Balatont varázsoltak az Alföldre

Pedig Abádszalók a hatvanas évek végén nem sok jónak nézett elébe. Fejlesztését nem javasolták, a két járási székhely, Tiszafüred és Kunhegyes között csendes halálra volt ítélve. Az öreg házak ablakait bedeszkázták, és minden harmadik megroppant gerincű családi otthon málladozó falán ott lógott a tábla: "Ez a ház eladó." Könnyen Gyűrűfű lehetett volna a Tisza partján. Pedig a hatezres lélekszámú község amúgy szép volt: utcáit a porcfű nőtte be, a keskeny járdák mentén gömbakácok sorakoztak. A kiskertekben jobbára idős asszonyok gereblyézték a hagymaföldet, mindenki köszönt mindenkinek, hiszen az idegen olyan ritka volt errefelé, mint a fehér holló, miatta az üdvözlés dolgában nem lett volna érdemes kivételt tenni. Aztán a vízügyi berkekben megszületett egy tanulmány, amely meglehetősen nagy riadalmat keltett. Az a hír járta, hogy "a Kárpátok Géniusza", a román Ceausescu tározókba fogja a Tisza vizét, és hozzánk csak annyi jut majd el, amennyi egy vízcsapból kifolyik. Készültek hát a tanulmánytervek a Tisza-II.,Tisza-III., Tisza-IV. és a Tisza-V. megépítéséről is (a Tisza-I. Tiszalöknél már elkészült), Kisköre és Abádszalók, a két szerepkör nélküli település pedig hirtelen felértékelődött.
{p}Abádszalókot váratlanul nagyközséggé nyilvánították, fácánleves és birkapörkölt adta az ünnepi naphoz a méltó körítést, Kilián Gyula tanácselnök pedig büszkén emelte a magasba a bekeretezett okmányt. Kiskörén KISZ-tábor létesült, melynek ifjú lakói amolyan "hiszem is, nem is" érzésekkel irtották a bokrokat a jövőbeli "Tisza-tó" fenekéről. 1973-ban kiderült, hogy a dolog halálosan komoly, ad áramot az erőmű, és a víz is ott hullámzik az Attila-öbölben.
Megindult a vállalkozók bátortalan honfoglalása. A Szolnok Megyei Vendéglátó-ipari Vállalat megépítette könnyűszerkezetes Tó vendéglőjét amolyan "több is veszett Mohácsnál" jelszóval, a lángossütők, fagylaltárusok, hurka-kolbász sütögetők, sörösök sem kockáztattak többet egy furnérborítású bódénál. Még a kemping sátortábora volt a legnépesebb, ott viszont éjjelente kétóránként egy Zetor berregése verte fel a csendet, háborította az alvók nyugalmát (az emésztőkből ekkor szippantották a "beltartalmat"). Ilyen pionírállapotok fogadták a Tisza-tó partján a rendszerváltással érkező piacgazdaságot.
Egy biztos: a fürdőzők hamarabb szavaztak bizalmat a tónak, mint a befektetők. Volt olyan hétvége, hogy húszezren keresték fel a térséget, legtöbben lubickolás és napfürdőzés céljából, ám egyre több hétvégi vendég málhájában szák és pecabot is volt. Rájöttek ugyanis, hogy a Tisza-tó nem Balaton, nem is Velencei-tó. Élő víz, melynek a halállományát nem a betelepítés szabja meg. Nyárra program kellett, hát lett: beindult az Abádszalóki nyár rendezvénysorozat Komár Lászlóval, Csonka "Picivel", Szulák Andreával, majd pedig versenyre keltek a kecsek és bájok: az Abádszalók szépe címért ma már vérre menő küzdelem folyik.
{p}Közben mi történt a községgel? Lett benzinkútja. Ez nem akármi, megmondhatja az, aki a kezdeti időkben villogó vészjelző lámpával indult Abádszalókról neki a nagyvilágnak. Vannak szállodái, panziói, éttermei, formálódik egy sétálóutca, kikötő várja a vitorlásokat, a vízparton pedig olyan bungalók sorakoznak, amilyeneket az olasz tengerparton is elfogadna bárki. A szabadtéri színpad, főleg egy-egy népes csapat koncertjén, szűknek bizonyult mind a fellépők, mind pedig a nézők számára. Ugyancsak szoronganiuk kellett a "szépeknek" is a versenyek alkalmával, most már ilyen gond nem lesz: a százhúsz négyzetméteren elfér egy néptáncegyüttes is, míg a nézőtéren ötezer fürdőző foglalhat helyet.
