Boldogtalan arató gazdák

Idegbaj lett az aratás - magyarázza Agárdi Róbert huszonkilenc éves tanyás gazda a nyári konyhájában, ebédelés közben.Sült csirkemellet eszik lecsós öntettel. Felesége, Mónika figyelemmel kíséri minden mozdulatát, hátha sót kér a férje, kenyeret vagy vizet.

EgyébAdonyi Sztancs János2004. 07. 23. péntek2004. 07. 23.
Boldogtalan arató gazdák

- Az a hír járja itt a kunszállási határban, hogy a jövő héten száz forinttal olcsóbb lesz a gabona mázsája - folytatja a gazda -, ezért aztán mindenki jön, hogy az övét vágjuk le, de minél sürgősebben.Agárdi Róberttel fél órával korábban ismerkedtünk meg. Egy New Holland kombájn nyergében ült, és a közúton forgolódott a hatalmas gépezettel. Megálltunk mellette, hogy megtudakoljuk, merrefelé aratnak búzát. Ebből aztán az lett, hogy meghívott az otthonába, mondván, úgyis haza akart ugrani "kajálni".Mónika traktál bennünket étellel, itallal, ahogy az egy rendes vidéki, tanyasi háznál szokás. Mi azonban inkább a férje mondandójával vagyunk elfoglalva. Elmeséli, miért nem tudta újra cserélni az ötéves kombájnját.- A SAPARD-támogatásra kacsingattam. De csak a pályázatot egymillió forintért írták volna meg. Az igazi teher persze nem ez lett volna, hanem az a tizennyolcmillió forint, aminek a kipengetésére négy évet adtak. Hát én nem őrültem meg. Eladósodni ebben a bizonytalan, kiszolgáltatott helyzetben, amilyenben a mezőgazdaság van?!

{p} Igaz, látok olyanokat, akik mernek kockáztatni. Többen nagy üvegházfejlesztésbe fogtak a környéken. Volt, aki százmilliót is beleölt, de a java részét hitelből fedezte. Ki is vannak szegények idegileg. Nem csoda. Alig nyolcvan forintért vették át az idén a paradicsomot a kereskedők, állítólag a spanyolok törték le az árat. Irdatlan veszteséget okoztak a zöldségtermelőknek.Nagyot buktak a zöldségen Agárdiék is. Nem kicsiben termelnek ők sem. Hosszú fóliasátrak övezik a házukhoz vezető utat.- Szerencsére a gabona meg a disznó kihúzza a kátyúból a szekerünket - szól bizakodón a férj. - Most két hete nagyon szép áron adtuk le a hízókat. Háromszáztíz forintot kaptunk kilójáért.- Plusz áfa - toldja meg Mónika szerényen.- Van százhúsz disznónk - folytatja a gazda -, velük etetem fel a takarmánygabonám zömét. Különben pedig az a tapasztalatom, hogy kenyérgabonát nemigen éri meg termelni, mert amikor a minősítésre kerül a sor, úgy intézik, nehogy a paraszt jól járjon.Harminc hektár saját és száz hektár bérelt földet művel Agárdi Róbert a bátyjával együtt. A kombájnnal bérmunkát is végeznek; igaz, egyre kevesebbet.

{p} A legtöbb földet ugyanis, amelyen korábban bérben arattak, ők maguk bérelték ki a gazdáktól.Tejfehér bőrű kislány szalad be a konyhába, és odakuporodik az anyja ölébe.- Az idén már iskolába megy - simítja meg a gyerek haját Mónika.- Testvéred van? - kérdezzük a leánykát.- Nincs, de szeretnénk, ha lenne még - válaszol helyette az apja. - Csak hát ez a kutya kemény világ! - sóhajt. - Látják a gazdaságot itt a tanya körül? Ebben lényegében csak ketten dolgozunk a feleségemmel. Reggel ötkor kelünk, és aztán hajrá, este tízig, tizenegyig. Nyolc éve vagyunk házasok, de soha nem voltunk nyaralni. Egy-egy lakodalom a kikapcsolódás. Nem kapunk munkást, aki a segítségünkre lenne. Volt itt ugyan román segéderő, de az megszökött.Befejezi az ebédet a gazda, nézi az órát, mennyi idő is telt el, mióta otthagyta a kombájnt.- A stressz - mondja nyomatékosan -, a stressz megeszi az embert. Nem lehet azt kifejezni, milyen érzés volt tavaly, amikor kimentem megnézni a kukoricát, és láttam, hogy teljesen tönkretette az aszály.

