Tibusz latinban (is) a legjobb

Tavaly, ötvenedik születésnapja alkalmából emlékezetes koncertet adott, amelyről DVD is készült. Szűcs Antal Gáborral alkotott latin duója pedig olyan hatalmas sikert aratott, hogy első albumuk platinalemez lett. Az ünneplésben már csak a hab a tortán, hogy Tibusz másik kedvenc zenekara, a Magyar Atom idén tízesztendős, és ezt az évfordulót június 19-én a Budai Parkszínpadon teszik emlékezetessé egy remeknek ígérkező bulival.
- Miért nem hallani mostanában a Tátrai Bandről?
- A Tátrai Band megszűnt, mert szép lassan elfáradtunk. Egy évtizeden át a csúcson voltunk, minden évben kiadtunk egy lemezt, talán túl sokat is. Először Charlie érezte úgy, hogy elég, aztán ez az érzés átterjedt az együttes többi tagjára is. Biztosan összeállunk majd valamikor egy koncert erejéig, de egyelőre senki sem vágyik ilyesmire.
{p}- Az ismert stílusú zenét hol tudod tovább folytatni?
- Soha nem csinálom ugyanazt a zenét, mert a sikert nem az gerjeszti. Az nálam úgy alalkul ki, hogy a lélek meg a test valami újat akar alkotni. Így voltam a Tátrai Band után a Boom Boom együttessel, amely elképesztően jól szerepelt. A Magyar Atom is nagyon sikeres, pedig egészen más zenét játszunk, mint a Tátrai Bandben. Tulajdonképpen szabadidő-zenekar a miénk, akkor lépünk fel, amikor mindenki ráér, és Jimmy Hendrix-nóták, blues és rhytm and blues számok hangzanak el koncertjeinken. A latint négy éve csináljuk Totyával, ez megint teljesen más zene, és fantasztikus sikereink vannak. Tavaly tavasszal a Budapest Kongresszusi Központban a Mendelssohn Kamarazenekarral és flamencotáncosokkal léptünk fel, zsúfolásig megtelt a nézőtér, s a közönség nagy lelkesedéssel fogadta az egyedülálló előadást.
- A latin divathullámot lovagoltátok meg?
- Nem éppen, mert a latin zene nyolc-tíz évvel ezelőtt volt nagy divat Nyugat-Európában. Mi egyszerűen csak szeretjük ezt a zenét, és megpróbálunk olyant produkálni, amit a közönség is kedvel, de úgy, hogy igényes legyen. Nem szeretném, ha nagyképűen hangzana a hasonlat: például Mozart a maga idejében a leggyönyörűségesebb slágerzenét játszotta, mindenki szerette, és fennmaradt évszázadokon át. Szerintem a zenészeknek most is erre kellene törekedniük, mert a zene nem az övéké, hanem a közönségé.
- Mi volt neked eddig a legnagyobb siker?
- Például az a nap, amikor az első latin albumunkért átvettük a platinalemezt, és eljöttek ünnepelni a barátaink, az újságíró ismerőseink. Ez óriási megtiszteltetés a közönségünk részéről a mai világban, amikor sokan másolják a CD-ket.
{p}- Lesz harmadik latin zenés lemez?
- Eddig nagyon sokat koncerteztünk, és nem volt időnk dalok komponálására. De már hozzákezdtünk az új nóták szerzéséhez. Nem lesz egyszerű a dolgunk, mert tavaly zeneszerzői eMeRTon-díjat kaptunk, ami rangos elismerésnek számít, hiszen én nem végeztem zeneszerzői iskolát. Victor Máté a díjat azzal indokolta, hogy olyan hangszeres zenét csinálunk, amely a széles néprétegekhez jut el, és ez manapság ritkaság.
- Nem fordult meg a fejedben, hogy szólólemezt is készíts?
- Minden zenekarban én vagyok a szólógitáros. Egyébként csináltam már két szólólemezt Pálvölgyi Gézával, s azt a lágy, kellemes zenét is sokan nagyon kedvelték.- Miért éppen a gitár a hangszered?- Ez a szerelem általános iskolás koromtól tart. Angyalföldi proligyerekként állandóan hallgattam a rádiót, a gitárzenét játszó Shadows, Rangers és Szputnyik különösen tetszett. Attól kezdve megszállott gitáros vagyok.