Csávolyon az ötvenes évek

 A mezőgazdasági szövetkezet felszámolásának állásáról tartott beszámolót Taschner Attila biztos, erre érkeztem magam is a bácskai faluba. A rendezvényt zártkörűnek nyilvánították, hiába hívott meg a szomszédos faluban, Bácsbokodon élő Korsós Lajos néhány nappal korábban.
{p} A gazda, Korsós Lajos, erős kötésű, nyaka vastag, kézszorítása határozott. Hajnalban indult ki a földjére permetezni, csak a kedvemért tért haza. Egyébként ilyenkor, dologidőben napestig nem látja a felesége. Hogy is látná, amikor a férje száztizenkét hektáron gazdálkodik.- Éppen olyan időket élünk, mint az ötvenes években - vág a közepébe.Megüt a szó.- Pedig így van, higgye el, maga még nem élt akkoriban. Akkor is mi történt? Apám dolgozott a malmában, jöttek, elvették. Dolgozott a földjein, jöttek, vitték a termést. Azt mondták, beszolgáltatás.Igen, igen, hiszen annyit hallani erről. De miért az összehasonlítás?Korsós Lajos papírt tesz a konyhaasztalra. Tavaly áprilisi szerződés a csávolyi szövetkezettel, napraforgóra.Újabb papír: a szerződést Korsós Lajos teljesítette, szeptemberben a szövetkezet raktárába szállított hetvenkilenc tonna terményt.Szabályos minden, ahogy én látom - mi hát a gond?- Mi a gond? Az, hogy a szövetkezet nem fizetett. Pedig a határidő október közepén lejárt.- Azóta sem?- Azóta sem. Dolgoztam, termeltem, a hasznát meg más látja. Mondom, mint az ötvenes években.-

{p} Mekkora a kára?- Négymillió-háromszázötvenezer forint.Az elnök, Nagy Géza az aszályra hivatkozott, s decemberben ismét türelmet kért, ígérte, a szövetkezet vagyonának értékesítéséből legkésőbb az év végéig fizetni fog.Nem fizetett.Ekkor fogyott el a gazda türelme.2.Egy havas január eleji reggelen pótkocsis teherautó jelent meg a csávolyi szövetkezet magtáránál. A kormánynál Korsós Lajos ült.- A napraforgóért jöttem - jelentette be a raktárosnak.- Miféle napraforgóért?- Hát amit még az ősszel beszállítottam. Nem fizettétek ki, viszem máshová.- Nem úgy van az. A napraforgó már közraktáron van, nem lehet elszállítani.- Engem az nem érdekel, itt van az a tározóban, viszem el.- Nem lehet, mert közraktáron van, mondom.Korsós Lajos nem értette, mi fán terem a közraktározás, de nem is igen érdekelte. Csak azt tudta, de azt pontosan, hogy ő a szövetkezettel kötött szerződést, az meg nem fizetett neki, a termény tehát az övé. Pillanatokon belül megbolydult a főnökség, magyarázta neki a jogász, de még a főkönyvelő is, hogy ha elszállítja, bilincs kattan a csuklóján

{p} - Nem úgy van az, hetvenkilenc tonna napraforgó az enyém, itt vannak a papírok róla, viszem el.A vezetőség kétségbeesésében Kovanecz László közraktárnoknak telefonált. A férfi, Korsós Lajos gyerekkori ismerőse, éppen valahol a Dunántúlon járt, ott sikerült utolérni.- Nehogy hozzányúlj a terményhez, Lajos!- De hiszen...- Tudom, hogy nem fizetett a szövetkezet - vágott közbe a közraktárnok. - De akkor se nyúlj hozzá, azzal már nem ők rendelkeznek, közraktáron van. Ha levered a zárat, nemcsak bűncselekményt követsz el, de az összes hiányt is rád fogják verni.
*
{p} Kedélyes férfival beszélgetek Baján, a Duna-parti sétány egyik presszójában.- Ez utóbbi érv hatott - kavargatja a kávéját Kovanecz László.A mondat duplafenekű, jöttem rá később. S ha már sikerült egy élő közraktárnokkal eszmét cserélnem, kiokosítom magam, mi fán is terem mestersége.A férfi készségesen magyaráz, példának az egyszerűség kedvéért a mostani történetet hozza. A szövetkezet tavaly a gazdákkal összesen ezerkétszáz tonna napraforgóra kötött szerződést. A tározójába beszállított terményt eladta a Merci Kft.-nek, közelebbről Friebert Miklós kereskedőnek, aki viszont nem fizetett azonnal - elvégre több tízmillió forintnyi értékről van szó -, hanem keresett egy bankot, amely hitelt adott a terményre.- Itt léptem be a történetbe én - meséli. - Amíg a bank nem kapja meg a pénzét, az áru közraktárra kerül.Vagyis ahhoz csak az ő engedélyével lehet nyúlni.

