Biharnagybajomi sebek

{p}
Az öt henteséi, akik áprilisban visszatértek régi munkahelyükre, a még lábadozó három súlyosabb sérültéi és a januárban elhunyt Gál Antal hiánya. A tizedik munkás, aki a legkönnyebben sérült, nem keresi sem a kollégái, sem a vágóhíd és húsüzem ügyvezető igazgatója, Kirzsa Imre társaságát.
- Mi okozta a sajnálatos balesetet? - kérdezem a cég vezetőjétől a tragédia helyszínén.
- Emberi mulasztások. Nem egy ember mulasztott, hanem több. Ez adódott össze. A legnagyobb mulasztást mégis az a kollégánk követte el, aki mind a mai napig nem is jelentkezett munkára - feleli megfontoltan Kirzsa Imre üzemvezető, majd hozzáfűzi: - Amikor csere következett, a 22 kilós hideg gázpalackra legalább nyolcvan fokos forró vizet engedett a kollégám, hogy a gáz könnyebben kijöjjön belőle. Ennek következtében olyan nagy nyomás keletkezett, hogy a palack kinyílt.
Elmondja, a gázpalackból pillanatok alatt szétáramló több köbméternyi gáz a működésben lévő perzselőtől hatalmas erővel belobbant. A tűz végighömpölygött a helyiségen, s összeégette a munkájukat végző henteseket. A legsúlyosabb sérüléseket azok szenvedték el, akik a palackkal szemben álltak. A cég vezetője megmutatja a vadonatúj, biztonságos perzselő-kemencét, aprólékosan elmagyarázza működésének lényegét. Kevés ilyen szerkezet működik Magyarország vágóhídjain. Biharnagybajomban is csak a januári tragédia óta. A sérülésből felgyógyult hentesek nagy hozzáértéssel kezelik a korszerű gépet. A 23 esztendős Bónász Ferenc a kopasztókád mellett mutatja a munka menetét. A fiatalember az arcán és karján még mindig viseli a súlyos égési sérülés nyomait. Kirzsa Imre atyai odafigyeléssel, óvatosan felhúzza munkatársa alkarjáról a speciális védőhálót.
- Gyere csak, Ferikém, mutassuk meg, milyen szépen gyógyulnak a sebek!
{p}A fiú engedelmesen elém tartja mindkét kezét. A látvány megrázó. Az égési sérüléssel, illetve az orvosi beavatkozásokkal járó műtétek nyomát megvastagodott hegesedések jelzik. A cég ügyvezető igazgatója a fény felé fordítja a fiatalember arcát, akinek láthatóan jólesik felettese törődése. Ferike nem szól. Hagyja, hogy szemügyre vegyük.
- Ezek a sebek szépen be fognak gyógyulni, szerencsére az arcbőr könnyen regenerálódik - magyarázza biztatóan Kirzsa Imre, aki az elmúlt hónapokban majd' mindennap megfordult munkatársai betegágyánál a debreceni bőrklinika égési osztályán, majd később otthonukban is. Felesége ételt, italt küldött a lábadozóknak, 23 éves fia pedig éjjel-nappal hadra fogható volt, ha édesapjának, a sérülteknek vagy hozzátartozóiknak sofőrre, segítőre volt szükségük. Ezt erősíti meg a Bihartordáról átjáró Mózsik Imre is, akinek teste 38-40 százalékban égett meg a balesetkor. - Hogyan tudtam feldolgozni a történteket? - kérdez vissza a munkájával foglalatoskodó hentes. - Túltettem magam rajtuk. Szerintem a főnöknek volt a legnehezebb viselni a baleset következményeit. Neki a lelki fájdalommal, nekünk a testi gyötrelemmel kellett megbirkózni. És persze azzal, hogy egy kedves kollégánkat elveszítettük. Felfoghatatlan...
- Beszélgetnek még a sajnálatos esetről?
- Egyre ritkábban - feleli. - A történteken már nem gondolkodunk, előre nézünk, hiszen az élet nem állhat meg. Egymást erősítve sok mindent kibírtunk. Kirzsa Imre nélkül nehezen ment volna.
- Sosem gondolt arra, hogy más munkahelyet keressen?
- Sosem - vágja rá. - Nem volt kérdés, hogy visszajövök-e. Vágyódtam vissza a munkatársaim közé. Félelem sincs bennem, tudom, hogy biztonságos körülmények között dolgozunk - mondja meggyőződéssel Mózsik Imre.
- Egyetlen pillanatig sem félt attól, hogy a baleset következményei miatt ön ellen fordulnak a munkatársai vagy a falubeliek? - fordulok újra a cég ügyvezetőjéhez. Nem válaszol azonnal. Könnyeivel küszködik.
{p}- Nagyon megviseltek a történtek, az emberek haragjától mégsem tartottam. Sérült munkatársaimat, családjukkal együtt az első perctől támogattam. Ha kellett, véradó napot szerveztem, ha kellett, tüzelőt, élelmet vagy éppen gyorssegélyt vittem nekik. Pontosan tudtam, hogy a kollégáimnak a cégünktől, az Imki Food Kft.-től kapott fizetésük volt az egyetlen megélhetési forrásuk. Csak rám számíthattak...
