Mindnyájunknak el kell menni

Délután négy órakor néhány érdeklődő férfiember ténfereg a péniszgyűrűk, művaginák, ehető fehérneműk és hasonló finomságok erdejében, üveges tekintettel meredve a bő pornókazetta- és DVD-kínálatra, melyeken hamvas lányok, jobb sorsra érdemes ráncos anyókák, izompacsirták, lovak és kutyák közösülnek ordítva, kötelességtudóan. Az Eroticon 2004 kiállítást és vásárt a szegedi Mars téri ipari vásárterületen rendezték. Rossz nyelvek szerint a városban egy új, nagyobb és korszerűbb ipari vásárterület megépülésével kezdetét veszi a konkurenciaharc, és úgy látszik, a Mars téri pavilonok húzzák a rövidebbet. A szervezők viszont azt mondják: a két kiállítóhely arculata teljesen eltér egymástól. Ez az Eroticon kiállítás után nyilvánvaló mindenki számára. Van ipari vásár, meg van ipari mennyiségű kaucsukpénisz. Nehéz ezt a kettőt összekeverni.A tisztesség kedvéért egy kisebb pavilonban helyezték el az erotikus kiállítási anyagot, amely néhány bőr domborműből áll.

{p}  Ezek a női torzók valóban szépek, bár csillagászati összegekbe kerülnek. Ide száműzték a szexológusokat, akik tanácsot adnának, ha valakinek lenne kérdése - de ilyen ember nincs -, és itt üldögélnek a szociológushallgatók, akik kérdőíveket töltetnek ki. Nekik nagyobb sikerük van, ellenben a szexológusokat főleg újságírók zaklatják: mit szólnak ehhez az egészhez? Közben odaát, a Luxx Video boxában sűrű élet zajlik: készülődnek a sztriptízversenyre, nyitott és bátor fiúkat és lányokat várnak rá, olyanokat, akik szeretik a kihívásokat, és meg merik mutatni, amijük van. Sajnos nem látom a nőnemű próbálkozót, mert olyan sűrű tömeg veszi körül a placcot, hogy legfeljebb a magasra emelt digitális kamerák nézőkéjén át lehet bármit is elkapni.

{p} Fiúkat nehezebb a dologra rávenni. Monique Covet pornósztár győzködi a srácokat: a pornóban és a sztriptízben is az egyéniség a lényeg. Ehhez még nem ittunk elég sört, mondják a fiúk.Az udvaron szemerkélő esőben egy szem, sörösdobozt lóbáló rajongó élvezi a zenét: az angol nyelven erotikus kapcsolódású dalokat pengető együttesnek betett a rossz idő. Nem mintha bárki is zenét hallgatni jött volna, mégis jó kérdés, hogyan jön a hatvanas-hetvenes évek rockzenéje a művaginához. Az AC/DC slágere, a Big Gun (Nagy fegyver) című szám is legfeljebb akkor keltene buja képzettársításokat, ha lefordítanák magyarra. Az udvaron tartózkodók inkább a büfé előtti fedett részen isszák a sört, és ha bejön egy nő a kapun, azt hörgik neki: "Cica, gyere ide!" Utána rövid ideig tanakodva úgy döntenek, hogy megvárják az esti orgiát. Hiszen lesz, lennie kell.Eljött a szexológus bácsi ideje. A nagyszínpad előtt nagyjából húszan bambulunk, míg Szilágyi Vilmos kissé kényelmetlenül üldögél Monique Covet oldalán. Az első kérdést bátortalanul, félhangosan teszi fel mögöttem valaki: "Tata, működik még a fütyid?"

{p} Lassan megindul a beszélgetés, bár Szilágyi Vilmos azzal indít, hogy elég nehéz ügy a szexualitás mostanában, mert mindent elöntött a pornográfia. Monique háziaszszony kérdezteti, hogy ez rossz-e? Éppen nem rossz, ha van megfelelő partner. Miközben az orgazmus, a harmonikus párkapcsolat, a petting mibenlétéről folyik a szó, kiderül, hogy a közönség a legutóbbiról nem tudja, hogy micsoda, a női orgazmusról annyit sejt, hogy kell olyannak is lennie, az anális szexről annyit tud mondani, hogy az emlegetett testtáj evolúciósan nem szexuális célra fejlődött ki - közben a tisztességben megőszült szexológus feje mellett egy jókora kivetítőn mindent bemutatnak a maga pőreségében. A közönség pedig a színpad előtt áll, de a kivetítőt nézi.Most már tömött sorokban érkezik a nép: lassan kezdetét veszi az esti program, amelyben lesz sztriptíz, leszbi-show-t is ígértek a kissé zavaros programfüzetben a szervezők.

