Halászlé lesz belőle

Mesélik, hogy alkotóképessége csúcsán Rákosi Mátyás eljátszott a kósza ötlettel: lecsapolja a Balatont, és búzatengert hullámoztat majd a kékeszöld víztükör helyén. Szerencsénkre nem tette meg, így megmaradt nekünk a magyar tenger afféle rituális zarándokhelynek.
Nincs olyan család, amelynek a fényképalbumában ne lenne legalább egy felvétel a gyerekről, amint a Mókus őrs zászlaja alatt menetel Zánkán; a szülőkről, amint boldogan integetnek a Beloiannisz fedélzetéről; a mamáról, ahogyan a vállalati üdülő kertjében fejti a zöldborsót. A Balaton része lett személyes történelmünknek, hozzá mérhettük létünk napi értékét: melyik évben hány napot tölthettünk a vízparton, eközben naponta hány fagylaltot, sört, lángost engedhettünk meg magunknak?
{p}Később a kapitalizmus előszobája lett a tópart. Ott már lehetett márkával, dollárral fizetni (és a legősibb szakma művelőit is megtűrték, miközben másutt közveszélyes munkakerülőként hajkurászta a lányokat a "yard"). A hatósági árak helyett a kereslet-kínálat piacgazdasági törvénye lőtte be a dinnye, lángos, sült hal napi árfolyamát. Amikor először végigvezettek a Club Tihany szigorúan exkluzív, nem titkoltan külföldi vendégeknek épült üdülőparadicsomán, gyorsan elszaladtam a pártüdülőhöz, hogy megbizonyosodjam róla, nem álmodom-e az egészet.
Volt idő, amikor a Balaton zavartalan működését az állam garantálta. Május első napjaiban megtartotta a turisztikai legfőbb illetékes a sajtótájékoztatóját, ahol bejelentette, a szezon május 10-től augusztus 20-ig tart - és ezzel az idény ki lett kiáltva. A legügyesebb nyugdíjasok már lobogtatták az előidényre szóló beutalót, majd folyamatosan sorra került az egész ország. Az alkotmány ünnepén valóban hazautazott az utolsó turnus is.
Hogy miért nem töltöttük külföldön a nyarat ez idő tájt? Ne feledjük, azt a kort éltük, amikor Fehér Klára Majdnem a Lomnici-csúcsig című útirajza volt a legmerészebb kalandregény...
A Balatonnak nem tett jót a rendszerváltás. A hazai vendégek elszéledtek szerte a nagyvilágba a "last minute"-utak igézetében, a külföldiek pedig rájöttek, az árainkból bizony erősen hiányzik az állami dotáció. Nincsenek szakszervezeti beutalók, a vállalati üdülőket pedig szétprivatizálták. Ráadásul pusztultak a halak, a vízszint csökkent - valaminő vendégriasztó anomáliával mindig előálltak a Balaton rovására. Most, amikor minden a legnagyobb rendben lenne a vízzel, a vendég fogyott el.
{p}Fekete Barna, Balatonvilágos polgármestere szerint mindig is túl nagy hangsúlyt kapott, ha valami gond volt a tó vizével. Legutóbb azt lihegték túl, hogy fogy a Balaton vize. Korábban az volt a baj, hogy a déli oldalon nincs lídós partszakasz, most meg az okozott riadalmat, hogy a gyerek négykézláb szaladhatott a vízig kétszáz métert. Annyi homokvárat építhetett, amennyit talán életében nem fog. Most a vízszint normálisnak mondható, a tisztaság pedig kifogástalan, a vízpótlás azonban csak "fentről" oldható meg: februárban a tihanyi apátságban rendeztek egy környezetvédelmi konferenciát, ahol szóba került a vízszint csökkenése is. Kiderült, hogy jól választották meg a helyszínt, a perjel úr tud a megállítására legtöbbet tenni, amennyiben közbenjár az égieknél. A Balatont számos fenékforrás is táplálja, viszont sok vizet elnyelnek az egykori bauxitbányák.