Felépült egy meleg vizes strand, nincs már éjjeli "Zetor-hang", van viszont infrastruktúra minden mennyiségben. A kemping sátorozói egy jókora társasági placcon találkozhatnak, barátkozhatnak, sütögethetnek, kinek mihez van kedve. Éppen "kézben van", és néhány héten belül megépül a buszmegálló, ami a falu látványossága lehet: teteje felfordított ladikot formáz, fakó színű klinkertégláival pompásan illik az öreg házak hangulatába. A remek építmény Taba Benő tervező fantáziáját dicséri.
Azért van ennek a nagy elszánásnak emberi vetülete is. Bordás Imre, a falu szülöttje vb-titkár és futballedző lehetett akkortájt, amikor a Tisza-tavi nekibuzdulás elindult. Elkerült a szervezőkészségéről közismert faluvezető Tiszaörsre tanácselnöknek, onnan hívták haza a szalókiak, immár polgármesternek, és most azzal dicsekedhetne (ha olyan fából faragták volna), hogy a megyében őt választják rendre a legnagyobb százalékaránnyal újra az önkormányzati választások során. Az önkormányzat stratégiája az előre menekülés: a pályázatokat jól megalapozottan célozzák meg, rendre el is nyerik mindegyiket; persze a "könnyen jött" pénzhez saját erő is kell, abból pedig meglehetősen kevés van. A kísértésnek azonban nem akarnak ellenállni, pályáznak, nyernek, megy hát a bevétel az új beruházásokra, a régiek felújítására; egyéb költségekre nem mindig futja.
{p}Amikor a falu pompás fürdővárossá terebélyesedik, nem lesz pénz a polgármester fizetésére - próbálja szemléltetni a folyamatot Bordás Imre. Mindegy, azért épül kerékpárút a tó körül, harcban vannak a vízparti települések a Mohosszal a horgászati jogért, rövidesen hajójárat fut be az Attila-öbölbe, vannak szakszerű vízi mentők - no és nem bizalmatlanok már a befektetők sem, túlléptek a "furnérkorszakon".
Egyszóval, aki látta az 1960-as évek Abádszalókját, az ma joggal hiheti, hogy eltévedt. Ugyanakkor a jövőben érezheti magát az, aki látja a rajzasztalon körvonalazódó négyszáz szobás szállodát a maga öt csillagjával, konferenciatermeivel, wellnesscentrumaival. Ez a többmilliárdos program lesz arra hivatva, hogy négy évszakosra nyújtsa az idegenforgalmi idényt. Jelenleg kiegyeznének a parti vendéglátók egyetlen, fürdőzésre, vízi elfoglaltságra komponált idénnyel is, ez azonban ebben az évben csak nem akar összejönni. Van hely "Zimmer Feriéknél", szabad szoba található a motelekben, panziókban is. Akik lemerészkedtek a Tisza-tóhoz, a meleg vizes strand komfortját élvezhetik, a vitorlások sem panaszkodhatnak, a pecásokra is jó idő jár - csak hát a nap szerelmeseit nem akarja kegyeibe fogadni a természet. Márpedig ők képezik a "tömeget", velük telnek meg a kempingek, az üzletek, éttermek, sörözők.Azt mondják a vízpartiak, hogy az előrejelzések szerint kábító meleg lesz mind júliusban, mind augusztusban, visszasírjuk még a hűvösebb napokat. A vendéglátók tehát abban bíznak, hogy egy nagy rohammal bepótolható az, amit a fél szezonban elvesztettek. A szobafoglalások is ezt ígérik.
Egy biztos: az egykori csendes, galambbúgásos település már messze megelőzte korát. Még akkor is, ha netán egy teljes fürdőidényt elmosna az eső.