Pihenj, oszolj!

Ez a szervezeti forma biztosan jobban beleillik egy liberális világképbe, ezért is szorgalmazták hazai "szabad madarasaink". Biztos, hogy drágább lesz, ám ettől még működhet jól. Ami a dolog katonapolitikai oldalát illeti, tartalékos honvédi minőségemben úgy látom, a katonai tömbök ernyője alatt illúzió lenne egy ütőképes, önálló hadseregről ábrándozni. A NATO-hoz való csatlakozáskor erről is döntöttünk.Szívem mélyén azért sajnálom a sereg elenyészését, hiszen férfivá válásunk korszaka fűződik hozzá. Az én időmben a szolgálat három esztendő volt, később kettőre csökkent, míg el nem jutottunk oda, hogy a bevonuláskor egy szerelembe esett fiút leszereléskor akár újdonsült apaként köszönthettek otthon. Ez a kilenc hónap biztosan már semmire nem volt elég, legalábbis annak begyakorlására semmiképp nem, hogy a nagyoroszi laktanya előtt máig őrködő 37 milliméteres könnyű légvédelmi ágyúval egy raj a leszerelés előtti lövészeten eltalálja a célzsákot. Ahogy elnézem a hirdetéseket, a laktanyákba takarítónőket keresnek meg őrző-védőket, a benne lakók elbúcsúzhatnak a "fókától", a közkedvelt felmosórongytól, mellyel olyan jóízűeket "sakkoztunk" a kockaköves folyosókon.

{p} Nem lesz többé őrszolgálat, megszűnnek azok az őrhelyek, ahol torkunkban dobogó szívvel vártuk az "imperialista ügynököket". A folklórból eltűnnek a katonanóták, melyeket megfeszített nyakkal fújtunk idehaza az ötödik fröccs után. Nem volt nagy öröm katonának lenni, a Jánoshalmán eltöltött időt soha nem téveszteném össze a lillafüredi Palota Szálló hétvégi wellnessprogramjával. De azért utólag csak "kimazsoláztuk" az angyalbőrben lehúzott, parttalan időből azokat a poénokat, melyeken máig felröhögünk, ha egy-egy katonacimboránkkal hoz össze a jó sorsunk. Az ember azt is érezte ott legbelül, hogy végső soron a hazát szolgálja, márpedig az Alkotmányban írva vagyon, hogy a haza fegyveres védelme minden magyar állampolgár szent kötelessége. Kutya rossz volt a koránkelés, csipás szemmel ledübörögni a lépcsőn a reggeli tornára, mint valami megvadult gnúcsapat. De soha olyan egészséges és strapabíró nem voltam, mint akkor. És már soha olyan jól nem fog esni a babgulyás meg a rizses hús!A fiatalok persze örülnek, egy kínos kötelességgel kevesebb marad. A szülők viszont tudják, hogy valami fontos kimarad a csemetéjük életéből, amitől rendszeretőbbé, szófogadóbbá, kitartóbbá, egyszóval férfiasabbá válhatnának. A törvénytiszteletet, az utasítások végrehajtását, a mindennapi fegyelmet már nem az őrmester fogja számon kérni, azt bizony a szülőnek kell(ene) majd megtennie. Hát akkor, fiúk, pihenj, oszolj! Jönnek azok a "profik", akik nem harminc forint havi zsoldért, hat doboz cigiért és egy mosószappanért verik majd a vigyázzmenetet. Ha egyáltalán kell még vigyázzmenet.