Az őskomédiás

Gyerekkorában határozta el, ha színész lesz, akkor sikerül az élete. Tudjuk: sikerült. Márkus azt is vallotta, hogy hivatása egész embert kíván, s ennek szellemében élt. Sok lemondással, még több örömmel.
Egyre többször érezzük a nagy művészek hiányát. Rádöbbenünk, mennyire pótolhatatlanok. Talán ezért jelennek meg mostanában nagyszerű könyvek a régi idők nagyjairól. A Budapest-Print gondozásában látott napvilágot a Márkus című kötet, melynek összeállítása és szerkesztése B. Fábri Magda érdeme.
- Engem is meglep, hogy a vártnál nagyobb érdeklődés kíséri a könyvet - vallja be a szerkesztő. - Márkus Laci tizennyolc éve halt meg, az újabb generáció nem biztos, hogy tud róla. Nyilván az idősebbek kíváncsiak a kiadványra. Ők még nem felejtették el a színészt, aki az életét tette fel a játékra, s ezt a közönség mindig is értékelte. Sok önfeledt percet szerzett a nézőknek, kezdettől fogva mindvégig őszintén, szívből játszott. Igényesen, komolyan formálta meg a szerepeit, és ez átjött a rivaldán. A Márkus-monográfiában 42 kolléga, pályatárs idézi fel a művésszel kapcsolatos élményeit. Ezúton szeretnék nekik köszönetet mondani azért, hogy írásukkal, nyilatkozatukkal széppé és népszerűvé tették a könyvet.
A kétszáz oldalas mű rangját valóban a visszaemlékezések adják. Talán a legmegrendítőbb Gálvölgyi János írása, amely Márkus haláláról szól (együtt öltöztek, amikor rosszul lett), de érdekes és izgalmas olvasmány például Almási Éva, Ádám Ottó, Békés Itala, Csűrös Karola, Garas Dezső, Horváth Ádám, Körmendi János, Müller Péter, Psota Irén, Sulyok Mária, Szakonyi Károly (ő nevezte őskomédiásnak), Szirtes Tamás és Vámos László fejezete is. A könyv illusztrációs anyaga átfogó képet ad Márkus gazdag pályájáról, a végén pedig pontos felsorolást kapunk színházi, film- és tévészerepeiből.
Márkus László nagyon hiányzik.