A legszebb fekvésű községháza elől lenézve egy vízkiemelő művet fedeztünk fel. A polgármester megnyugtatott, hogy valamikor kétezer hektár öntözését látta el a szivatytyútelep, ma azonban csak tízszázalékos kapacitással üzemel. Június közepén a vendégeket kerestük, de egyetlen árva pecás gubbasztott a vízparton. Fekete Barna szerint a vendéghiány a rossz kampánynak is köszönhető. Szerinte lesz igazi szezon, csak éppen rövid, mivel a német iskolákban júliusban kezdődik a vakáció. Ámbár sokáig nem lehet erőltetni a német vonalat, el kellene menni piackutatásra Szlovákiába, Csehországba, Lengyelországba, csak hát úgy látszik, hogy a televíziókban a horvátok felé húzó alkalmazottak ülnek. Egyébként pedig pénz kellene fejlesztésre, hogy meg lehessen nyújtani az idényt. Egy vállalkozó lovascentrumot akart építeni Világoson, de úgy elhúzódott az engedélyezési eljárás, hogy neki meg emiatt ment el a kedve az egésztől.
{p}Az egy szem pecás, Stefanov Iván négy óra hosszat ült a vízparton, két keszeget fogott, vissza is dobta mind a kettőt. A Velencei-tótól jött át, azt mondták, a Balatonnál jobb a kapás. Nem volt jobb... A szabad strandi büfésnek még ennyi szerencséje sem volt. Az éjjel betörtek, százezer forintos tételben vittek el söröket, röviditalokat, kartonszámra a fagyasztott hekket. A tolvajok a mólón kisebbfajta fogadást rendeztek, úgy álltak tovább. A rendőrség nyomoz...
Maradjunk egy kicsit a halaknál: a Balatoni Halászati Rt., úgy tűnik, megoldotta a kétszer kettő problematikáját. Rájöttek, hogy tízszer hasznosabb, ha a halat a pecásoknak engedik kifogni a vízből, mint ha maguk hálóznak a tó közepén. Talán a Tisza-tavon sikeressé váló horgászturizmus sarkallta őket a cselekvésre, mindenesetre félmilliárd forintot igényeltek arra, hogy csónakkikötőket, horgászstégeket, szálláshelyeket, csárdákat és egyéb vendégcsalogató intézményeket telepítsenek a Balaton partjára. A halhoz bort is párosítanak - egyszóval a százéves gólem, ami a Balatoni Halászati Rt., végre megmozdul.
Nagy Jenő, a szántódi Klub söröző tulajdonosa negyven éve van a szakmában és meggyőződéssel állította, hogy ilyen rossz évük, mint az idei, még nem volt. A kompnál korábban ezrével tolongtak az emberek június közepén, a személyzet tagjai közül mindenki a fedélzeten volt, mégis sok volt a türelmetlen vendég. Ottjártunkkor négyen ebédeltek az alkalmazottak közül, egy pincér pedig minket szolgált ki. Két kompjárat között ennyi volt a forgalom, így a főnök ráért velünk társalogni. Szerinte a szélsőséges időjárás mellett mindennek az az oka, hogy a rádió, tévé azt szajkózza, mennyivel olcsóbb és mennyivel jobb a horvát tengerpart. Hát ez nem igaz! Menjen el valaki, és utána üljön le számolni. Náluk egy menü négyszáz forint, ez ötven kilométeres körzetben a legolcsóbb. A csúcsot ő 12 évvel ezelőttre tenné, amikor remek volt a forgalom, csak hát közben megszűntek a határok, megy mindenki, amerre lát. Pedig most anynyira tiszta a víz, hogy bentebb bátran lehet inni is belőle.
{p}Nagy Jenő azt állította, ő nyugodt szívvel főzne egy halászlevet a Balaton vizéből - és elsőnek szedne belőle. A víztisztaság egyébként egy hosszú és költséges folyamat eredménye. A Balaton környéki településeket csatornázták, a mezőgazdaságban a vegyszerek használatát korlátozták, így érték el, hogy a víz tisztasága megközelítette az 1960-as évek szintjét. Amikor pedig még működött a balatonfüredi hajógyár...