{p} Mindenféle rendű és rangú ember nyomul a pultok felé: férfiak merev tekintettel vagy zavartan vihorászva járkálnak a standok között, barátok és barátnők egymás kezét szorongatják, és kapkodják a tekintetüket: sok ez így együtt. A nők egy fokkal természetesebben viselik a rengeteg vizuális ingert, némelyiket kacér mosolyra fakasztja egy akrobatikus videorészlet. A fő álláspont mégis az, hogy én véletlenül vettem ezer forintért jegyet, és betévedtem, de tulajdonképpen erre nekem nincs ám szükségem, de nem biza. Egy fiatal pár egymásba karolva nézeget egy pornóképregényt, és dőlnek a röhögéstől: ők legalább jól érzik magukat. Két srác lavíroz a tömegben, szemüvegük villog, az egyik a kabátja alá süllyeszt egy kupac DVD-t. A belépőjegy ára levásárolható, ha még ezerötszáz forintot hozzátesznek.

{p} Mikor valóban leszáll az este, lassan lépni sem lehet ebben a jókora hodályban. A sztriptízből semmit nem látni, a kivetítő pici, szusszanni sem lehet, a jányka a színpadon érzékinek vélt táncot mutat be, olyan arccal, mint aki kicsit unja, de azért figyel, hogy el ne rontsa. Hátulról mindenféle emberek dörgölőznek hozzám, és a tarkómra lihegnek, nem azért, mert annyira kívánnak, hanem mert nekik is a tarkójukra lihegnek mások, akik szeretnék látni, hogy leveti-e az unott lány a bugyiját, vagy nem. Ami vélhetőleg csak arra lenne jó, hogy megint lehessen várni, hátha történik valami még ennél is izgalmasabb. Oldalra nézek, a Luxx Video standjára, ahová épp most futott be valamelyik pornós lány és az egyik fotóssal összeölelkeznek, nem show-ból, hanem csak azért, mert örülnek egymásnak. Megsimogatják egymás hátát, és mosolyognak, én meg azt gondolom, jó nekik: ők legalább tudják, mit csinálnak itt.Különben is ez a gesztus a kiállítás legerotikusabb pillanata.De nem tartott fél percig sem; és már megszólal Monique Covet, aki inkább ne tenné - mert most is mit mond? Hogy szereti, ha egy férfitest ráizzad. Reméli, hogy mi is szeretjük ezt; de én nem szeretem, pedig rám izzadnak a férfitestek, akár szeretem, akár nem, hiszen úgy állunk, mint a szardíniák.

{p} Közben a zenekar elhúzta a csíkot, pedig épp kérni szerettem volna, hogy adjanak most már valami jó kis őszinte magyar muzsikát, hagyják a kamuzást. Hogy a Szegedi Vásár és Piac Kft.-n segíteni fog-e ez a rendezvény, az jó kérdés. Most hallom éppen, ebben a városban túlkínálat van kultúrából. A Muzsikás együttes koncertjére például alig néhányan vettek jegyet ötszáz forintért, mert ugyebár annyi színvonalas programlehetőség van nálunk. De vigyázni kell, nehogy ezt a mostani "erotikus" ötletet is elhappolja a Mars tér elől az erősebb konkurencia. Mert nekünk, pornóra éhes szegedieknek - az idei év tanulsága szerint - sokkal nagyobb pavilon kell, mint amekkora a Mars téren áll. Ide nekünk a nagyobb teret, a másik kiállítóhelyet, a Sportcsarnokot! Oda aztán, ahogy egy régi (nem erotikus) nóta mondja: mindnyájunknak el kell menni.