Falura tart a városlakó

Falun élek, és mégis városban - mondhatja az a szerencsés agglomerációs lakos, aki önszántából, nem a kedvezőtlen anyagi körülmények szorításában hagyja el a város nyüzsgését. A Szeged közvetlen környékén lévő falvak lakossága folyamatosan nő, ahogy a panelből vagy a zajos, füstös belvárosból menekülni vágyó tömegek Domaszék, Sándorfalva, Bordány és a többi közeli község felé veszik az irányt. Az említett önkormányzatok mindegyikénél azt az információt kaptuk: a nagyvárosból kisebb helységekbe vándorlók két csoportra voltak oszthatók eddig, ám az ingatlanárak felzárkózásával az olcsóbb lakás miatt falura költözők száma csökken. Az eladósodott, városban megélni képtelen, de valamennyi pénzzel még rendelkező népesség már a tanyavilágban lel ideiglenes nyugalomra. Ez nem jelenti azt, hogy anyagi szempontok nem játszanak szerepet abban a döntésben, hogy az ember falura költözzön. Elsődlegesen mégis a nyugalmat, a természet közelségét, a tág terek nyújtotta szabadságérzetet, a gyerekek cseperedésében meghatározó egészséges környezetet jelölik meg az érintettek, ha költözésük okairól kérdezik őket, de természetesen az is szerepet játszik a döntésben, hogy az ingatlanok árai - bár a városhoz közeli helységekben gyorsan növekednek - még mindig körülbelül húsz százalékkal alacsonyabbak, mint Szegeden. Persze ez a várostól mért távolsággal arányosan változik. Téved azonban, aki azt gondolja, hogy mondjuk egy szegedi panellakás árából valamelyik környező faluban családi házhoz juthat. Összehasonlításképpen: Szegeden egy két és fél szobás panellakás ára hét-nyolc millió forint körül mozog. Egy régebbi építésű, két és fél szobás családi ház  - a legolcsóbbakat figyelembe véve - kilenc- és tizenhárommillió forint közötti összegbe kerül a környező településeken. Az üres telkek is - melyekből folyamatosan újakat kell kimérni - egyre drágábbak: például Domaszéken egy 1200-1400 négyzetméteres telek ára hárommillió forint. Aki szegedi lakása árából akar falura költözni, annak a távolabbi községekben kell kutakodnia, ám így elveszti a város közelségéből fakadó előnyöket. A másik anyagi jellegű probléma a megnövekedett költségekből fakad: sokan nem veszik figyelembe, hogy a rezsi, a megélhetés tulajdonképpen drágább, hiszen finanszírozni kell az utazást, és sem az élelem, sem a szolgáltatások nem olcsóbbak, sőt: a fűtésszámla jelentősen megnő a városból való távozással.
A két legfontosabb tényező, amely az agglomeráció felé hajt, a nyugalom és az olcsóbb ingatlan. A népesség vándorlásának másik oka a munkahely utáni mozgás, de ez nem jellemző motiváció falun. Az agglomerációs községekben a legnagyobb munkáltató az önkormányzat, néhány család él szolgáltatásokból, a többiek gazdálkodnak vagy ingáznak - már aki dolgozik egyáltalán. Tipikus megoldás: az inaktívvá váló szülő megy falura lakni, városi lakását a fiatalok veszik át. 
A városból kiköltözőknek az a csoportja, amelyik megőrzi szegedi munkahelyét, napi utazásra kényszerül. Autóval jó tempóban tíz-húsz percet vesz igénybe az út, a buszok munkanapokon félóránként jönnek-mennek, ám a napi egy óra utazás így is megerőltető. Ezért kárpótol talán a pihenésre alkalmas környezet, ahol az ember mindennapjait tölti. Nincs szükség ingázásra a legtöbb szolgáltatás igénybevételéhez, mert ezekhez helyben hozzá lehet jutni. Nem okoz gondot a bevásárlás, és a legtöbb - nem túlságosan specializált - termék beszerzése sem. A megkérdezettek zöme csupán arra panaszkodik, hogy olcsó nagybevásárlási lehetőség nincsen a közvetlen közelben, szupermarket-látogatóba muszáj bemenni Szegedre.
{p} A gyermekek találhatnak helyben általános iskolát, ezek az intézmények a növekvő népesség miatt jobban el vannak látva tanulókkal, tanárokkal és segédeszközökkel, mint a várostól távolabbi falvak iskolái. Középiskolai lehetőséget azonban már Szegeden talál a nebuló. A városból kiköltözőknél gyakori, hogy a gyerek marad a költözés előtti iskolában, ilyen módon - bár az oktatás elérhető közelségben van - mégis rákényszerül a hosszú utazásokra. Hogy mit nevezünk hosszúnak, természetesen tűri a vitát.
Kinn ül hát emberünk falun: de mit csináljon, ha megunja a nagy nyugalmat? Nincs könnyű helyzetben, hiszen frissen érkezettként helyben senkit nem ismer, munkahelye - ha van - Szegeden van, csakúgy, mint barátai. Ahol nem érte utol a végzet a községi mozit, ott megtekintheti - pár hét késéssel - a legújabb filmeket. A művelődési házak programkínálata forráshiány miatt rendkívül szűkös. Ha strandolni támad kedve nyáron, Szeged, Makó vagy Mórahalom felé kell vennie az irányt. A nagyobb falvakban működő diszkók népszerűek a fiatalság körében, szombat esténként a községekből ide vándorolnak a tizen-huszonévesek, sőt a városiak egy része is jobban kedveli ezeket a helyeket. A legsúlyosabb probléma az, hogy a kiköltözők - különösen a tizenévesek - továbbra is a várost érzik otthonuknak, ott keresnek maguknak programot. A falusi közösség olyan emberekkel hígul fel, akik a helyi életben nem vesznek részt, nem ott barátkoznak, nem ott keresnek kapcsolatokat. Az ingázó ember lakóhelye a teljes nyugalom szigete, ahonnan nem csupán a világ zaját, hanem sokszor a barátokat is száműzi.