Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Szarajevóban 1914. június 28-án egy szerb diák kioltotta az osztrák-magyar trónörökös életét. A forrpontjukra jutott világpolitikai ellentétek nyomán egy hónap elteltével, pontosan kilenc évtizeddel ezelőtt, hadüzenetek röpködtek szerteszét Európában, nyitányaként az egész földrészt lángba-vérbe borító nagy háborúnak, melynek nyoma máig ható a lelkekben.
Más tekintetben nagyon is látnoki művében (A jövő század regénye) Jókai Mór úgy álmodta meg, hogy nem valami véres csata útján, hanem egy nagyszerű ötlet segélyével vértelenül győzünk: a magyar vezér, Tatrangi eltorlaszolja a Dunát, a Duna kiönt, és a szerb hadseregnek lassan fel kell menekülnie a Telecskai-dombokra a Bácskában, ott azután körülfogva, kiéhezve megadja magát. Legtöbben hittek is ilyesféle kolosszális haditervben, de elég volt néhány hónap, hogy csalatkozzanak - mint Csáth Géza írja Emlékirataim a nagy évről című naplójában, melyet remélhetőleg hamarosan könyv formájában is viszontlátunk (a szabadkai 7 Nap hetilap közli folytatásokban).
Mennyit fordult velünk a békétlen világ kilencven év alatt?
A hegyek övezte katlanban hosszan elnyúló Miljacka-parti Szarajevóval pontosan annyit, mint Budapesttel - merthogy ugyanazon hosszúsági fokon fekszenek. Magyarország kompország volt, s ez az ómen Európában horgonyt vetve sem múlhat el teljesen fölüle, közvetítő szerepe alól nem bújhat ki. Jaj Európának, ha nincsenek közvetítői, s - miképpen egy bosnyák közmondás tartja - jaj annak a földnek, melynek Boszniája nincsen. Pedig eddig török, osztrák, magyar, szerb és horvát, mind rosszul járt vele, a "sem az égen, sem a földön" fekvő tartománnyal, amilyennek a Nobel-díjas Ivo Andric látta.
Végzete: valamiféle köldökzsinór-lét. Ma, amikor a kantonokba rendezett Bosznia-Hercegovinát a cikcakkos belső határvonallal elválasztott két társállam: a Bosnyák-Horvát Föderáció és a Szerb Köztársaság alkotja, rebesgetik, felemás szerkezetében is az arab világ, az iszlám fundamentalizmus ér el Európa testébe. Szóltak korábban, a vallás- vagy polgárháborúnak is vélt függetlenségi háborúja alatt, amelyet Európa oly kínos aggályossággal kezelt, másféle kósza hírek is: hogy Amerika teszi be ide a lábát. Vagy még korábban olyanok, hogy a nemzetiségnek nyilvánított itteni muszlimok révén a titói Jugoszlávia tör világpolitikai szerepre az el nem kötelezett országok élén.
{p}
Tito már korábban élt a hely szellemével: a vilajet régebbi (Mátyás király idejében is ilyen szerepű) központjában, Jajcéban alapozta meg, még a harcok folyamán, a második világháborúban az új szövetségi délszláv államot. Egykoron, amikor Európa akkori beteg embere, Törökország feladta Boszniát, a keletebbi-közelebbi "szeráj-vár"-ba, Szarajevóba tevődött át a régió természetes központja. S itt bukkan fel először határozottan a köldökzsinór-jelenség: Szandzsák, a Montenegro és Szerbia közötti keskeny földsáv vitt Koszovón és Macedónián át a török föld iránt (e területen később, az új Jugoszláviában Montenegro és Szerbia egyszerűen megosztoztak).
Bosnyákország új, európai köldökzsinórját Kállay Benjáminnak hívták, miután a Monarchia kapott európai megbízatást Bosznia igazgatására, s közös pénzügyminiszterként ő lett két évtizeden át, a tartomány annektálása előtt, az adminisztrátora. (A sárga állomásépületek is ezért oly ismerősek errefelé.)
{p}Belső köldökzsinórja közül a legpatinásabb a mostari Öreg híd a Neretva fölött, mely Bosznia belvidékét Hercegovinával kötötte össze, s amely a horvát-bosnyák belvillongásoknak esett áldozatul, de mára újra a régi. A szocialista elit másfelé keresett kijáratokat: Neum városával Dalmácia közepén át az Adriai-tengerre, ahol villáit építhette fel; egy modern kori "basa", Fikret Abdic révén pedig Nyugat-Boszniában, a horvát- és szerblakta szomszédos köztársaságbeli területek karéjában egy új típusú (rövid életű) kiskirályság felé.
A szarajevói merénylet kizökkentette az időt, összekuszálta a jövőt. Hitte volna-e bárki, hogy pontosan hetven évvel ezután, 1984-ben majd sport-világtalálkozó: téli olimpia színhelye lesz a város? Ezt ma, 2004-ben már maguk a szarajevóiak sem igen tudják elhinni. Mert elkövetkezett a hadüzenet nélküli háború: a Szlovénia, majd Horvátország vérzivataros kiválásával kimúló Jugoszlávia végóráiban a belső etnikai osztozkodás hisztériája következtében szerb ostromzárba került a város, és hosszú hónapokon, éveken át sínylődött javait és emberéleteit prédáló szorításban.
És ismét a köldökzsinór: egy könnyen aknatűz alá vehető folyosó kötötte össze a várost a repülőtérrel, amelyen ellátása, a hírközvetítés, emberek és csoportok kimenekítése, diplomáciai küldetések bonyolódtak a nemzetközi békefenntartó beavatkozás idején.
Végül a daytoni béke is korridort szentesített, ténylegesen függőben hagyva a Száva menti Brcko város státusát azzal, hogy az ország kebelében nem rendelte sem bosnyák-horvát, sem szerb fennhatóság alá a városkát, melyen át vezet az egyetlen út a 49 százaléknyi területet birtokló Republika Szrpszka keleti és Drinán inneni, délkeleti nyúlványa közt, s amely ugyanakkor az egyetlen északi kijárata a horvát Szlavónia és Dalmácia karéjába zárt, 51 százalékos területi részarányú Bosnyák-Horvát Föderációnak.
Ennyi baljós köldökzsinór a baljós város országán! Csak meg ne találja fojtani. Vagy meg ne fulladjon attól, hogy az utolsót is el találják vágni.
Talán ez a felismerés vezérli a szarajevóiakat, amikor gazdag nyári nemzetközi fesztivált varázsolnak a merénylet és a hadüzenet közötti hónapra, egész júliusra. (Magyar részvevője volt korábban a Kaláka, idén a Csobolyó együttes a vendég.) Igazán, ki hitte volna 1914-ben, hogy a rendezvénysorozat, a Bascarsijske noci (Éjszakák a Bascsarsiján) - hagyományosan - bécsi koncerttel kezdődik az oly sok köldökzsinórral megáldott-megvert Szarajevóban.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu