Éltetni kell a reményt

A tünetek jelentkezésétől a megfelelő kezelésekig közel három hónap telt el. A tiszaderzsi kisfiú édesanyja éjjel-nappal gyermeke kórházi ágya mellett ül. - Alhatnék az emeleten lévő anyaszállón is, de nem merem Balázskát egyedül hagyni. Még nem szokta meg a kórházi környezetet - suttogja az asszony, miközben óvatosan betakarja alvó kisfiát. - Hogy milyen tünetekre figyeltünk fel? - kérdez vissza tűnődve. - Egyik napról a másikra olyan erősen fájni kezdett a kisfiam jobb lába, hogy rá sem bírt állni. Szinte lesántult. Miután nem szűntek a panaszok, és a vérképe is rossz volt, az otthoni orvosunk a debreceni ortopédiai klinikára irányított. Azt hitték, hogy ízületes a gyerek, majd egy hét után tovább küldtek az immunológiára.

{p} - Mikor kerültek ide, a hematológiára? - kérdezem.- Lassan négy hete. Akkor, amikor a hasában kitapintható volt a daganat. De addigra már súlyos áttétek alakultak ki, ezért nem merték kioperálni a tumort - feleli bánatosan. - És a szövettan eredménye? - vetem közbe.- Minden a legrosszabb. Rosszindulatú daganat, annak is a legrosszabb fajtája... Hetven napig tartó, pihenőkkel megszakított kezelést kezdett el Szegedi doktor úr, a kezelőorvosunk. Ebből bő két hét telt el idáig - tudom meg az édesanyától, aki csendesen hozzáteszi. - Hetven napunk marad a reményre. Utána kiderül, lehet-e csontvelő-átültetésre menni...Elidőzök a kórterem előtti folyosón. Az asszonyra gondolok, miközben én is erőt gyűjtök. Erőt ahhoz, hogy egy újabb kis beteggel találkozzam. Előtte azonban szót váltok az egyik nővérrel. A napi tennivalókról kérdezem. Készségesen válaszol, csak a nevét nem adja.- Ezt a munkát csakis szívvel-lélekkel szabad végezni - magyarázza. - Illetve nem is munka a mienk, hanem hivatás. Tudjuk, hogy az orvosok mellett ránk, nővérekre számítanak a legjobban a kétségbeesett szülők és a gyermekek.- Miként lehet feldolgozni, ha elveszítenek egy apróságot?- Sehogy - vágja rá. - Este még itt volt, megsimogattuk, beadtuk a gyógyszerét, reggel pedig üres az ágya. Micsoda igazságtalanság ez a sorstól! - komorodik el. - De az életnek tovább kell mennie - fűzi hozzá.

{p} - Itt vannak a többiek, akikben éltetni kell a reményt...A nővérke a hangulatos, mesefigurákkal díszített társalgóban videós mesével örvendezteti meg a lábadozó gyerekeket. Van itt megannyi játék, mesekönyv, rajzfelszerelés, tévé, videó, magnó, hűtőszekrény és mikrohullámú sütő is. Nem központi pénzből, hanem alapítványi támogatásból. Pillanatok alatt befészkelik magukat a pizsamás csöppségek a parányi asztalok köré helyezett, kényelmes székekbe. Sápadt arcocskájuk, karikás szemük, bágyadt tekintetük, gyér hajacskájuk, no és a karjukból kikandikáló csövek nem hagyják feledtetni, hogy kórházban vagyunk...A társalgóból nyíló négyágyas kórteremben minden fekvőalkalmatosság foglalt. A hatéves Süveges Bianka ellenőrző csontvelővizsgálatra érkezett édesanyjával Tiszavasváriból. Kedvesek és közlékenyek. A kislány betegségére tavaly novemberben derült fény, azóta rendszeresen járnak az előírt kezelésekre.- Azon a vasárnap estén, amikor a kislányom bal hóna alatt felfedeztük a daganatot, azonnal hívtuk a háziorvost. Azt mondta, legyünk csak nyugodtak, nincs semmi gond, majd másnap jelentkezzünk vérvételre.

