Mese

Egyszer lakodalom volt a faluban. A róka megérezte a szagot, s gondolta, jó volna belopódzni oda. Rábeszélte a farkast, hogy menjenek el ők is a lakodalomba. Azt mondja a farkas: - Menjünk! Bár attól félek, hogy megbánjuk.Feleli a róka: - Ne félj semmit, csak gyere velem.Amint bementek az udvarba, a vendégek már mind bent ültek az asztalnál a szobában. Azt mondja a róka: - Te csak húzódj meg itt, farkas koma! Én majd megszimatolom, hogy hol menjünk be.A róka szaglászott, aztán szép óvatosan bement a tornácra. "Elébb bemegyek a kamrába" - gondolta magában. Keresi is a kamrát. A tornácon nem volt senki. Végre megtalálja, s megnyitja a kamraajtót. Látja, hogy mennyi bor meg pálinka van ott. A sok sütemény is mind ott volt. "No, ide jó lesz behúzódni" - gondolta. Hívta a farkas komáját is. Odasettenkedtek most már mindketten. Éppen nekikezdtek volna a süteménynek, akkor veszi észre a róka, hogy van ott egy fazék töltött káposzta is. Odaszól a farkasnak: - Ezt lesz jó megkóstolni legelébb!Nekiestek hát előbb a káposztának. Aztán vették sorra a kalácsot, fánkot, csörögét. Azt mondja a farkas: - No, most már jó lenne inni is, róka koma.Csapra ütöttek egy nagy hordót, s nekifogtak az ivásnak. Annyit ittak, hogy végül is berúgtak. Nekikezdtek dudorászni! Egyik jobban ordított, mint a másik. De a rókának mégis volt annyi esze, ha be is volt rúgva, hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat,  hogy ki tudjon bújni, ha veszedelembe jutna.Benn a szobában a vendégek közben megették a levest. Indul a szakácsné, hogy a leves után feltálalja a káposztát a vendégeknek. Mikor megnyitja a kamraajtót, szinte meghal ijedtében attól, amit lát: egy részeg róka meg egy részeg farkas összeölelkezve dalol! {p} Szalad be a vendégekhez, s mondja rémülten, hogy mit látott. Mire kiértek, a róka neszt fogott, s már kibújt a lyukon. Csak a farkast lelték ott, akit úgy elvertek, hogy csak úgy zörgött a csontja, alig tudott kivánszorogni a kamrából.A róka közben szaladt, iszkolt a falu végére. Ott lefeküdt egy csomó pozdorjára, és elaludt. Egyszer csak arra ébredt, hogy nagyon lökdösi valami. Felnyitja a szemét nagy álmosan, nézi, hogy ki az - nicsak, a farkas komája! A szegény farkas alig tudott menni a részegségtől, meg attól, hogy minden oldalbordája meg volt dagadva. Jajgatott ugyancsak a rókának: - Menni se tudok!Azt feleli nagy bosszúsan a róka: - Mit jajgatsz? A te csontod csak meg van dagadva, de az enyém, lám, mind kívül lóg az oldalamon. Látod, milyen fehér? - azzal mutatja a pozdorját, ami ráragadt.Csak könyörgött a farkas, hogy vegye a hátára őt a róka. Mert különben itt lepik az emberek! Mondja neki a róka: - Hogy vegyelek, mikor az én csontom, láthatod, kívül lóg a szőrömön? Vegyél inkább fel te engem, s vigyél.A bolond farkasnak részeg fővel csak annyi esze volt, hogy mégis nekidurálta magát és felvette. A róka meg csak vigyorgott magában a farkas hátán. Végül is nagy elégedetten dudorászni kezdett:  - Vert visz veretlent, vert visz veretlent!Azt mondja a farkas: - Mit pusmogsz te ott a hátamon, róka koma?Azt mondja a róka: - Jaj, kedves komám, azt mondom, hogy veretlen visz vertet, veretlen visz vertet.A farkas most már tisztán megértette, hogy mit mond a róka. Akkor már jó messzire elvitte a rókát. Megharagudott hát, s ledobta a hátáról, de úgy, hogy most a róka oldalbordája is megreccsent. Felugrott mérgesen a róka, neki a farkasnak! Csihi-puhi, zim-zum! Oda, ahol puha, ne törjön a csontja!Úgy egymásnak akaszkodtak, se láttak, se hallottak. Azt se vették észre, amikor a vendégek odaértek, közrevették és vitték vissza őket, olyan haddelhadd lagzira, hogy amíg élnek, megemlegetik.
(Magyar népmese)