Gyógyszercsata után háború?

Ki gondolta volna, hogy egy kerekes szék társadalombiztosítási támogatásának hónapra lebontott összege (ötéves elhasználódási időre vetítve) 788 forint, míg az egészségpénztár havonta tízezer forintot költ egy cukorbeteg kezelésének támogatására? Nálunk a tb. egy évben 850 amerikai dollárnak megfelelő összeget költ egy sztómás (kiválasztási gondokkal küzdő) beteg eszközellátására, míg például a Cseh Köztársaságban több mint kétezret.
Az orvoselektronikai fejlesztések, a rehabilitáció, az ortopédia, az inkontinencia (vizelettartási problémák) kezelése, a kötszerezés és a sztómaterápia terén tapasztalható hiányosságok nálunk ma közel kétmillió embert érintenek közvetve vagy közvetlenül - hangzott el a napokban az Orvostechnikai Szövetség által szervezett, Együtt a betegjogokért, az esélyegyenlőségért című konferencián. A betegek és hozzátartozóik alapvető joga teljes körű tájékoztatást kapni az orvostudomány rendelkezésére álló, minden bizonyítottan hatékony eljárásról, eszközről. Ennek ellenére, amikor aláírásukkal igazolják, hogy egy kezeléshez hozzájárulásukat adják, vagy egy segédeszközt kezdenek használni, legtöbbször úgy kénytelenek meghozni döntésüket, hogy nem tájékoztatták őket minden lehetőségről.
{p}A támogatott gyógyászati segédeszközök listája látszólag bőséges (több mint hétezer terméket tartalmaz), mert egyes betegségkategóriákban akár száz, egymást helyettesítő lehetőséget is felsorol. A szakemberek azt kifogásolják, hogy az unió tagjává lett Magyarországon nincs olyan intézmény, amely elemzésekkel bizonyítaná, hogy egy-egy új orvostechnikai eszköz képes-e jobb, gyorsabb gyógyulást biztosítani, mint a korábbiak. A márciustól működő Egészségügyi Stratégiai Kutatóintézet csupán gyógyszerekről készít elemzéseket. Arról sem készülnek felmérések, hogy az új eszköz, terápia mennyire hatékony az anyagi, fizikai és szellemi ráfordítások tekintetében.
Ma nálunk egy-egy új orvosi technológia elterjedését legtöbbször a pénzhiány akadályozza meg. Sok esetben elkerülhető lenne a hosszas, évekig tartó, tetemes összeget felemésztő gyógyszeres kezelés, ha egyszeri műtéti beavatkozással, a szükséges eszköz finanszírozásával biztosítanák a beteg gyógyulását.
Sarkalatos tény, hogy hazánkban az összes gyógyászati segédeszköz tb-támogatására szánt keret nem lépi túl a gyógyszerekre fordított kiadások hetedét-nyolcadát, míg az unió tagállamaiban átlagban a negyedét teszi ki. Ha például egy magyar sztómás naponta nem csak 1,1 zsákhoz jutna tb-támogatással (míg egy beteg Bulgáriában két, Szlovákiában három zsákot kap), az elősegítené az érintettek újbóli munkába állását, vagyis csökkennének az állam által rokkantnyugdíjra kifizetett járulékok. Ha az aktív kerekes székeket és az önellátás képességét javító eszközöket szorgalmaznák, akkor több mozgássérült tudna önállóan autóba ülni, könnyebben tanulhatna, dolgozhatna, vagyis akár adófizető polgárrá válhatna.
{p}Németországban ismert gyakorlat, hogy többlettámogatást kaphat az a mozgássérült, aki vállalja, hogy rehabilitációban vesz részt és utána munkába fog állni. Mindez az állam számára megtérül az adóbevételeken; kiszámolták, hét esztendő alatt.
Hol tartunk most? A lakosság általános egészségügyi állapotát tekintve Magyarország 35 európai állam közül a 26. helyet foglalja el. Immár az is bizonyossá vált, hogy a középületek akadálymentesítését a megadott határidőre, 2005. január 1-jéig nem lehet teljesíteni. Csak egyetlen példa: 1550 épületet használunk felsőoktatási célra, s ezek közül csupán 380 tekinthető akadálymentesnek. Az ennél alacsonyabb szintű tanintézményekben ennél is rosszabb a helyzet.