Vannak persze kisvállalkozók is, akik az igen szerény bevételt is megbecsülik, és a szabadságukat úgy töltik munkával, hogy a fizetséghez a Balaton közelsége a borravaló. Nagy István és felesége Békésről érkezik minden nyáron Tihanyba, a kompkikötőnél egy apró borozót üzemeltetnek. Nem sajátjuk ott semmi, bérlik az üzlethelyiséget, és albérlők a fölötte lévő szobában is. A családi "nagyüzem" Békéscsabán a sétálóutcában működik, egy mini fánksütő formájában, nyaranta viszont már tizedik alkalommal töltik a nyarat a Balcsinál.
Valójában a négy hónap pihenéssel telik a vízparton, ha pedig marad valami kis pénz, az megy az "egyszámlára". Május 15-én vonultak le az idén, az életük a hajók menetrendjétől függ. Amikor már csak három jön naponta, be kell zárni, és ez nagyjából augusztus 20-ra esik.
{p}Az évek nagyjából egyformák, a tavalyi lett volna sikeres esztendő, csak akkor meg betörtek és kirabolták a boltot. Beruházni azért nem tudtak, mert a tulajdonos mindig csak egy évre adja ki a borozót. A bevétel forintra annyi lesz az idén is, mint 1992-ben volt, csak éppen az inflációval romlik a haszon. A borozó a vitorlásokból él, ha azonban az alacsony vízszint miatt nem tudnak kikötni, annak is ők isszák meg a levét. A vendég ugyan egyre kevesebb, de azért ott lesznek a tihanyi kikötőben jövőre is, ha a Jóisten megsegíti őket.Az ember úgy érezte magát az üdülővendégekre hangszerelt települések főutcáin, mint egy színpadon, melyen felállították a díszleteket, ám a szereplők még nem léptek színre. A családi villák udvarain a műanyag székek összeborulva vették körbe az asztalt, a zsalugátereket még nem húzták fel a tulajdonosok. Az élet moccanva megy azért előre. Aki Balatonfüreden néhány évvel ezelőtt látta a görög falut, most azt tapasztalhatja, hogy néhány ablak a helyére került, talán meszelték is a falakat, aki sokáig él, talán lehet még görög a Balaton partján. Akik az idegenforgalomból élnek, zsúfolt főszezonra számítanak, amely júliusra esik majd, ezt a szobafoglalásokból prognosztizálják. Csak hát a németek rohama elmarad, most már bizonyos. Sokan a recessziót okolják ezért, mások a foci Eb-t meg az olimpiát teszik felelőssé az eltérített turistákért.
{p}Alsóörsön ültünk az állomáson, amikor befutott a tapolcai gyors. Mikó Zsolt kalauz a kedvünkért megszámolta az utasokat: a nyolc kocsiban harmincan voltak. Ez bizony a főidényben édeskevés.
Balatonfűzfőn Varjú Lajos polgármester kissé távolabb a fürdőzők nyüzsgésétől elmondja, hogy sokan vannak, akik számára a Balaton egyfajta életforma. Ők jönnek, ha esik, ha fúj, találnak maguknak elfoglaltságot, jó időben, rossz időben egyaránt. Fűzfőn egy kerékpáros-pihenőt építettek szervizzel, kölcsönzővel, ahol kismotort is lehet bérelni. Egy élelmes vállalkozó felfedezte az országos hírű uszodát, mellé megépítette a balatoni bobpályát étteremmel, panorámával, élő zenével. A teniszcentrumban kora tavasztól késő őszig pattog a labda. Nemrég épült egy vitorláskikötő - az iparáról elhíresült Fűzfő most kezd az idegenforgalomban is nevet szerezni magának. Az utak nagyon rosszak, de ez azért van, mert a vezetékek miatt rendre fel kellett törni őket. A város egyébként nagy szennyező lehetne, még szerencse, hogy a Nitrokémia már a hetvenes években elterelte a csapadékvizet is. A négyezer-háromszáz lakosú Fűzfő hátországa a Balatonnak, ő maga soha nem akart a "szagos" levegőjével, lőszergyárával turistanevezetesség lenni. Nyaranta megduplázódik a népessége, míg Alsóörsé megtízszereződik egy-egy jó idényben.
Erre a jó idényre várnak mind türelmetlenebbül a magyar tenger partján.