Csapody Vera nyomdokain

Karamán József, a Zala Megyei Növényvédelmi és Talajvédelmi Szolgálat igazgatója ezután gyakran bízta meg a laborügyintéző Abonyi Zsuzsannát szakírások illusztrálásával. A kultúrnövényeket, a gyomokat tudományos igényességgel jeleníti meg a növényvédelmi szolgálat országos hálózatának növényrajzolója. Ritkaságnak számító, temperával készült növényképeivel több ízben mutatkozott be kiállításokon. Legutóbb Zalaegerszegen az erdélyi Hunyadi László szobrászművésszel közös tárlaton lehetett megcsodálni védett növényekről készült sorozatát.
{p}A szolgálat irodaépületének lépcsőházában a falon Zsuzsa bekeretezett növényrajzai láthatók, szobája kicsiny műteremnek hat a sok növénnyel, a keze ügyében lévő akvarell- és temperafestékekkel, a finom szálú ecsetekkel.
A két éve megjelent szakkönyv (Petrányi-Tóth: Szántóföldi gyomcsíranövények) romániai, román nyelvű kiadásához készít újabb rajzokat, ugyanis bővített munka lesz, mert a kifejlett növények képeit is tartalmazza majd. Vagyis a termelők nemcsak csíraállapotban, hanem teljesen kifejletten is megismerhetik a gyomokat, amelyek ellen védekezni akarnak. Jó részük már készen van, s a kötegnyi akvarellpapírt lapozva kitűnik, mennyi szépséggel ruházta fel "ellenségeinket" a Teremtő. Precizitás, kiváló megfigyelőkészség, kézügyesség, fény és árnyék jó érzékelése, egyszóval tehetség tükröződik a munkáin. A képzőművészet sajátos ága ez, amelyet kevesen művelnek. Zsuzsa tanítómestere a szakma legnagyobbja, Csapody Vera, akit ugyan nem ismerhetett már, de számára ő a példakép.
{p}- Véletlenül találtam erre a hivatásra - meséli. - Mindig szerettem rajzolgatni, a készséget feltehetően édesanyámtól és anyai nagymamámtól örököltem, az iskolában rajz szakkörre jártam, de nem gondoltam rá, hogy komolyan foglalkozzam vele. A zalaegerszegi Deák Ferenc Szakközépiskola óvónői szakán tanultam, és a közeli települések, valamint a megyeszékhely óvodáiban dolgoztam. Aztán állás nélkül maradtam, és a növényvédelemnél tudtam elhelyezkedni. Amolyan mindenes lettem, kísérleteknél segítettem, adminisztrációt végeztem, mostanában meg javarészt rajzolok és festek. Tagja lettem a Dr. Ujvárosi Miklós Gyomismereti Társaságnak, és tavaly fejeztem be a kétéves gyomismereti tanfolyamot. Ezzel megnyílt előttem az a világ, amit szeretnék egyre jobban megismerni. Másodikos gimnazista lányom, ha együtt megyünk az utcán, gyakran rám szól, nézzek magam elé is, merthogy folyton a gyomnövényeket figyelem.
- Mennyit ismer közülük?
- Legalább ötszázat, és mindig a latin nevük jut eszembe először. Rendkívüli élmény volt a tanfolyam alatt megismerni az ország különböző tájainak flóráját. Nagyon sokat köszönhetek a Szent István Egyetem már nyugalmazott professzorának, Petrányi Istvánnak, akitől rengeteg segítséget, bátorítást kaptam. Első kiállításaim szervezője volt, jelenleg a gödöllői bemutatkozást intézi. Az ő csíranövényeit rajzoltam meg a két éve megjelent könyvben. Az Ujvárosi-társaságban ugyancsak számos kutatóval működöm együtt. Nemrég kaptam meg elismerésként az Arany Sziklevél-jelvényt, amit évente három személynek ítélnek oda.
{p}- Képzőművészeti tanulmányokat folytatott-e?
- Nem. Egyedül Csapody Vera munkái vezetnek, szeretem tanulmányozni Jávorka-Csapody Iconographia című művét, és igyekszem minél jobban megismerni a növényeket. Aprólékos munkát igényel a növényfestés, jó szem kell hozzá, mert nagyon fontos, hogy botanikailag minden a helyén legyen, lehetővé váljon az azonosítás.
- Van kedvenc növénye?
- Mindig az, amivel éppen dolgozom. De talán a varjúmák és az íriszek...
A falon mívesen kidolgozott fenyőgally tobozzal. Zsuzsa elárulja, talán ez a továbblépés. A neves dendrológus, Debreczy Zsolt a világ fenyőiről készíti munkáját, és rajzolócsapata van. Ez volt a "beugró". Hogy lesz-e együttműködés, még bizonytalan. Két újabb munkát kért tőle a tudós. Az aprólékos rajzok nagyon sok időt vesznek igénybe, lassan halad a feladat teljesítésével.