárpótlási jegyeket kapnak az érdekeltek?
- Nem volna ésszerű, hiszen a magánosítási folyamat a végéhez közeledik, ezért inkább a jegyek kivonását érdemes fontolóra venni, nemhogy a számuk szaporítását. A kárpótolandók állampapírokra, illetve készpénzre számíthatnak.
- Aminek a teljes összege, mint ahogy említette, még kérdéses. Mégis, megbecsülni sem tudja, hogy mekkora kiadásra számíthat az állam?
- Megbecsülni is nehéz, talán csak annyi vélhető, hogy tízmilliárdos nagyságrendű összegről van szó, amit néhány év alatt kell kifizetni.
- S akkor lezárul a kárpótlás...
- Ez még korántsem bizonyos. Úgyszólván hetente kapunk javaslatot, hogy bővüljenek a jogcímek. Legutóbb például a nyugati hadifoglyok és Rákosi munkaszolgálatosai jelentették be kárpótlási igényüket.