Szilvásvárad húsz éve

Ami a magyar labdarúgás számára a Wembleyben elért 6-3-as győzelem, az a négyesfogat-hajtó sportban az 1984-es szilvásváradi VII. világbajnokság. Az első öt helyen magyar versenyző végzett, a következő sorrendben: 1. Juhász László, 2. Bárdos György, 3. Bálint Mihály, 4. Bozsik József, 5. Sípos Lajos. Csak a hatodik hely jutott külföldinek, az angol Flynn-nek.

EgyébPalágyi Béla2004. 07. 23. péntek2004. 07. 23.
Szilvásvárad húsz éve

Az 1800 lakosú községbe közel százezer ember látogatott el a verseny négy napján, és aki ott töltötte az "alkotmány ünnepét", életre szóló élménnyel lett gazdagabb. Volt magyar örömünnep, holland balszerencse - az egyik esélyes, Tjeerd Velstra a stadion területén lévő hetes akadálynál, ami pedig merő formalitásnak tűnt, bakizott, lova elcsúszott, és akkor esett ki a versenyből, amikor a kocsi rúdja már-már átjutott a célon -, és volt osztrák tragédia. A maratoni hajtásban elsőként induló Georg Gschwander reggel fél nyolckor csapott a lovak közé, a kocsin ott ült az édesapja mint segédhajtó. A bécsi húsüzem-tulajdonossal a hármas és a négyes akadály között történt a baj. Az egészségügyi sátorban ügyelők kétségbeesetten látták, hogy a fékhibás fogat szinte zúdul le a meredélyről.


{p} A segédhajtó Hans Gschwander leugorva megpróbálta visszafogni a kocsit, aztán, amikor megpróbált felugrani, a fellépő helyett a küllők közé lépett. Hiába kapott azonnali segítséget, hiába repült vele a rendőrségi helikopter az egri kórházba, majd vitte rohammentő Ferihegyre, onnan repülőgép Bécsbe, a traumatológiai intézet világhírű osztrák orvosai sem tudtak segíteni rajta, a lábát amputálni kellett. A verseny e szomorú közjáték ellenére is ment tovább, a tíz-tíz perces különb-séggel érkező Bálint Mihály és Juhász László már csak az út szélén baktató fogatot látták. No, meg az akadályokat maguk előtt... A későbbi világ-bajnok, Juhász László nem haj-szolta a lovait a terepen. Azon gondolkodott, hogy a verseny Bárdosnak áll, hiszen a pálya a lipicaiaknak lett kitalálva, ráadásul a díjhajtásban is szerzett kilenc pont előnyt. Velstrától tartott, Duentől is, bár az utóbbi maratoni hajtásába belekalkulált egy "gikszert", ami be is jött. Úgyhogy a bronzérmet célozgatta fogatával a bugaci hajtó. A négyes akadálynál volt egy kis fennakadása, de Bárdos is megtorpant egyszer. Számára a kettes akadálynál volt egy könnyebb, ám hosszabb út, valamint egy rizikósabb, ám rövidebb megoldás. Hát persze, hogy Bárdos a kockázatosabb megoldást választotta. A bal első kereke itt akadt fenn egy kupacon, ám a világbajnok hajtó ezt tolatással korrigálta. A közönség vállalkozóbb része a pálya mentén kaptatott hegynek fel, hegynek le, ám a többség a pompás stadionban várta a befutót. Így szemtanúi lehettek a hollandus balszerencséjének, amint az elcsúszó lova belegabalyodott a szerszámába, korlátot döntött, végül késsel kellett elvágni az istrángot, hogy fel tudjon állni.


{p} Mindez persze 26 kilométer megtétele után nem volt csoda, hiszen a pálya meglehetősen meredekre sikeredett... Mindenesetre a lelátó népe már a magyarok pontjait számolgatta, és kiderült, hogy Bárdos 11 pontos előnye csak akkor lesz elegendő a végső győzelemhez, ha az utolsó napon az akadálypályán hibátlanul hajt, ráadásul jó időt is teljesít. A kötelező hibátlan pálya kényszere túl nagy teher volt: bekövetkezett két verőhiba ott, ahol máskor bekötött szemmel sem lett volna képes hibázni. Juhász László viszont hibátlanul vette az akadályokat, és ezzel világbajnok lett! Azt mondta később Juhász, talán ő sem ment volna hibátlan pályát, ha őt is nyomasztja a kényszer, hogy nem szabad egyetlen labdának sem leesnie! Amikor a gratulációkat fogadta - elsőként Bárdosét -, a lovait dicsérte: "Nem kockáztattam, eszemben jártak Abonyi Imre bácsi szavai, mire figyeljek. Úgy tettem. Jóleső érzés volt, hogy a lovaimban maradéktalanul megbízhattam. Tudtam, hacsak bele nem pusztulnak, nem hagynak cserben! Ezek a lovak nem csüggednek, ezeket nem kell ütni-vágni. Ezek mennek, és hibátlanul felmondják a leckét, amit az edzésen tanultak. A maratoni pályán féltettem őket, hiszen alföldi lovak, nincsenek hozzászokva, hogy lefelé menet tartsák a szekeret, de ott sem volt baj. Aztán jött Gyuri. Számára nagy teher lehetett, hogy a verseny előtt biztos esélyesnek kiáltották ki.


{p} Igaz, sok minden szólt mellette: a tudása, a felkészülése, és persze a tehetsége. A lipicaiak generációi nőttek bele a szilvásváradi tájba. De hát előre kikiáltani győztesnek - elviselhetetlen teher." Amikor Bárdost megkérdeztem, miként sikerült "megemésztenie" a kudarcot, szinte rám förmedt: "Kudarc? Ki beszél itt kudarcról? A magyar hajtósport tarolt, én meg ezüstérmes lettem. Egyébként én világversenyen csak arany- és ezüstérmet nyertem. Bronzom nincs egy sem." Húsz évvel ezelőtt ez történt Szilvásváradon. Most Kecskemét következik, ahol 1978-ban az első magyarországi fogathajtó világbajnokságot tartották. A kiválóan sikerült versenyen Bárdos György nyakába akasztották az aranyérmet. Az idén augusztus 4-8. között ismét a "hírös városban" vendégeskednek a világ legjobb négyesfogat-hajtói. Indul Juhász László is, ott lesz a mezőnyben Bárdos György fia is. Mit lehet ehhez hozzátenni? A magyar hajtósport ereje abban van, hogy ha valaki kezéből kiesik a gyeplő, van, aki felvegye, és a négy mesebeli paripa szárnyal tovább. Szilvásvárad egy évezredben csak egyszer van, de éremszerzésre azért a kecskeméti világbajnokságon is joggal számíthatunk.