{p} Nyugtalanok voltunk, ezért kocsiba ültünk, és Nyíregyházára mentünk a központi kórházba. Ott röntgenre küldött az ügyeletes doktornő, csakhogy a röntgenorvos ezt felülbírálta - sorolja az anya, s elmondja azt is, azt sem érti, hogy az ottani hematológus orvos miért csak két nap múlva vizsgálta meg beteg kislányát. Végül úgy döntött a család, hogy Biankát a nyíregyházi Jósa András Kórházból, saját felelősségükre, Debrecenbe szállítják. Kiss Csongor professzor, a debreceni gyermekklinika hematológiai osztályvezetője várta őket. - Ide szerdán érkeztünk, pénteken pedig már elvégezték a szükséges csontvelővizsgálatot. Megtudtuk a diagnózist: leukémia. Csend feszül köztünk. - Szerencsére a daganat nem volt rosszindulatú, és a szövettan is negatív lett - folytatja az édesanya. - Azon a hétfőn már el is kezdődött az infúziós kezelés. Mindez egy hét leforgása alatt történt. - Most mi a helyzet, hogy van Bianka? - kérdezem.- Nekünk ez a mostani az utolsó kezeléssorozatunk. Ha mindent rendben találnak a csontvelővizsgálaton, másfél évig csak fenntartó kezelésre kell járnunk. A leukémiás betegeket öt év után nyilvánítják gyógyultnak. Nagyon hosszú idő... - tűnődik Bianka édesanyja. A kislány fényképeket tart elém. Fotók a betegség előtti nyárról, amikor még vállig érő haja volt.

{p} A kemoterápiás kezelések előtt viszont, tudván, hogy az erős készítmények hatására kihullik a kislány haja, fiúsra vágatták a szőke hajzuhatagot. Bianka ezzel is megbarátkozott. A gyógyulás reményében mindennel. A szomszédos kiságyban egy húsz hónapos baba üldögél. Édesanyja szerint a hasa miatt háborog. Berkó Georgina ugyanis imád enni, csakhogy a gyógyszerek mellékhatása miatt majdnem mindent kihány. A kunhegyesi kislányt két hónapja kezelik a debreceni hematológián. Édesanyja éjjel-nappal mellette van. Amikor a betegség előzményeiről kérdezem, csak legyint.- Hosszú történet - feleli kesernyésen az anya. - Gina hat hétig folyamatosan beteg volt. Kezdetben légúti panaszai voltak, aztán mandulagyulladás. Egyik nap lázas volt, aztán semmi. Hat hét alatt hatféle antibiotikumot kapott.- Közben kórházban is kezelték? - kérdezem.- Tíz napot töltöttünk a karcagi kórházban, ott derült ki, hogy krónikus kétoldali arcüreggyulladásban szenved. A gócpontot viszont nem találták. Itt már vénásan kapta az antibiotikumot. Ekkor már a vérképe sem volt jó. Majd amikor el akartuk hozni Karcagról ide Debrecenbe, a főorvosnő közölte, "szakmailag" nem adható ki a gyerek.

{p} - Mégis, mivel biztatták? - tudakolom tovább.- Semmivel - vágja rá sírva. Erre Gina is felkapja a fejét. A rácsos kiságyból édesanyja felé nyújtja csöppnyi karját. Ő is sír. Anyukája ölbe veszi, szorosan ölelik egymást.- Kérdeztem a karcagi kórházban az orvostól - folytatja erejét összeszedve a fiatal nő -, súlyos-e a betegség? Azt felelte, igen. Kérdeztem, megmarad Gina? Azt válaszolta, nem tudja garantálni. Két hónap kálvária után itt, Debrecenben lett bizonyos, hogy leukémiában szenved...Ebédidő van. Szegedi István hematológus osztályvezető orvossal az emeleti, barátságos, tizenkét anya befogadására alkalmas szálló társalgójában beszélgetünk. Velünk van Kiss Csongor professzor is.- Nagyon fontos, hogy a körzeti gyermekorvos rutinvizsgálata mindig mindenre kiterjedjen. A daganatokat a has gondos tapintásával sokszor idejében fel lehet fedezni. A korán felismert tumoros betegségek esetében jobbak a gyógyulási esélyek, bár az is igaz, hogy léteznek olyan alattomos daganatos betegségek, amelyeket roppant nehéz idejekorán felfedezni - mondja a professzor.

{p} A szakemberek Magyarországon évente háromszáz új daganatos beteg gyermekkel találkoznak, ebből a debreceni Gyermekklinikára 25-30 ilyen beteg érkezik. Csak ritkán fordul elő, hogy nem kellő időben jutnak el a klinikára. Többnyire az az oka, hogy a szülők, és a háziorvosok olykor gondolni sem mernek a súlyos kórra.Szegedi István osztályvezető orvoshoz fordulok, aki érdeklődésemre leszögezi, ma már minden betegnek és a közvetlen hozzátartozónak joga van pontos felvilágosítást kapni a betegségéről, a gyógyítás módjáról, üteméről.Elmondja még a daganatos betegségek és a vérképző szervi betegségek, a leukémia, leggyakrabban 3-6 éves korban jelennek meg. Enyhe tumorok főként serdülőkorban jelentkezhetnek. A gyermekkori daganatos betegségek hetven százalékával, míg az enyhébb típusú leukémiáknak a 95-98 százalékával képesek eséllyel felvenni a harcot a szakemberek.