{p} A közraktárnok ezt pedig akkor engedélyezi, amikor arra a banktól utasítást kap. A bank meg akkor adja ki a közraktárjegyet, amikor megkapta a pénzét. Vagyis amikor a közraktározást megrendelőnek sikerült pénzzé tennie a terményt. Jelen esetben idén áprilisban. A napraforgót ekkor szállították el.- A szövetkezet már tavaly megkapta a pénzét a bankhitel jóvoltából? - kérdezek rá.- Az én kezemen pénz nem megy át. Az ügylet közraktározási szempontból teljesen szabályosan bonyolódott, a többi nem az én dolgom.*Friebert Miklóst, a Merci Kft. vezetőjét a bajai kikötőben találom, kezében a telefonja, ha jól értem, éppen valami koszovói gabonaügyletet bonyolít. Nehezen áll kötélnek, hogy szót váltsunk, sokáig várakoztat, hogy aztán annál kevesebbet mondjon.- Legjobb volna, ha a nevemet sem említené.Bizonygatom neki, hogy nehezen megkerülhető, mire csak legyint.- Az a baj, hogy a szövetkezet felelőtlenül gazdálkodott.- Az ezerkétszáz tonna napraforgó ellenértékét kifizette nekik?A férfi jobbra-balra tekinget.- Természetesen a szövetkezetet nem érte károsodás. Engem viszont igen, fel is jelentettem őket.Nem árulja el, mire céloz, hiába kapacitálom.- Ha felszámolják a szövetkezetet, az ön cége is részt vesz az árverezésen?Feláll, a beszélgetés véget ért.- Mondom, legjobb volna, ha meg sem említene.
*
{p} Megroggyant férfi lépcsőz lefelé a csávolyi szövetkezet emeletéről, Nagy Géza elnök.- Nem csak az aszály tett be nekünk - ültet le az irodájában. - Hanem az is, hogy nem váltottunk időben.Kétszáz tehenet fejnek naponta, minden liter tej csak a veszteséget növeli.- De van baj más is. Az utóbbi két évben a bértárolt búzából, kukoricából, napraforgóból nagy hiány mutatkozott.- Magyarán: lopták?- Arra gondoltunk, talán a mérleg hibásodott meg. Hitelesíttettük, kiderült, semmi baja.A hiány értéke több tízmillió forint. Friebert Miklós napraforgójából például 75 mázsa tűnt el. (Ezért hát a feljelentés.)- A napraforgó ellenértékét megkapták?- Friebert semmivel sem tartozik a szövetkezetnek.- Akkor miért nem fizették ki a gazdákat?- Akkor már csak a lyukakat tömködtük. Fizettünk a napraforgóért is, de tizenhétmillió forint bennragadt, a befolyt pénzből mindig csak a soron következő kiadásokat fizettük ki.Az elnökön közben egyre többen kérték számon a szövetkezet gazdálkodását, különösen a hoppon maradt gazdák. Nagy Géza decemberben felvágta az ereit; ám hamarosan kiengedték a kórházból. A rossz nyelvek szerint színjáték volt az egész.
{p} *A polgármester, Kancsár István maga is a történet károsultjai közé tartozik, több mint egymillióval tartozik neki a szövetkezet.- Legyenek boldogok vele! - legyint. - Szerencsére a napraforgó nagy részét nem nekik adtam le. Jobban bánt, hogy ötven kilométeres körzetben szemlesütve kell járnom miattuk.- Az elnök szerint részben a tejágazatra járó rossz idők miatt jutott ide a szövetkezet.Kancsár István nehezen türtőzteti magát.- Igen? Én meg azt mondom, érteni kellene a gazdálkodáshoz. Ide nősült Vecsésről, sofőri végzettséggel elnököt csináltak belőle, persze, hogy gallyra ment a szövetkezet. Hogy csak egy példát említsek: szerződést kötöttek a híg trágya szippantására, gondolhatja, hogy nem két fillérért, miközben a szövetkezet traktorai kihasználatlanul álltak. De említhetném a székház ügyét is, amely a bőségesen fogyasztott gázolaj ellenében már rég a benzinkutas tulajdona.*- Így igaz. Kérdeztem is az elnököt, milyen jogon használja a szövetkezet a székházat, ha egyszer már vagy két éve nem az övé. Mire csak annyit mondott, megengedi a tulajdonosa. Papír van róla? Á, dehogy.A művelődési ház presszójában ülök, Taschner Attila felszámolóbiztos tájékoztatja a sajtót... A hitelező bank kérésére tartott távol az üléstől, ne tudja meg mindenki, mekkora balek.