Nagy levegőt vesz, s elszántan hozzáteszi:
- Mindezt nem a jogszabályi előírások miatt tettem, hanem emberségből.
Az ügyvezető elmondja azt is, hogy amikor a balesetet követő hetekben pénzgyűjtést szerveztek, hajdú-bihari vállalkozótársaitól, ismerőseitől, egykori kollégáitól is tetemes segítség érkezett a sérült munkások hozzátartozóinak.
- Kellemesen meglepődtem, amikor a lábadozó munkatársaim első útja otthonukból ide vezetett, a vágóhídra - folytatja. - Azt hittem, csak sokára lesz lelkierejük visszatérni a baleset helyszínére. De nem így történt. Szerencsére egyre többször jöttek, mindig jól elbeszélgettünk. Megnyugodtam, amikor azt mondták, szeretnének mihamarabb visszajönni dolgozni, mert ide húz a szívük...  Elnyeli a mondat végét, majd csöndesen megjegyzi: - Ami itt történt, azt még most is nehéz szavakba önteni.
- Hol érte a tragédia híre? - kérdezem.
- Este háromnegyed nyolc lehetett, amikor indulás előtt még körülnéztem a vágóhídon. Láttam, lassan befejeződik mindenhol a munka. Hazafelé tartottam Püspökladányba, amikor telefonált a kollégám, hogy menjek azonnal, mert nagy baj történt. Azonnal visszafordultam. Előbb érkeztem, mint a mentők és a tűzoltók. Hamar kellett cselekedni, menteni, elsősegélyben részesíteni az összeégett, fájdalomtól szenvedő embereket. Aki csak tudott, segített a másikon - idézi a borzalom perceit. Elismerően szól a Püspökladányból, Berettyóújfaluból, Szeghalomból, Hajdúszoboszlóról és Debrecenből érkező tűzoltók és mentők gyors és szakszerű munkájáról. A szakemberek a felhólyagzott arcú és karú hentesek testére speciális, nagy hőelvonó képességű pólyákat tettek. Vénásan adott fiziológiás sóoldattal pótolták a sérültek folyadékveszteségét. Csillapították az égés okozta fájdalmat és sokkhatást. A megégett tíz munkást a debreceni Bőrklinikára vitték. A két, szállítható állapotban lévő súlyos sérültet pedig az első műtét után még a tragédia éjszakáján a budapesti Honvédkórházba szállították a mentők.
{p}Kirzsa Imre csak a fejét rázza, amikor arról kérdezem, vannak-e még álmatlan éjszakái. Száján lassan ébred a szó.
- Amíg élek, mindig előttem lesz az a borzalmas látvány. Ezt nem lehet elfelejteni - feleli elgondolkodva. - A baleset utáni hetekben, amikor hosszú éjszakákon át nem jött álom a szememre, felpattantam az ágyból, felöltöztem, kocsiba ültem és jöttem az üzembe. Nem volt itt egyetlen lélek sem, csak én. Járkáltam, gondolkodtam, tépelődtem, sírtam...
- Mit tenne ma másképpen?
- Sok mindent. De amit lehetett, azt már meg is tettem. Ami itt történt januárban, az soha többé nem fordulhat elő! Sem itt, sem máshol.
- Gondolja, hogy a szakmabelieknek intő jel volt ez a baleset?
- Remélem, igen. De nemcsak nekik, hanem azoknak is, akik az otthoni disznóvágásoknál elavult, balesetveszélyes módszerrel perzselnek - magyarázza, majd amikor a büntetésről kérdezem, széttárja a karját. Jelenleg ugyanis még nincs a birtokában az ügyet lezáró hivatalos rendőrségi vizsgálati eredmény. Az illetékes munkabiztonsági és munkaügyi főfelügyelőség első fokon viszont hétmillió forintra bírságolta a nyolcvan embert foglalkoztató cég vezetőjét. A balesettel járó következmények akkor is a munkáltatót terhelik, ha nem szegett meg semmilyen szabályt. Amennyiben a vizsgálat végén meghatározható a baleset okáért felelős személy, s az nem a vállalkozó, a kft. vezetője polgári peres úton téríttetheti meg a kárát.
- Ez a pénzbüntetés az egész eddigi munkánkat romba döntheti - folytatja Kirzsa Imre, már a néhány éve épült, modern üzem irodájában. - Nemcsak nekünk nagy csapás, hanem a dolgozóknak is, ezt az összeget valahonnan elő kell teremtenem. Ennyi pénzt pedig csak létszámleépítéssel, a béreken és a járulékos költségeken megspórolva lehet összerakni. Sajnálom, hogy Gál Antal özvegyének, aki két kiskorú gyermekével maradt egyedül, hiába ígértem munkát. Ha dolgozókat kell elküldenem, hogyan tudjam őt felvenni? - kesereg. - Ezzel együtt mégis azt mondtam, ha minden fillért a balesetben megsérült kollégáim kapnának kézhez, a föld alól is előkeríteném a hétmilliót...