Szarkák a lagziban
Örök hűséget esküdött egymásnak két fiatal Kisvárdán. A szülők nem voltak jómódúak, a lakodalmat egy iskola napközis ebédlőjében tartották. A konyha gőzüstjeibe került a számos szárnyas jószág, tyúkhúsleves csigatésztával, birkapörkölt, rétes várta a széles rokonságot, érkeztek is szép számmal.
De ami a legfontosabb, nem üres kézzel. Étkészletek, háztartási gépek, pohárgarnitúrák, ágyneműk kerültek elő a csomagtartókból. Az örömszülők fejben kasszát csináltak, és megnyugodva konstatálták, hogy a befektetés - a menyasszonytánc várható forintjaival egyetemben - kamatostul megtérül. Így van ez, amióta világ a világ, az ország keleti végén. Koccantak a poharak, csörögtek az evőeszközök, majd a cigányzenekar vette át a jó hangulat megteremtésének nemes feladatát. Rég látott rokonok perdültek táncra egymással. A hangulat akkor hágott a tetőfokára, amikor az ara, immár ifjú asszonyként, kézről kézre járt. Előzetesen persze röppenő bankókkal váltották meg a táncot a vendégek. A nászútra készülő fiatalok költségét legtöbbször kitáncolják a meghívottak, van, amikor még a takarékba is jut... Amikor szálingózni kezdtek hazafelé a rokonok, komoly fogadalmakat tettek egymásnak, hogy ezentúl aztán, isten bizony, gyakrabban találkoznak.
{p} Az ifjú emberpár ekkor indult számba venni, hogy mivel is kezdik az új életet. Nem kis megdöbbenésükre az osztálytermet, amelybe az adományokat hordták, nyitva találták. Miközben cincogott a hegedű, brummogott a bőgő, egy jól szervezett tolvajbanda kirámolta az életkezdést könnyítő értékeket. A számos konyhai alkalmatosság mellett lába kelt a "kereszték" tévéjének, a nagybácsi hifitornyának, de még a tanító úr hintaszékét is meglovasították. Nem volt horror, vér sem folyt, de ha vannak a gazemberségnek fokozatai, ezt az esetet a legnagyobb aljasságok közé sorolhatjuk.
