Rajonghatunk otthon is?

És ha megszereztem a relikviát, gyakorlatilag hónapokon át képes voltam szerelmetes mámorba süppedve bámulni. Igaz, akkoriban még kézzel írtuk le a dalszövegeket a magnóról (nagyon klassz angol-magyar helyesírással), és annak is olyan pad alatti értéke volt, mint ma egy euró alapú befektetésnek.Ehhez képest hazajön a nagykamasz, leül a gép elé - miután engem onnan üvöltve elrugdalt -, és kimeredt szemmel, mozdulatlanul rajong. Nem csápol, nem ordít, nem lökdösődik, még csak nem is vihog: szoborrá merevedve űzi a rajongás amúgy tevőleges műfaját. Néha kattint kettőt, aztán ismét kimerevedik a kép. Néztem, mit néz. Mondjuk, nem volt érdemes, de tanulságos feltétlenül volt. A www.zawar.hu/britney oldal elég kecsegtető volna, ha tartalmazna a beköszönő szövegen kívül bármit is. Az ígéretes lendület megtörik néhány jól bevált klisén - azért reménykedjünk, hogy gyermekeink előbb-utóbb áteveznek ide tevőlegesen a www.freeweb.hu/britneyfan site helyett, ami azért első ránézésre is több mint vérfagyasztó. Már a felvezető szöveg is hihetetlen szellemi magasságokat súrol a minap Budapesten koncertező tinibálványról: "Azt hiszem, nem kell részleteznem, hogy kiről is szól ez az oldal.

{p} Szerintem már mindenki ismeri ezt a nevet a TV-ből, Rádióból stb... Aki mégsem hallott volna még róla, annak elárulom: BRITNEY SPEARS EGY SZENZÁCIÓS ÉNEKESNŐ, aki bár csak 18 éves, de dalaival már többször vezette kívánság ill. eladási listákat."Mondjuk, egy aggódó szülő csak csöndben tud reménykedni, hogy gyermekei tán túl sokáig nem vesznek komolyan olyan emberszabásút, akinek a kedvenc étele a hot dog és a fagyi, itala az édes jeges tea és a Sprite, továbbá kedvenc színe a világoskék, és akiről megtudhatják, hogy matekóra helyett, "mikor már elég idősnek számított, a 11 éves Brit kapott egy kívánatos szerepet a Mickey Mouse Clubban". Csak reméljük, hogy nem kérnek pénzt sem Spears-koncertre, sem egy rövid repülőútra, autogramot szerezni. Autogramot kérni egyébként ma már a világ legegyszerűbb dolga. Az ember beírja a címsorba www.geocities.com/johndohhollywoodoutsider -, és máris gyűjtheti az autogramot ezerrel, ami ugyan kísértetiesen hasonlít a Bélyeget gyűjtöttem... című örökzöld svéd gyermekvers eszmei mondanivalójára, mindazonáltal talán nem tartozik az intellektuális csúcsok döngetéséhez megszerezni a félanalfabéta kvázisztárok firkantásait.

{p} Vessenek a feldühödött tizenévesek elé: én már nem is akarom tudni, ki az a ... Nem, mégsem vagyok ennyire bátor.Közel hasonlóan kimagasló kultúrtörténeti jelentőségűnek ítélném elsőre a sztárgyerekek névlistáját is - ők a www.celebnames.8m.com címen lelhetők meg -, avagy a hírességek elérhetőségét (www.stararchive.com), utóbbival talán pici bibi, hogy fizetős a szolgáltatás, a kamasz gyerek viszont figyelmetlen, és mindenhol megadja nemcsak az e-mail-címét, de még a lakóhelyét is, így aztán ne csodálkozzunk, ha betoppan Alec Balwin mondván, kezit csókolom, meghoztam az autogramot, hova tegyem, és készpénzt kérek. Én, mondjuk, próbáltam rávenni a gyerekeket, hogy ha már rendelünk, akkor prezentálják nekem tálcán Sean Conneryt (www.geocities.com/Hollywood/Academy/3076) vagy Mel Gibsont (www.melgibson.com), végül kiegyeztünk Hugh Grantben. Nekik tán kissé túlkoros, de majd én elleszek vele napközben.Nos, ezen a nyomon haladva már teljesen önállóan eljutottam a www.hughgrant.lap.hu oldalra, ahol elborzadva kellett azzal szembesülnöm, hogy rajongásommal mintha nem volnék teljesen magányos ezen a földön.

{p} A hihetetlen mennyiségű és nyilván végtelenül informatív link közül egyelőre csak a Hugh Grant pasikat vesz című keltette fel aggódó figyelmemet: szerencsére az oldal semmilyen formában nem volt elérhető, így megmaradhattam annál a tényszerű közlésnél, hogy "Ő" meggyűlölte a munkáját, és visszavonulna (volnának ötleteim...), továbbá az ülve rajongást gyakorolhattam magam is a gyerekeimtől szigorúan eltiltott www.mellesleg.hu/noimagazin/sztar oldalon (hmmmmm).Végül is, ha az embernek végképp nincs más dolga, elmolyolgathat fél hónapokat, csapongva az avitt, a kissé időtálló és a ma született sztárok között, ám már most felhívom a számítástechnika iránt minálunk nagyságrendekkel jobban elkötelezett ifjú generáció figyelmét, hogy a különböző sztárhonlapokról átlagosan két és fél percenként érkezik valami idióta reklám, hárompercenként tizenöt vírus, továbbá kutatásomat követően elárasztottak a kéretlen reklámlevelek (de legalább volt köztük egy Hugh Grant-es is). Egyébként érdemes egyszer visszatérni a kéretlen reklámlevelek irodalmi magaslataira is.Mindazonáltal haszna van a külföldi sztárocskák iránti virtuális rajongásnak: az ember bázisangolja ugrásszerűen fejlődik, már-már eléri egy harmadikos gyerek szintjét, és "fluent" angolsággal tudja megválaszolni azt a kérdést, vajon milyen típusú bankkártyával óhajtja rendezni a számláját (account). Ez lenne az összes hozadék?