{p} Persze nemcsak az időjárás, szinte minden kiszámíthatatlan. Az árak, a kereslet, a kínálat.Már búcsúzunk, de még látom a gazdán, mondana valamit.- Elbeszélgettünk a múltkoriban az ismerőseimmel - szólal meg végül -, hogy nincs már ünnep a paraszti életben. Valamikor az aratás az volt. Vagy például kukoricafosztáskor olyan jókedvűen összegyűltek a népek. Ez ma már elképzelhetetlen. Valahogy elfordultak egymástól az emberek. Nincs estézés, nincs egymáshoz járás. Este mindenki beül magának, nézi a tévében a sok semmirevaló marhaságot. Bizonyos értelemben boldogabban éltünk, amikor nem volt villany.h- Mégis miféle szerzet az a kékbe játszó tollú, helyenként rozsdabarna színezetű, galamb nagyságú madár, amely kitartóan követi a zajos kombájnt?- kérdem Csitári Tibor polgármestert Bugac felsőmonostori határrészén.- Vasvarjúnak nevezi a népnyelv - válaszol a település első embere. - Rovarokkal táplálkozik. A gép felveri a tarlón a szöcskéket, sáskákat, és a madár lesből elkapja őket. Szüret van ilyenkor a gólyáknak is, némelyik egész közel megy a kombájn pörgő motollájához.

{p} A vércsék, sasok, egerésző ölyvek pedig a mozduló pocokra, hörcsögre, egérre csapnak le villámsebesen.- Az ég madarainak most jó világuk van, de elmondhatjuk ugyanezt a bugaci gazdákról is? - érdeklődünk a polgármestertől.- Az biztos, hogy a gabonatermés menynyiségével elégedettek lehetünk, de a felvásárlási ár csapnivaló. 1600-1700 forintnál nem kínálnak többet a kereskedők a takarmánygabona mázsájáért. Ugyanakkor érdemes egy pillantást vetni az érem másik oldalára. Hoszszú évek kitartó munkájával mostanra nagyjából sikerült tönkretenni, elkedvetleníteni az állattartókat. Azért nincs elfogadható ár, mert alig van állat, alig van felhasználó.- Milyen volt a termésátlag a saját földjén?- Még nem tudok pontos számot mondani, mert éppen ma kezdte el vágni a kombájn a hatvan hektár tritikálémat. Hektáronként 4-4,2 tonnával számoltam, de aligha lesz ennyi.- Egy hektár learatásáért mennyit kérnek a kombájnosok?- Tizenegyezer forint plusz áfát.- El tudja adni ezt a takarmánygabonát?- Igen, egy régi üzleti partnerem megveszi tőlem az idén is a termést.- És a kevésbé pozicionált emberek, a kisebb termelők?- Ők bizony nem nagyon tudják, mi tévők legyenek.

{p} A kereskedők által felkínált pénzre ugyanis, bármilyen kevés is, égető szükségük van. Az imént ment el itt a dűlőúton az északi földszomszédom. Tizenöt hektár tritikáléja van. Megszólítottam: "Pista, mit csinálsz a gabonáddal?" Azt válaszolta, fogalma sincs róla. Mindenesetre holnap learatják, majd leengedi a fóliájára a terményt, aztán lesz, ahogy lesz.- Önnek megéri a gabona az idén? - tudakoljuk a polgármestertől.- Nem fizetek rá. Tavaly viszont, amikor az átlagos mennyiség harmada termett, nagyon megégettem magam. Az biztos, hogy most nem térül meg a múlt évi veszteségem.- Muszáj az árakat végzetként felfogni?- Sajnos jelenleg a termelők túlságosan gyengék és szervezetlenek ahhoz, hogy alakítóan fellépjenek az ármegállapítások idején. Így fordulhat elő például az is, hogy a meggy, a cseresznye kilóját 60-70 forintért veszik át tőlük, míg ugyanezt a gyümölcsöt öt és fél euróért, vagyis 1400 forintnak megfelelő öszszegért kínálják a németországi Dachau piacán, saját szememmel láttam. h- Az Európai Unió tonnánkénti 101 eurós, azaz 25 000 forintos intervenciós gabonaárára csak azoknak érdemes ácsingózni, akiknek van elég türelmük, pénzük és tárolási kapacitásuk, hogy kivárják, amíg ránk köszönt a november, a várható kifizetések hónapja.

{p} Az intervenciós ár a búzára és az árpára vonatkozik, illetve azokra, akik nyolcvan tonna fölött termesztik ezt a két gabonafélét - meséli Szabó Imre, Bugac falugazdásza. A kisebb gazdaságok csak abban az esetben juthatnának hozzá a tekintélyes uniós summához, ha összekapaszkodnának, összeadnák a terményeiket. Bugacon a kicsik közül senki sem jelentkezett még az összefogás igényével. Hogy miért? Mindenekelőtt talán azért, mert az intervenció eléréséhez nem elég a kombájntiszta gabona. Még tovább kellene tisztítani, osztályozni, ami ugyebár pénzbe kerül. De honnan is volna két katasztrofálisan aszályos év után a kicsiknek tőkéjük? Már az is nagy szó, ha a szántást, vetést követően még futja fejtrágyára, halljuk a falugazdásztól. Tegyük hozzá: innen számolva, az 1600-1700 forintos mázsánkénti felvásárlási ár sem tűnik már olyan borzasztónak, hiszen a gazdák - ha kényszerűségből is - eleve megspórolják a gyomirtás, a növényvédelem költségeit. És azért a hektáronkénti 35 000 forintos területalapú támogatás sem kutya. Ebből nyolcezer forintot már felmarkolhattak a gazdálkodók.hFelkérezkedünk a kiskunfélegyházi határban a Petőfi Szövetkezet New Holland kombájnjára.

