Ókori világcsodák

Az ókor bűvöletében élő tudós-író nagy megjelenítőerővel, csevegő stílusban, hiteles ókori forrásokat és mai régészeti eredményeket ötvözve teremtett sajátos műfajt.
Üssük föl a kötetet az ókori világ első csodájánál, az egyiptomi piramisoknál. Közöttük is a leghatalmasabbnál: Hufu, azaz Kheopsz nagy piramisánál, amelynek építéséhez - hozzávetőleges számítások szerint - két és egynegyed millió kőkockát használtak föl. Átlagos térfogatuk jó egy köbméter, átlagos súlyuk két és fél tonna. A piramisok építése során olyan hatalmas mennyiségű kőtömeget halmoztak föl, amennyiből helyreállíthatnánk az egykori Szovjetunióban a második világháború idején megrongálódott összes lakóházat.
A világ második csodájaként számon tartott Szemirámisz függőkertjét számos legenda övezi. Különösen izgalmas a kötetben annak a megjelenítése, hogyan lesz a már-már a mesék világába utalt függőkertből a régészek kitartó munkája révén valóság, azaz hogyan igazolják a régészeti föltárások is az ókori Sztrabón által leírtakat: "A függőkert kocka alakú köveken épült bolthajtáson nyugszik; a kövek üregesek, földdel vannak megtöltve, így a legnagyobb fák is gyökeret tudnak benne ereszteni... A legfölső emelethez lépcsőzetes följárás vezet, s mellettük vízemelő gépek is vannak, amelyekkel az arra kirendeltek (rabszolgák?) a vizet folyamatosan emelik ki az Eufráteszből."
{p}A görögöknél Artemisz istennő eredetileg az állatok védelmezője volt, mégpedig mind a házi-, mind a vadállatoké. Később "hatásköre" kiszélesedett: a nedvesség és a harmat forrásává, az erdők, ligetek és szántóföldek védelmezőjévé vált. Kultusza különösen Epheszoszban virágzott. Ruházata és külseje változott ugyan az évszázadok során - ékes példájaként annak, hogyan teremti meg az ember az isteneket a maga képére és hasonlatosságára -, de mindvégig megmaradt a "szűzi istennő" és a "nagy anya" státusában. Nem véletlenül emeltek pazar templomot számára éppen Epheszoszban, a világ harmadik csodájaként.
Pheidiasz ókori szobrász olümpiai Zeusz-szobra a pogány istenek kultuszának egyik kiemelkedő emléke, egyben a negyedik ókori csoda. Már a méretei is lenyűgözőek. Egyes szerzők szerint a félemetes, erőt sugárzó, ülő alak magassága elérte a 12 métert. A szobor roppant nagy anyagi értéke is lenyűgözte a látogatót. Zeusz ruhája és haja ugyanis aranyból készült, testének födetlen részei elefántcsontból, a trónja pedig ébenfából és drágakövekkel kirakott cédrusból.
Nem mindennapi építmény volt Mauszólosz görög király műve, a halikarnasszoszi Mauszóleion sem. Gyermeke nem lévén, a király ezt hagyta az utókorra.
A csodák sorában a hatodik a rodoszi kolosszus, ez a mintegy negyven méter magas férfialak, amely izzó szénnel teli serpenyőt tartott a feje fölött, és terpeszben állt a rodoszi kikötő mintegy száz méter széles bejárata fölött.
Hasonlóan monumentális lehetett a világ hetedik csodájaként számon tartott Pharosz szigeti világítótorony, amely - Josephus Flavius zsidó történész szerint - 180 méter magas, és "fényes tűzzel háromszáz stadion távolságra jelzést ad a közeledő tengerjáróknak, hogy éjszaka is biztonságosan ideérjenek". (A háromszáz stadion 55 kilométernek felel meg.)
Az ókori világ technikai és művészettörténeti csúcsteljesítményeit bemutató, gazdagon illusztrált kötet a General Press Kiadó újdonsága.