Magyar dió Franciaországban

De mit ér a dió, ha magyar? - erre a kérdésre adott választ az a háromnapos tanácskozás, amelyet Érden rendeztek, a Gyümölcs és Dísznövény Kutató-Fejlesztő Közhasznú Társaság munkatársai a diótermesztőkkel, -kereskedőkkel karöltve. Lapunknak Szentiványi Péter diónemesítő és Andor Domokos gépészmérnök összegezte a tényeket, hiszen a dió manapság olyan felkapott gyümölcs lett, mint évekkel ezelőtt a meggy volt. A gazdaságos diótermesztést forradalmasította hazánkban az, amikor meghonosodott az oltványdió-termesztés szemben a korábbi magoncdió-termesztéssel.

{p} Senki sem akar úgy létesíteni ma már dióültetvényt, hogy diómagvakat vet, és az ebből kifejlődő, bizonytalan piaci értéket adó termésre alapozná vállalkozását. Hiszen minden diómagból eltérő tulajdonságú gyümölcsöt termő fák fejlődnek. A héjas dió termesztésekor pedig ebből nem lehet egyöntetű árut készíteni. A más-más nagyságú, eltérő héjszínű termések nem kívánatosak. Ráadásul a magoncdiók csak hosszú  évek után fordulnak termőre. Az oltványdiók már a faiskolában meghozhatják első gyümölcseiket. Minden fa ugyanolyan minőséget ad, tehát nagy mennyiségben állíthatunk elő egyöntetű árut, amely a piacon jó benyomást kelt.A globalizáció, a világkereskedelem ma már a dió piacán is érezteti hatását. Európában jelentős diótermesztő állam Bulgária, Franciaország, Görögország - húsz-harmincezer tonna gyümölcsöt állít elő mindegyik. Óriási dióbirodalom Törökország a maga több mint 110 ezer tonna évi termésével, ehhez csak Kína hasonlítható a 150 ezer tonna éves termésével vagy az Egyesült Államok 180 ezer tonnával.

{p} A magyar diótermesztés óriási ingadozást mutat. A második világháború előtt 16 ezer tonna diót termesztettünk, az ötvenes években 27 ezer tonnát, 1970-re visszaesett 16 ezer tonnára. A nyolcezer tonnás mélypontról felemelkedő mai tízezer tonna körüli eredménnyel nem nagyon büszkélkedhetünk, hiszen a 25-30 ezer tonnás hazai diótermesztés nem a fantáziálás gondolatkörébe tartozna, hanem a realitások világába.A korszerű diótermesztéshez adottak az olyan kiváló hazai fajták, mint a Milotai-10-es és az Alsószentiváni-117-es. Ez két ász. És az új nemesítésű fajták - Szentiványi Péternek köszönhetően - az oldalrügyi termőképességükkel, genetikai potenciális adottságaik révén, felülmúlják "szüleiket".A fajtákon kívül a dióművelés korszerű géprendszerét is ki kell alakítani. Nemcsak a dióbetakarító gépekre, a mosásra, a szárításra kell gondolnunk, hanem a hűtőtárolásra is, hiszen, bármilyen hihetetlen, de napjainkban már nem korszerű a padláson szárított dió.A korai érésű magyar fajták jeleskednek az exportpiacon, hiszen olyan hamar érnek be, hogy akkor még nincs versenytársuk a friss piacon. A kései érésű fajták pedig megtörve a hazai piac ászai, hiszen a dió és a belőle készített sütemény az ünnepi asztal nélkülözhetetlen tartozék.