Az unió nem kér a dögkutakból

Ez pedig az állati fehérje feldolgozása. Szolnokon úgy harminc évvel ezelőtt egy-egy balszerencsés szélfuvallat során a léghuzatba eső házak ablakait pánikszerűen csukták be az ott lakók, mondván: "Üzent a kutyagyár!" A kéményekre a filterek felszerelését követelték az állampolgárok, aztán amikor felkerültek a szűrők, kiderült, csodát azok sem műveltek, az egész technológiai folyamatot kellett megváltoztatni ahhoz, hogy a bűz eltűnjön egy-egy település fölül. Ma már nem üzennek a "kutyagyárak", ámbár a szakma telephelyeit nem lehet összetéveszteni egy parfümériával. A közelmúltban Debrecen határában, Bánkon adtak át egy korszerű létesítményt, mellyel kibővítették a meglévő gyárat. Hogy miért volt rá szükség? 

{p} Hazánkban évente 350 ezer tonnányi állati hulladék keletkezik, kétszázezer tonnát az erre szakosodott ATEV "tüntet el" belőle. Az előírások szigorodnak, különösen nagy traumát okozott a fertőző szivacsos agyvelőgyulladás megjelenése, melyet ugyan hazánk "megúszott", egyetlen fertőzött szarvasmarhát sem találtak, mégis rigorózusan meg kellett szigorítani az állati hulladékok kezelésének rendjét, különösen a kérődző, vágott patások tetemeinél. "Ők" külön kategóriát kaptak: 1-es veszélyességű hulladékként kell megsemmisíteni az ilyen állatok tetemeit, ez pedig zárt konténerben való szállítást, lisztté való "átlényegülést", végül égetést jelent. A második osztályba sorolt hulladékok a vágóhídi melléktermékek, a harmadik osztályba pedig azok a hulladékok sorolódtak, melyek komposztként újrahasznosíthatók. A riadalom oly nagy volt - joggal -, hogy egy 1991-es rendelet előírta: a gyűjtést, szállítást, megsemmisítést úgy kell végezni, hogy a három kategória egymással nem érintkezhet. Ez érthetően tovább drágította a technológiai folyamatot.

{p} Magyarországon mindig szigorúbbak voltak az állat-egészségügyi előírások, mint Európa többi részén, ennek is köszönhető, hogy elkerült bennünket a szivacsos agyvelőgyulladás. Az uniós csatlakozás még így is hozott tennivalót bőven. Feladatként szabták mindjárt a kisebb települések határában lévő dögkutak bezárását, melynek a határideje 2005 vége, ezáltal pedig újabb ötvenezer tonnányi, feldolgozásra váró állati fehérje kerül az ATEV telepeire. A bánki telep bővítése is a szelektív begyűjtést és feldolgozást szolgálja, ám amint Benedek Fülöp, az agrártárca közigazgatási államtitkára elmondta, még tíz hasonlóra van szükség a feladatok megoldásához. Magyarország az állati termékek feldolgozása terén 2006-ig kapott türelmi időt az uniótól, a szükséges négymilliárd forintot részben saját zsebből, részben pedig az uniós pályázatokból állják. Az 1-es veszélyességi kategória elsőséget kapott, ezért is kezdték a fejlesztést Bánkkal. A 370 milliós bővítésből megteremtődik a régió - Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye - gyűjtőhelye. Mi lesz a dögkutakkal? Rájuk nincs szükség az unióban. Helyettük a települések hullagyűjtő kamrát építhetnek, ahol kellő hidegnek kell lenni, rendelkeznie kell fertőtlenítési lehetőséggel, és főleg biztonsággal őrizhetők legyenek a beszállított tetemek. A háromféle hulladék szelektálását ott is meg kell oldani. S kinek tiszte a megnyugtató előírások betartatása? A hatósági szerveket illetően az állat-egészségügy, az önkormányzat tisztségviselői közül a jegyző feladata, hogy egyszer s mindenkorra vége legyen a dögkutakkal kapcsolatos rémtörténeteknek. A mezőőri szolgálat felel érte, hogy környezetünk idejében mentesüljön az állattetemektől.