Karrier - nyakig olajban

Három kérdés, amelyre riporterünk megtalálta a választ, merthogy munkára jelentkezett, és "beépült" a dinamikus csapatba.
Ismeretlen gyorsétterem nyitás előtt. A fiatal konyhás a csinos felszolgálólányt ugratja, aki nem rest visszanyelvelni.
- Ha sokat jártatod a szád, véletlen megint felborítom a tálalókocsit! - hangzik a komoly fenyegetés.
- Akkor én meg felborítom a hormonháztartásodat - így a méltó válasz.
A gyorsétteremláncok temérdek fiatalt foglalkoztatnak, akik szívesen vállalnak munkát ilyen helyen. Nem szükséges semmiféle előképzettség, saját korosztályukkal dolgozhatnak együtt (álláshirdetési szakzsargon szerint fiatal, dinamikus csapatban), és ezek az éttermek általában fel vannak rá készülve, hogy rövid idő alatt betanítsák a friss munkaerőt.
Persze nem társul hatalmas jövedelemmel a hamburger- és pizzakészítés, de oda se neki: kevés ifjú képzeli el hosszú távú jövőjét az olajgőzben. Iskola mellett, a tanulás szüneteiben vagy a vakáció alatt, netán egy kényszerű félévismétléskor gyorsan kell valami melót találni, a gyorséttermek pedig úgyszólván állandóan keresnek embereket.A beilleszkedés az esetek többségében könnyű.
{p}Hogyne lenne az, amikor például a friss munkaerő kiapaszthatatlan kedélyű főnöke a Walesi bárdok - Latinovits stílusában előadott - folyamatos szavalásával próbálja lelkesebb tevékenységre ösztönözni alkalmazottait. Vagy éppen a hősünk mellett könyékig olajban pacsmagoló kolléga osztja meg vele grandiózus filmtervét, melyben a buszon bérlet nélkül utazó álarcos nindzsa füstbombával szabadul a sarkában járó ellenőrtől. Ne adj' isten, egy ismeretlen figura járkál üveges tekintettel a raktárhelyiségben, és nagyjából egyforma időközönként megismétli a következő számot: tizenhat. Az újonc délután felé veszi a bátorságot, hogy rákérdezzen a titokra, mégis mi tizenhat? Tizenhat lánnyal voltam már, vágja ki büszkén a kolléga.
Persze gyorsétteremben dolgozni nem csupa móka és kacagás, ugyanis a franchise-rendszer miatt nagyon szigorúak a követelmények az előállított termékre. Azaz, amíg valaki elé mondjuk egy hamburgert odatesznek, addig milliom szabályt kell az alkalmazottaknak követniük. Szabványok százai nehezítik a gyorsétteremben dolgozók életét: minden felhasznált nyersanyagmennyiség grammra meg van határozva, a sütő, az olaj, a víz hőfoka, még a munkacipő színe is. Minden tevékenységet meghatározott módon és meghatározott eszközzel kell elvégezni.A tisztaságot is mérhetetlen aprólékossággal kérik számon. Ha valamit különösen jól meg lehet tanulni egy gyorsétteremben, az a takarítás. Némely helyen óránként neki lehet látni. Nem véletlen az állandó készenlét: a központok változatos módszereket vonultatnak fel, hogy éttermeikben a világ minden sarkában ugyanazt a kosztot tegyék le az asztalra. Mivel egy üzleten belül általában közvetlen viszonyban van üzletvezető és dolgozó - minthogy mindketten fiatalok - komolyabb nyomást gyakorolni a szabályok érdekében központi ellenőrzéssel lehet. Ennek a tisztább fajtája az, amikor érkezik egy revizor, és bemegy a konyhába megnézni, mégis, hogy adják elő a dolgozók a főzőcskét. Erre jobban fel lehet készülni, előtte az átlagosnál is alaposabban kitakarítani, jobban figyelni rá, mit hogyan csinál az ember.
{p}Persze ettől függetlenül hibát találni majdhogynem gyerekjáték, hiszen nehéz mindent száz százalékig tökéletesen elkészíteni. Az ellenőrzés másik fajtája kevesebb stresszel jár, mert titokban történik: az úgynevezett riportercégek emberei inkognitóban kosztolnak az étteremben, és pontozzák az étel minőségét, a kiszolgálást, a placc tisztaságát. Rutinosabb dolgozók az ilyen kulináris titkosügynököket már messziről kiszúrják, és mivel az álruhások nem nézelődnek hátul, a konyhában, néhány gyors intézkedéssel a pontszám még javítható.
Különlegesség még az étteremláncok esetében, hogy - ha az átlagtól eltérően - ott képzeli el a jövőjét egy ifjú titán, relatíve fiatalon lehet belőle akár üzletvezető is. A rendszer lehetőséget biztosít arra, hogy egy érettségivel és néhány, a központ által rendelkezésre bocsátott tanfolyam elvégzése után gyorsan emelkedjen a ranglétrán. Az előmenetel viszont megnövekedett felelősséget von maga után, amibe beletartozik a vezetőkkel egykorú vagy csak pár évvel fiatalabb, a munkát olykor lazán felfogó kollégák betanítása, irányítása, esetleg fegyelmezése. A szigorú minőségi követelményeket ugyanis a gyorsétteremben úgy kell betartatni, hogy a munkaerő havi-kéthavi rendszerességgel cserélődik. Mire valaki éppen megtanulná a rá kiosztott feladatot szabályosan és gyorsan elvégezni, véget ér a vakáció, vagy az illető kevésbé olaj közeli munkát talál magának. Az ebből adódó problémákat azzal próbálják kivédeni, hogy minden üzletben van egy tapasztalt stáb, amelynek tagjai nem sietik el a távozást, és gyorsan képesek betanítani az újoncokat. Persze sosincs biztosíték arra, hogy ők nem pattannak meg egyszer, ilyenkor aztán az üzletvezető maga is csatasorba áll - újra -, és felgyűrt ingujjal dolgozik a többiekkel, amíg el nem múlik az a veszély, hogy az új kollégák tapasztalatlansága miatt elúszik a fiatal, dinamikus csapat.
Gyorsétteremben dolgozni tehát vidám foglalkozás, bár nem fenékig tejfel. Talán iskola mellett vagy szünetben a legjobb: a fizetésből nem lesz egyhamar háza az embernek, de alapvetően tisztességesen bánnak vele, bejelentik akár egy hónapra is. Alkalmazkodtak ahhoz a körülményhez, hogy sokszor kell tapasztalatlan dolgozókkal boldogulniuk. Sokan itt tudják meg először, milyen egyáltalán nekifeküdni a munkának. A helyzet akkor válik kicsit komorabbá, amikor nem látszik a vége. Mert persze szép ez ifjúkori kalandnak. De az benne a legjobb, ha az ember tudja, hogy nem gázol majd nyakig olajban örökkön-örökké.