{p} A szövetkezetet egyébként február 13-a óta irányítja, ekkor indult meg a csődeljárás. Azóta kétszer jelentette fel az "ismeretlen tettest", a termény lopásán kívül a szarvasmarhatelep zavaros értékesítési kísérlete miatt. A seregnyi vezető és szaktanácsadó alkalmazásának pedig véget vetett, többségüknek az elnökkel együtt felmondott, június elején magát a szövetkezetet is dobra verik.- A gazdák valóban nem számíthatnak semmire az árverezés után?- Semmi esély rá. A csődeljárás költségeivel együtt körülbelül 270 milliós a hiány, de örülök, ha a bevételből az adóhivatal meg a bank követeléseinek felét ki tudom fizetni. - S ezt igazságosnak tartja? A gazdák ugyanúgy kockáztattak, mint például a bank.- Az már korábban rátette a jelzálogot. Amúgy pedig, hogy mi az igazságos, arról sokáig beszélgethetnénk. De hogy törvényes az eljárás, az bizonyos.3.A történet itt akár véget is érhetne.

{p} Korsós Lajos nem kapta meg azt, amiért - ahogy írja szerkesztőségünknek - kínkeservesen megdolgozott. Ám a történet itt még nem fejeződik be. Sőt, félő, hogy számára itt kezdődik.Ismét otthonában találom meg, Bácsbokodon, nem várta meg a tájékoztató végét.- A tavaszi munkák... - vélem, de ő csak legyint.- Ma nincs kedvem kimenni a földre. Egész nap görcsben áll a gyomrom.Borús az arca is persze.- Amikor megmondták, hogy semmi reményünk, otthagytam őket. Minek tátsam a számat? Ráadásul még én fizethetek.- Önnek kell fizetnie? - kérdezek vissza.A gazda papírokat vesz elő, az egyik közülük az adóhivatal határozata.- A számlát a szövetkezetnek annak rendje és módja szerint elküldtem. De bár ne tettem volna!Mert nemcsak a termény ellenértékét számlázta Korsós Lajos, hanem az általános forgalmi adót is.

{p} Azt pedig a törvény szerint akkor is be kell fizetnie, ha ő maga nem kapta meg.- Hiába küldtem el a hivatalnak az iratokat, még pótlékmentességet sem kaptam, csupán fizetési haladékot, november végéig.Forgatom a papírt, látom, az összes adótartozása 718 ezer forint. Nem mind a napraforgó után, de a többit is ennek az árából akarta fizetni.S ehhez jön még a 48 ezer forint késedelmi pótlék.De nemcsak az adóra nem maradt pénze, hanem vetőmagra, gázolajra, vegyszerre, egyebekre sem. Vett hát hitelből.A kölcsöntől azonban tanácsos hamar megszabadulni, hogy legalább a kamatok ne terheljék. Akkor is, ha ősszel még nincs jó ára a terménynek. Örül, ha adósság nélkül zárja az évet, tartaléka megint csak nem marad.Jövőre ismét csak hitelből gazdálkodik. Kap, persze, fedezetnek ott vannak a jó zsíros bácskai földjei...- Akárcsak az ötvenes években - ismétli.Szava szinte vibrál.- Ugyanazok a módszerek, csak kifinomultabbak. Igaz, hogy most nem verik agyon az embert, mint az apámat, amikor nem akart belépni a szövetkezetbe. Meg anyámnak se mondják, amikor bement reklamálni a földekért, és fölpofozták, hogy gyere, Kati, holnap is. De hiába dolgozott a paraszt, jöttek, vitték a terményét, söpörték a padlást, nem kapott érte semmit.Rám néz, keserűen ingatja a fejét.- Látja, igaz, van különbség. Most ki sem jöttek érte. Magamtól szállítottam be.