{p} A fülkében rádió szól, kellemes hűvös van. Szécsényi Sándor irányítja a gépet. Búzát vág.- Én már negyven éve minden nyáron aratok - mondja.- Hány éves?- Ötvenöt. Bizony, a gépesített betakarítást még a szovjet SZK kombájnokkal kezdtem. Azok embernyűvő szerkezetek voltak. Amikor leszálltunk róluk a nap végén, úgy néztünk ki, mint akik a kéményben jártak. Rengeteg port nyeltünk. Nekem lett is a tüdőmben egy lerakódás. A mostani kombájnban már csak a monoton zúgás zavaró. Arról meg nem a gép tehet, hogy amikor az előttem hullámzó sárga gabonatengerre rásüt a nap, az órákon át tartó merev, figyelő nézés miatt olyan képzetem támad, mintha tényleg víztükör lenne előttem. Ilyenkor a fáradtságtól erősen könnyezik a szemem, be is pirosodik. De azért az aratás gyönyörű, tekintélyt parancsoló munka, mindig is szerettem csinálni.- Mekkora a búza hozama?- Tegnap egy vetőmagnak való táblát vágtam, ott hetvenkét mázsa volt egy hektáron. Ilyen eredményre valamikor nagyon régről emlékszem, amikor még nem mérték szűken a műtrágyát.

{p} Persze a szövetkezet átlagos gabonahozama közel húsz mázsával kevesebb.Közben megjelenik a búzatábla szélén egy személyautó.- Ő Farkas Károly, az elnökhelyettesünk - mutat a kocsiból kiszálló emberre a kombájnos. Az elnökhelyettes aggódva kémleli az eget, merthogy éppen elkezdett csapkodni az eső.- Nem hiányozna egy zuhé, a szem nedvességtartalma így is a kritikus határon van - mondja.Beszélgetni beülünk a kocsiba, mert egyre jobban esik.- Hová viszik innen a gabonát?- A kiskunfélegyházi takarmánykeverőbe. Ott huszonkétezer forintot adnak tonnájáért, úgy, hogy mi oda szállítjuk. De ez még istenes ár. Olyan cégek, amelyek évek óta vásárolnak tőlünk étkezési és takarmánybúzát, most nem szégyelltek olyannyira nyomott árra ajánlatot tenni, hogy a csodálkozástól nem jutottam szóhoz: 1600 forinttól 2100-ig szerették volna megvenni a búzánk mázsáját. A legjobb ár, amit a szövetkezet elért, 2300 forint az A1-es minőségű búzáért.- Mekkora lett volna az elfogadható ár? - A takarmánybúzáért legalább 2300 forint mázsánként, az étkezésiért minimum 2500.

{p} Kettős kalász
Lehet-e az aratásról, termésről, az átlagok, fajlagos mutatók nyelvén szólni? Lehet, sőt kell. Egyvalamit viszont nem szabad: kizárólag a közgazdaságtan és a statisztika felől közelíteni a kérdést. Hiszen ha például a búzáról, vagyis az "élet"-ről beszélünk, akkor bizony a lélekkel is számolni kell. Nincs még egy ilyen növényünk, amellyel ennyire bensőséges kapcsolatban állnánk.Aligha véletlen, hogy annyi közmondás, szólásmondás kapcsolódik a búzához, malomhoz, őrléshez, liszthez, kenyérhez, cipóhoz, lepényhez. Hogy mindjárt az intimszférából hozzunk példát: a Nyírségben, ha az öcs olyan családból akar feleségnek lányt hozni, amely családból a bátyja már hozott, és rosszul járt vele, akkor az öcsnek ennyit szólnak: "Egy sütésből elég egy kenyér!" Vagy: ha olyan férfi rokkan meg, aki fiatalabb korában duhajul szerette a fehérnépet, rá csak annyit mondanak: "Az asszonyok vették ki belőle a sikért." Amikor valaki egy arra méltatlant valami jó helyre tesz, irigyelt pozícióba helyez, akkor felteszik a jótevőnek a kérdést: "Egeret ültetsz lisztbe?" Az alapvető hiány, hiányosság kifejezésére pedig ezt a mondatot használják: "Azon is elmúlik a kenyérsütés, ha nincs liszt."A Beregben úgy tartják, nagy szerencséje lesz annak, aki kettős kalászt talál, vagyis egy száron dupla kalászt. Ki ne szeretne egyszer beszabadulni egy olyan táblába, amelyben csupa kettős kalász ring?

Ezek is érdekelhetnek